Hogyan fejtsük meg az álmot?
Ne mondd, hogy majd ha ráérek… Lehet, hogy nem fogsz ráérni
Úgy voltunk, mint akik álmodnak. (Zsoltárok 126.)
Az álomban az „elefánt átfér a tű lyukán” (haszid mondás)
„Rebbe! Olyan az élet, mintha csak egy álom lenne” – „Igen, olyan. Annak, aki alszik!” – válaszolta a szálántai Jiszráél rabbi.
Mintha csak ébren álmodnánk
Gyakran úgy érezzük, mintha ébren álmodnánk. Olyan dolgok történnek meg velünk, amilyeneket legrosszabb (vagy legjobb) álmainkban sem feltételeztünk volna.
De valójában nem is emiatt olyan az élet, mintha csak egy nagy álom lenne, hanem azért, mert olyan ellentétek mozognak bennünk és környezetünkben, mint amilyenek csak egy álomban lehetségesek. Egyszerre akarunk jók lenni – és rosszak vagyunk, egyszerre imádkozunk Istenhez – és lopjuk meg felebarátunkat, egyszerre vagyunk lelkes adakozók – és kapzsi fukarkodók.
De mintha Istennel se lenne másképpen. Egyszerre mondja, hogy „felülről nem jöhet rossz” (Brésit rábá 51:3.) – és mégis megéljük a legnagyobb borzalmakat. Egyszerre mondja, hogy „gyermekei vagytok ti az Örökkévalónak” (5Mózes 14:1.) , „szeretlek titeket” (Máláchi 1:2.), és ugyanakkor: „Ők haragítottak engem… bosszantottak hiábavalóságaikkal” (Uo. 32:21.).
Hogy is van ez? Ha „az Örökkévaló az Isten az égben fönt és a földön alant, és senki más!” (Uo. 4:39.), akkor hogy lehet az, hogy nem látjuk, nem halljuk és keményen kell dolgoznunk a hitünkért?
A száműzetés: álom
A haszid magyarázat szerint pontosan erről szól a száműzetés. A Gálut, a megváltás előtti állapot nem egyszerűen a zsidó nép száműzetését jelenti, hanem azt a lealacsonyodott szellemi állapotot, amiben az egész materiális létezés, az egész emberiség leledzik, azóta, hogy az első ember kiűzetett a Paradicsomból. A száműzetés az Istentől való távolságot jelenti, pontosabban azt, amiről maga Isten így nyilatkozik: „Én pedig teljesen elrejtem színemet azon a napon” (Uo. 31:18.).
Ez az állapot pedig éppen olyan, mint az álom. Álom, amelyben egymással ellentétes dolgok történhetnek egyszerre, amelyben az igaz és a hamis egyszerre jelenik meg, amiben a „jó és a rossz tudása” összemosódik. Nem véletlen, hogy Dávid így fogalmaz a Zsoltárokban: „úgy voltunk, mint akik álmodnak”, és az sem véletlen, hogy a héberek száműzetése mindig álommal kezdődik: Jákob álmodott útban Lábán felé, József álmodott, útban Egyiptom felé. Egyiptomban álmodott a pohárnok, a pék, és persze maga Fáraó.
Mit nem értett Fáraó?
Nézzük meg közelebbről ezeket az álmokat, , Fáraó álmait! Nagyon sokatmondó dologra lehetünk figyelmesek.
Fáraó két álmot lát:
És íme, a folyamból feljön hét tehén, szép ábrázatúak és kövér húsúak, és legelnek a nádasban. És íme, más hét tehén jön fel utánuk a folyamból, rút ábrázatúak és vékony húsúak; és megálltak a tehenek mellett a folyam partján. És fölfalták a tehenek, a rút ábrázatúak és vékony húsúak, a hét tehenet, a szép ábrázatúakat és kövéreket; és Fáraó fölébredt. ….
És íme, hét kalász terem egy száron, kövérek és szépek. És íme hét kalász, vékony és a keleti széltől elperzselt, nő utánuk. És elnyelték a vékony kalászok a hét kövér és tele kalászt; (1Mózes 41:2-7.)
Egyiptom királyának álmait senki sem tudja megfejteni, amíg a pohárnoknak eszébe nem jut, hogy amikor még a börtönben raboskodott, „ott volt velünk egy héber fiú, … és ő megfejtette nekünk álmainkat”. Fáraó rögtön hívatja a zsidó rabszolgát, aki azonnal előáll a megoldással:
A hét szép tehén, az hét év, a hét szép kalász az hét év; az álom egy. És a hét sovány és rút tehén, mely utánuk följött, az hét év, meg a hét üres kalász, a keleti széltől perzselve – lesz az éhség hét éve.
(Uo. 26-27.)
És azonnal tanácsot is ad:
Gyűjtsék össze minden eleségét a jó éveknek… halmozzanak föl gabonát Fáraó keze alatt, eleségül a városokban és őrizzék meg… az éhség hét évére,… hogy el ne vesszen az ország az éhség miatt. (Uo. 35-36.)
Szép! Kézenfekvő megoldás. Csak annyira kézenfekvő, hogy nehezen értjük, Fáraó bölcsei és varázslói közül miért nem jött erre rá senki? Ugyanakkor az is meglepő, hogy József ugyan megfejtette az álmot, de vajon ki hatalmazta fel arra, hogy tanácsokat osszon a világ urának, Egyiptom királyának? Fáraó azért hívatta, hogy megoldást adjon az álmára, és nem azért, hogy okoskodjék, különösen egy olyan dologban, ami aztán tényleg kézenfekvő,,,[1] Az aztán pedig kiváltképpen furcsa, hogy Fáraónak éppen ez a kézenfekvő tanács tetszik meg, és emiatt teszi meg Józsefet alkirállyá:
Találhatunk-e ilyet mint ez, férfiút, akiben Isten szelleme van? És mondta Fáraó Józsefnek: Miután Isten tudatta veled mindezt, nincs olyan értelmes és bölcs, mint te. Te legyél házam fölött és parancsodhoz alkalmazkodjék egész népemi…
(Uo. 39-40.)
Hogyan lehetséges egyszerre a bőség és a szükség?
A lubavicsi rebbe magyarázata szerint[2] József tanácsa, nem önszorgalomból hozzáfűzött toldalék volt, hanem az álomfejtés szerves része. Ez volt az a kijelentés is egyben, ami feloldotta azt a problémát, amely miatt Egyiptom varázslói képtelenek voltak az álom egyébként kézenfekvő megfejtését megadni.
Egyiptom kuruzslóit ugyanis, az amúgy könnyen érthető álom egy mozzanata zavarta: „És íme, más hét tehén jön fel utánuk a folyamból, rút ábrázatúak és vékony húsúak; és megálltak a tehenek mellett a folyam partján.” (Uo. 3.) – Vagyis az, hogy hogyan lehetséges, hogy a sovány tehenek egy pillanatig még egyszerre állnak a kövér tehenek mellett?
Ha a hét kövér tehén, a hét bő évre utal, hogyan lehetséges, hogy egyszerre jelenjen meg a hét bő év és a hét szűk év? Hiszen ezek időben egymást követik…
Erre adott választ József megfejtése, aki látta, hogy a baljós előrejelzésen túl az álom magában foglalja a megoldást is: „megálltak a tehenek mellett a folyam partján” – Vagyis ha Fáraó fel akar készülni a hét szűk esztendőre, akkor egybe kell esnie időben a hét bő és a hét szűk esztendőnek. Össze kell tolni a bőséget a szükséggel. A bő esztendők alatt meg kell takarítani (szükség), a szűk esztendők alatt pedig elő kell vennünk félrerakott készleteinket (bőség).
Fejtsük meg az álmot!
József megfejtése magában hordoz egy általánosabb tanulságot is mindannyiunk számára. Mindannyian a fenti álomban élünk. Időnként nagyon jól megy a sorunk, máskor meg elég rosszul. Néha érezzük a vágyat, hogy közel kerüljünk Hozzá, máskor meg egészen elfeledkezünk Róla. Sőt, az is előfordul, hogy minden egyszerre történik, az egyik pillanatban lelkesen imádkozunk, a másikban pedig kísértésbe esünk.
József megfejtése legelőször is arra hívja fel a figyelmet, hogy „úgy voltunk, mint akik álmodnak”. Más szóval nem kell csodálkozni, nem kell megijedni, nem kell magunkat képmutatással vádolni! Nem a mi hibánk, egyszerűen ilyen a Gálut, ilyen a szellemi száműzetés állapota: „Úgy voltunk, mint akik álmodnak”.
Időben készüljünk a szűk esztendőkre!
A másik tanulság a „tartalékképzés” tanulsága. József azt javasolja Fáraónak, hogy a bőség éveiben tegyen félre a szűk esztendőkre. Fontos tanulság ez a szellemi életünkben is. Velünk is van úgy, hogy az élet ciklikusságából adódóan évekig jól megy a sorunk, nincsenek problémáink. Jól megy a bolt, egészségesek vagyunk, harmonikus a kapcsolatunk. Ilyenkor elfelejtünk félretenni, és a szűkebb esztendőkre gyűjteni. Igaz ez anyagiakban, családi vonatkozásokban, emberi kapcsolatainkban és persze Istennel való kapcsolatunkban is.
Aztán amikor eljön a hét szűk esztendő, fejünkhöz kapunk, kétségbeesünk: jó lenne, ha lennének tartalékaink, jó lenne, ha nem most, – amikor itt van a baj – kezdenénk el udvarolni asszonyunknak, kezdenénk megpróbálni kamaszodó, lázadozó csemeténk jó apja lenni, kezdenénk el megtanulni, hogyan is kell kézbe venni az imakönyvet, amikor imádkozni szeretnénk.
Szívleljük meg József tanácsát, jó időben készüljünk a rosszra. Ahogy Bölcseink tanították: „Ne mondd, hogy majd ha ráérek, tanulok, mert lehet hogy nem fogsz ráérni …” (Atyák 2:4.)
