Széfer Áhává: A szeretet könyve
Hilchot Bráchot – Az áldások szabályai
10. fejezet
Az alkalmi áldások
„…aki életben tartott…”
1. §. A Bölcsek a Szent – áldott legyen! – elismeréseként, és a Neki címzett hálaként számos olyan áldást bevezettek, amelyeknek vagy az eleje vagy a vége nem a Báruch – „Áldott” szóval kezdődik. Hasonlóak ezek azokhoz az ima-áldásokhoz, amelyeket már említettünk. Ezek közé az áldások közé a következők tartoznak:
Annak, aki új házat épít, vagy új tárgyat vásárol – attól függetlenül, hogy volt e már tulajdonában hasonló érték –a következő áldást kell mondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki életben tartott, megőrzött bennünket, s engedte megérnünk ezt a mai napot!”
2. §. Hasonlóképpen: aki több mint harminc nap után látja ismét a barátját, annak el kell mondania ezt a sehechejánu – „életben tartott” kezdetű áldást.
Ha pedig több mint tizenkét hónap után látja először, akkor az „Áldott vagy Te, Örökkévaló… aki feltámasztod a halottakat!” áldást kell elmondania.
Aki olyan gyümölcsöt lát, amely csak az év egy bizonyos szakában terem, annak első megpillantásakor ugyancsak el kell mondania az életben tartott áldást.
A jó és a rossz hír hallatán
3. §. Amikor kedvező dolgot hall valaki, akkor a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, a jó és jótevő!” Ha rossz hírt hall, akkor ezt az áldást kell elmondania: „Áldott [vagy, Te…], az igaz bíró!”
A nem kívánatos eseményekre ugyanolyan bizakodó lélekkel kell mondani az áldást, mint amilyen örömmel mondjuk az örvendetes dolgok esetén. Erre utal az Írás[1]: „Szeresd hát az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész erőddel.” A szeretetnek ebbe a megparancsoltatott dimenziójába az is beletartozik, hogy még nehéz időkben is boldogan fogadjuk el és dicsérjük az Örökkévalót.
4. §. Amikor valakivel valamilyen kedvező dolog történik, vagy kedvező híreket hall, még akkor is el kell mondania a jó és jótevő áldást, ha a kívánatos esemény végeredmény később valószínűleg valamilyen gondot okoz. És ellenkezőleg: ha valakivel valamilyen kedvezőtlen dolog történik, vagy kedvezőtlen híreket hall, akkor is el kell mondania az igaz bíró áldást, ha a kedvezőtlen eseménynek később valószínűleg szerencsés végkimenetele lesz. Az áldások elmondásakor nem a lehetséges végkifejletet vesszük tekintetbe, hanem csak a jelenlegi helyzetet.
Áldás az esőért
5. §. A bőséges eső esetén elmondandó áldásokra a következő szabályok vonatkoznak: Ha valaki egyénileg birtokol földet, akkor az életben tartott áldást mondja el. Ha másokkal közösen birtokolja a földet, akkor a jó és jótevő áldást mondja. Ha pedig az illetőnek nincs földje, akkor ezt az áldást mondja:
Hálát adunk Neked, Örökkévaló Istenünk, minden egyes cseppért, amit lebocsátottál ránk. „Ha szánk tengernyi dallal lenne tele… – itt a szombat reggeli Nismát ima szövege következik[2]egészen addig, hogy – mindezek hálálják, áldják és dicsérjék nevedet Királyunk.” Áldott vagy Te Örökkévaló, sokszoros köszönetre és dicséretre méltó Isten!
6. §. Mikor kell az esőre az áldást elmondani? Amikor oly sok esővíz gyűlik össze a föld színén, hogy a leeső cseppek buborékokat keltenek, és a buborékok egyesülnek.
Áldás az örökségért
7. §. A következő áldást akkor kell elmondani, amikor valaki az apja halálhírét veszi, és ő az örököse. Ha vannak fivérei, akik osztoznak az örökségben, akkor előbb az igaz bírót kell elmondania, utána pedig a jó és jótevőt. Ha pedig nincsenek fivérei, akkor az életben tartott áldást mondja el.
Összefoglalva: Ha a javakon többen osztoznak az illetővel, akkor a jó és jótevőt kell elmondania, ha viszont a javak egyedül őt illetik, akkor az életben tartott áldást mondja el.
8. §. Négy esetben mond az ember különleges hálát: ha beteg volt és meggyógyult; ha börtönben volt és kiszabadult; ha tengeri utazás után megérkezett úti céljához; és ha úton járóként, településhez ért.
Ezt a hálaadást tíz férfi jelenlétében kell elmondani, akik közül kettő bölcs, ahogy erre a vers utal[3]: „Magasztalják őt a nép gyülekezetében, és dicsérjék a vének gyűlésében!”
Hogyan kell hálát adni, és milyen áldást kell mondani? Ki kell állni az imént említett gyülekezet közepére, és azt kell mondani: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki jót tesz az érdemtelennel is, és velem is jót tett!”
Azok, akik hallják, így felelnek erre: „Aki jót tett veled, az tegyen veled továbbra is!”
Történelmi helyszín
9. §. Ha valaki egy olyan helyre ért, ahol csoda történt a zsidó néppel – például a Vörös-tengerhez, vagy a Jordán-folyón átkelve –, a következő áldást kell mondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki csodákat tett őseinkkel ezen a helyen!”
Ezt az áldást kell elmondani minden olyan helyen, ahol a csodák sok ember kedvéért történtek. Ha viszont egyetlen ember érdekében történt a csoda, akkor annak az embernek, a fiának és az unokájának a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki csodákat tett velem ezen a helyen!”; vagy „…aki csodákat tett atyáimmal ezen a helyen!”
Aki megpillantja az oroszlánbarlangot [amelybe Dánielt vetették[4]] vagy a tüzes kemencét, amelybe Chánánját, Misáélt és Ázárjét vetették[5], az a következő áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki csodákat tett az erényesekkel ezen a helyen!”
Aki olyan helyet pillant meg, ahol hamis isteneket imádnak, az a következő áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki türelmet tanúsít azokkal szemben, akik szembeszegülnek akaratával!”
Ha olyan helyet pillant meg Izraelben, ahonnan a hamis istenek imádását gyökerestől kiirtották, a következő áldást kell mondania: „…aki gyökerestül kiirtotta a bálványokat országunkból!”
A diaszpórában pedig ezt az áldást kell mondani: „…aki gyökerestül kiirtotta a bálványokat erről a helyről!”
És mindkét esetben azt is hozzá kell tennie: „Ahogyan gyökerestül kiirtottad erről a helyről, úgy legyen kiirtva minden helyről, és fordítsd híveinek szívét a Te szolgálatod felé.
Áldás a zsidó népre
10. §. Aki zsidó települést pillant meg, az ezt az áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki fönntartja az özvegy[6] határát!”
Aki pedig lerombolt zsidó házakat lát, annak az „Áldott… az igaz bíró” áldást kell elmondania, aki pedig zsidó sírokat, annak a következőt: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki igazságosan teremtett téged, igazságosan ítélt meg, igazságosan tartott meg, igazságosan vette el életed, és végül igazságosan emel majd az eljövendő világ életébe. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki feltámasztja a holtakat!”
11. §. A következő áldásokat olyankor kell elmondani, amikor valaki hatszáz-ezer embert együtt lát.
Ha az embertömeg a pogány népekből áll, akkor a következőt: „Megszégyenült anyátok nagyon, elpirult a ti szülőtök; íme a nemzetek vége: puszta, vadon és sivatag.[7]„
Ha zsidók, és Izraelben vannak, akkor így szól az áldás: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, a Bölcs, a titkok ismerője!”
Aki nem-zsidó bölcset lát, az ezt az áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki halandó embernek részt adott bölcsességéből!”
Aki zsidó bölcseket lát, annak a következő áldást kell mondania: „…aki bölcsességéből részt adott az istenfélőnek!”
Aki zsidó királyt lát, az a következő áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki dicsőségéből részt adott az istenfélőnek!!”
Aki nem-zsidó királyt lát, annak a következő áldást kell mondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki halandó embernek részt adott dicsőségéből!”
A természet csodái
12. §. Aki különös bőrű, arcú, vagy torz tagú embert lát, ezt az áldást mondja: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki megváltoztatja a teremtményeket.”
Amikor valaki vak, féllábú vagy hasonló embert lát, vagy olyat, akinek a bőre kelevényes vagy fehér foltok borítják, annak az „igaz Bíró” áldást kell elmondania. Ha ezek az emberek az említett rendellenességekkel születtek, akkor az „aki megváltoztattad teremtményeidet” áldást kell elmondani.
Ha valaki elefántot, majmot vagy baglyot lát, a következő áldást kell mondania: „Áldott vagy Te… aki megváltoztattad teremtményeidet.”
13. §. Ha valaki szép és jól-formált teremtményeket vagy szép fákat lát, annak a következő áldást kell elmondania: „…kinek ilyen a világa!”
Aki tavasszal, niszán havában kimegy a mezőre vagy a kertbe, és ágakat hajtó, virágzó fát lát, annak a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, kinek világa nem szűkölködik semmiben, aki szép teremtményeket és fákat teremtett belé az ember élvezetére!”
14. §. Amikor valaki a következők bármelyikét tapasztalja: rendkívül erős szelet; villámlást; mennydörgést; hangos robajlást, amelyek olyan hangot keltenek, mintha hatalmas malmok működnének a földön; hullócsillagot vagy üstököst, akkor annak a következő áldást kell elmondania: „Áldott…, kinek erejével és hatalmával tele a világ!”
Vagy ha kívánja, mondhatja ezt azt áldást: „…aki megismétli a teremtés művét!”
15. §. Amikor valaki több mint harminc nap után először pillant meg hegyet, dombot, tengert, sivatagot vagy folyót, annak az „…aki megismétli a teremtés művét!” áldást kell elmondania.
Amikor valaki több mint harminc nap után először pillant meg óceánt, annak a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki az óceánt alkotta!”
A Napra és a Holdra
16. §. Aki szivárványt lát, annak a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, aki megemlékezik szövetségéről, hű szövetségéhez, és betartja szavát!”
Amikor valaki újholdat lát, annak a következő áldást kell elmondania: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Ura, ki egy szavával megalkotta az egeket, és leheletével minden seregét! Szabályozta idejüket, s nem engedi, hogy változtassanak feladatukon. Azok meg örömmel teljesítik teremtőjük kívánságát – igazságosan cselekszik Ő, és igaz, amit tesz. Meghagyta a Holdnak, hogy megújhodjék szép koronaként azok számára, kiket Isten ölében hord, mert azok is ugyanúgy meg fognak újulni, hogy dicsőíthessék Teremtőjüket uralma dicsőségéért. Áldott vagy Te, Örökkévaló a hónapok megújítója!”
17. §. Ezt az áldást állva kell elmondani, mert aki a megfelelő időben mond áldást a Holdra, az úgy tekintendő, mint aki az Isteni Jelenlétet köszönti.
Ha valaki az első este nem mondja el az áldást, megteheti a hónap tizenhatodik napjáig, teliholdig.
18. §. Aki a kedd este kezdődő huszonnyolc éves ciklus elején, a tavaszi napéjegyenlőség napján látja a Napot, [annak áldást kell elmondania]. Ha szerda reggel pillantja meg a Napot, el kell mondania az „…aki megismétli a teremtés művét!” áldást.
Hasonlóképpen az „…aki megismétli a teremtés művét!” áldást kell elmondani olyankor is, amikor a Hold a hónap elején eléri a tle [Bak] állatövi csillagképet, amikor is nem mutat se délre, se északra. Hasonlóképpen kell tenni, mikor a külön-külön szférákban keringő többi öt csillag bármelyike elér a Bak csillagképhez, és nem mutat se északra, se délre, és amikor a Bak csillagkép emelkedni látszik [az égbolt] keleti szegletében.
Pogányok települése
19. §. Amikor valaki pogány települést pillant meg, olyankor ezt a verset[8] kell elmondania: „A gőgösök házát kiszakítja az Örökkévaló.” Ha elhagyott pogány települést pillant meg, akkor pedig ezt a verset[9] kell mondania: „Megtorlásnak Istene, megtorlásnak Istene, jelenj meg!” Amikor valaki pogány sírokat pillant meg, akkor ezt a verset[10] mondja: „Megszégyenült anyátok nagyon…”
A fürdőben
20. §. Aki fürdőházba lép be, mondja ezt az áldást: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenünk, hogy engedj engem békében belépni és távozni, és ments meg ettől és hasonlóktól a jövőben!”
A fürdőből távozva azt kell mondani: „Hálát adok Neked, Örökkévaló Istenünk, hogy megmentettél a tűztől!”[11]
Érvágásra
21. §. Aki eret vágatni készül, ezt mondja: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenünk, hogy ez a cselekedet gyógyulást hozzon nekem, mert Te nagylelkű gyógyító vagy,” Utána ezt az áldást kell elmondani: „Áldott vagy, Te, Örökkévaló… betegek gyógyítója!”
Könyörületkérés
22. §. Aki a gabonaraktára tartalmát megmérni indul, mondja ezt: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenem, hogy áldást küldj kezem munkájára.” A mérés megkezdésekor ezt kell mondani: „Áldott legyen, aki áldást küld erre a gabona-halomra!”
Ha a gabona megmérése után könyörületért folyamodik, akkor imája már hiábavalónak tekintendő. Hasonlóképpen: bárki, aki az Örökkévalóhoz kiált könyörületért már megtörtént események után, az hiábavalóan imádkozott.
A tanházban
23. §. Amikor valaki belép a tanházba, mondja ezt: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenem, hogy ne hibázzak egyetlen törvényben sem, hogy ne nevezzek tisztát tisztátalannak, se tisztátalant tisztának, se megengedettet tiltottnak, se tiltottat megengedettnek, és hogy ne tévedjek egyetlen tórai törvényben sem, amiért társaim kinevetnének, és társaim se tévedjenek, hogy én ne nevessem ki őket.
24. §. Amikor valaki kilép a tanházból, ezt kell mondania: „Köszönöm Neked, Örökkévaló Istenem, Urunk, hogy helyet adtál nekem azok között, akik a Tanulás Házában ülnek, és nem azok között adtál nekem helyet, akik az utcaszegleteken ülnek. Én korán kelek, és korán kelnek ők is: én kora reggel a Tóra szavaira kelek, ők haszontalan dolgokra kelnek kora reggel. Én munkálkodom, és ők is munkálkodnak: én a Tóra szavaiért munkálkodom, és jutalmat kapok; ők munkálkodnak, de nem kapnak jutalmat. Én futok, és ők is futnak: én az eljövendő világbeli életért futok, ők a pusztulás verme felé.”
A nagyvárosban
25. §. Aki nagyvárosba lép be, mondja ezt: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenem, hogy engedj engem békében ebbe a nagyvárosba belépni.” Miután belépett, ezt kell mondania: „Köszönöm Neked, Örökkévaló Istenem, hogy engedtél békében belépni.”
Aki távozni akar, annak ezt kell mondania: „Legyen a Te akaratod, Örökkévaló Istenem, hogy engedsz engem ebből a nagyvárosból békében távozni.” Miután békében távozott, mondja ezt:
„Köszönöm Neked, Örökkévaló Istenem, hogy engedtél békében távozni. Ahogyan engedtél békében távozni, úgy vezess utamon békében, vezéreld lépteim békében, tarts meg békében, és útközben menekíts meg engem az ellenség kezétől, és az úton ólálkodó rosszakaróktól.”
Könyörgés és hála az Örökkévalónak
26. §. Az általános szabály így szól: Jövőbeli eshetőségek esetén mindig fel kell kiáltani az Örökkévalóhoz. Meg kell köszönni az Örökkévalónak azt, ami a múltban történt, köszönetet kell mondani Neki, és dicsőíteni kell. Aki nem fukarkodik az Örökkévalónak szánt folyamatos hálával és magasztalással, az dicséretre méltó.
[1] 5Mózes 6:5
[2] Sámuel imája 212. old.
[3] Zsoltárok 107:32
[4] Dániel 6
[5] Uo. 3
[6] Az özvegy kifejezés a száműzetésben élő zsidó népre utal, amely visszavárja messzi földre távozott urát, az Örökkévalót. Az analógia a Bibliában található, ahogy a Példabeszédek írja (15:25): „A gőgösök házát összedönti Isten, de megszilárdítja az özvegyek határát.”
[7] Jeremiás 50:12
[8] Példabeszédek 15:25.
[9] Zsoltárok 94:1.
[10] Jeremiás uo.
[11] Azokban az időkben a fürdő közvetlenül a kazán fölött helyezkedett el, és fennállt annak a veszélye, hogy beszakad a mennyezet, a medence alja, és a fürdőzők a tűzbe esnek. (Sulchán Áruch, Orách Chájim: 230:Mágén Ávráhám, 5)
