Misne Torá – a zsidó jogtár

1. § Izrael három aktussal lett a[z Istennel kötött] szövetség részesévé: a körülmetéléssel, az alámerüléssel és az áldozat felajánlásával.

2. § A körülmetélés Egyiptomban történt [még a pászkaáldozat előtt], amiről az van írva[1]: „Körülmetéletlen ne egyék belőle.” Mózes, a mi tanítónk metélte körül a népet. Mert Lévi törzse kivételével az egész [nép] elhanyagolta a körülmetélés szövetségét Egyiptomban. Ezért mondja [az Írás dicsérőleg a lévitákról][2]: „[Ők] óvják szövetségedet.”

3. § Az alámerülésre a pusztában került sor, a Tóra adásakor, ahogyan írva van[3]: „Szenteld meg őket ma és holnap, és mossák meg ruháikat.” Áldozati felajánlásokat [is hoztak ekkor], ahogyan írva van[4]: „És előre küldte Izrael gyermekeinek ifjait, és bemutattak égőáldozatokat.” Az egész zsidó nép képviseletében mutatták be ezeket.

4. § Hasonlóképpen minden jövendő nemzedékben [érvényes a rendelkezés], hogy mikor egy nemzsidó be kíván lépni a szövetségbe, és menedéket akar találni az Isteni dicsfény szárnyai alatt, és hajlandó magára venni a Tóra [parancsolatainak] igáját, alá kell vetnie magát a körülmetélésnek, a bemerülésnek, és áldozatot kell vinnie; ha pedig nő, a bemerülés és az áldozat a kötelező a számára. Ahogyan írva van[5]: „Amilyenek ti vagytok, olyan legyen a jövevény”. ennek a jelentése pedig ez: ahogyan ti [lettetek részévé a szövetségnek] körülmetélkedés, bemerülés és az áldozat által, úgy legyen az eljövendő nemzedékekben is, aki áttér, annak át kell esnie a körülmetélésen és a bemerülésen, és áldozatot kell vinnie.

5. § Miből álljon az áldozat, amit a betérőnek [be kell mutatnia]? Állatot égőáldozatul, vagy gerlicepárt, vagy két galambfiókát. Mindkét [galambot] fel kell áldozni égőáldozatul. Manapság, amikor nincs [templomi] áldozat, [a betérőnek] a körülmetélkedésnek és az alámerítkezésnek kell alávetnie magát. Ha a Templomot újjáépítik, áldozatot is vinnie kell majd.

6. § Ha a betérő körülmetélkedett, de nem merítette alá magát, vagy alámerítette magát, de nem metélkedett körül, nem tekintendő betértnek, amíg mindkét aktus meg nem történik. Az alámerülésnek három férfi jelenlétében kell megtörténnie. Minthogy a bíráknak jelen kell lenniük, a bemerülésnek nem szabad szombaton vagy ünnepnapokon történnie, sem éjszaka. De ha mégis akkor [éjjel] történt meg, betértnek kell tekinteni.

7. § A kiskorút a bíróság fennhatósága alatt merítjük alá, ugyanis érdem az az ő számára[6]. Ha állapotos asszony merül alá, a gyermeknek [később] nem kell újra megmerítkeznie.

Ha [a betérő] egymagában merül alá – vagy csak két bíró jelenlétében –, az áttérése nem érvényes. Ha jön, és azt mondja: „Betértem az ilyen és ilyen nevű bírák jelenlétében, és alámerítettek”, a szava nem hiteles, nem köthet zsidó emberrel házasságot, csak ha tanúkat hoz [akik az állítását igazolni tudják].

8. § Ha egy zsidó vagy egy betért nő volt a [nemzsidó férfi] felesége, és vannak tőle gyermekei, majd ő kijelenti, hogy „egymagamban tértem be”, ebben az esetben hitelesnek fogadjuk kijelentését a saját magára nézve, hogy ezzel minősítse önmagát, de nem hisszük el neki annyira, hogy a fiait [úgy] minősítse [mint akik két zsidó személytől születtek]. Tehát neki magának még egyszer alá kell merülnie a bíróság előtt.

9. § [A következő rendelkezés alkalmazandó] a betért asszonyra, akiről tudjuk, hogy Izrael törvényei szerint éli az életét minden időben, például megmerítkezik ciklusa után, elválasztja aterumá

[1] 2Mózes 12:48.