A lurjai kabbala kézikönyvei
Éc Chájim, Pri Éc Chájim – A lurjai kabbala kézikönyvei, „amiket rabbi Chájim Vitál írt az alapján amit Mesterétől… rabbi Jichák Lurja Áskenázitól hallott, az igaz kabbala alapján, amit ő Élijáhutól kapott…” (idézet a könyvek címlapjáról).
Az Éc Chájim a kabbala alapjait és a Zohár magyarázatát tartalmazza. A Pri Éc Chájim négy témával foglalkozik: 1. Az imák jelentése és jelentősége (kávánot). 2. A micvák jelentése és jelentősége. 3. A prófécia és a Szent Sugallat (Ruách Hákódes). 4. A megtérés (tsuvá) módozatai és jelentősége.
Chájim (ben Joszéf) Vitál 1543-ban született Cfátban. Eleinte az ottani neves kabbalisták Mose Kordoveró (RáMáK) és Mose Álsech tanítványa volt, de amint az ÁRI (Jichák Lurja Áskenázi nevének elterjedt rövidítése) alijázott és Cfátban telepedett le – tanítványául szegődött, és feljegyezte tanításait. Ebben felhasználta társai írott jegyzeteit is. Az ÁRI azt mondta róla, hogy nincs még egy olyan tanítványa, aki annyira értené tanításait, mint Chájim Vitál.
Az ÁRI halála (1572) után az őt 18 évvel túlélő Chájim Vitált nem érdekelte a lurjai Tan terjesztése, ezért feljegyzéseit elzárta egy ládában. Amikor súlyosan megbetegedett (1586–7) és majdnem halálán volt, tanítványai „kilopták” a feljegyzéseket és lemásolták azokat „az utókor részére”. A feljegyzések először 1782-ben jelentek meg nyomtatásban Éc Chájim („Az élet fája”) címmel, az oroszországi Korzce (Koric) városában. Ugyanabban az évben jelent meg a Pri Éc Chájim („az élet fájának gyümölcse”) is.
A könyvek, amelyek több verzióban ismeretesek, a chászid tanok alapjául szolgálnak, és RSZ gyakran idéz belőlük mind a Tánjában, mind egyéb műveiben.
