Az ortodox zsidó világban jó ideje központi kérdés a világi tantárgyak bevezetése, illetve azok tiltása az oktatási intézményekben. A Lubavicsi Rebbe határozott véleményt fogalmazott meg e témakörben és élesen megkülönböztette a gyermekek és az önálló életüket kezdő fiatalok tanulmányait. Alább az Anash weboldal összeállítását olvashatják.
A régi világban a zsidó fiúgyermekek a chéderben tanultak és kizárólag a Tórával foglalkoztak. Más tantárgyak bevezetése fel sem merült. Manapság egyre több ortodox tanintézményben oktatnak – különböző óraszámban – világi tárgyakat, aminek az az oka, hogy a szülők ezzel szeretnék elősegíteni gyermekeik sikeres munkavállalását a jövőben, illetve az állami törvények is megkövetelik a szekuláris ismeretek oktatását, legalább minimális szinten.
A Rebbe már hivatalba lépése után nem sokkal egyértelművé tette elvárást e témában: a lubavicsi jeisvákban minimalizálni kell a világi tárgyak óraszámát, és csak a késő délutáni időszakban oktathatják azokat. Emellett arra ösztönözte haszidjait, hogy alapítsanak olyan chédereket és jesivákat, ahol kizárólag Tórát tanulnak és egyáltalán nem engednek teret a szekuláris tudományoknak.
Az Álter Rebbe, a Chábád-mozgalom megalapítója misztikus szempontokkal magyarázta a világi ismeretektől való távolságtartás fontosságát a gyermekek esetén és főművében, a Tánjában azt írta, hogy a világi tudományok megzavarják és tiszátalanná teszik az elmét. Ezt nemcsak azokra a tárgyakra értette, melyek ellent mondhatnak a Tórának (pl. természettudományok vagy történelem), hanem a látszólag semleges tárgyakra is, mint amilyen egy idegen nyelv vagy a matematika, hiszen azok sem kapcsolódnak közvetlenül az istenszolgálathoz.
A Rebbe számára nagyon fontos volt, hogy a gyermekek kizárólag Tórát tanuljanak. Amikor egy szülő arról panaszkodott neki, hogy a gyermeke mindig játszani megy tanulás helyett, így felelt:
„Talán tudat alatt ezzel jelzi, hogy nem akar világi tárgyakkal foglalkozni és ez negatívan befolyásolja a tóratanuláshoz való viszonyát is”.
Másnak azt tanácsolta, hogy ha a gyermek magatartászavarral küzd, akkor érdemes csökkenteni a világi tanulmányokra fordított idejét, mert „a zsidók számára nélkülözhetetlen a test és lélek közötti harmónia”, amit a tóratanulással lehet megteremteni.
A szülőkben jogosan merülhet fel a kérdés, hogy világi oktatás híján miként boldogul majd gyermekük a munkaerőpiacon. A Rebbe erről azt mondta, hogy mivel senki sem lát a jövőbe, egyszerűen a Tóra előírásai szerint kell élni. Mivel a Tóra törvényei között nem szerepel a világi ismeretek elsajátítása, ezért az nem is jelenthet segítséget az élet során. Éppen ellenkezőleg, csak tisztátalanná teszi az elmét.
„Sokan úgy vélik, hogy bölcsebbek az Örökkévalónál. Ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, amit Isten kijelölt a számunkra, azaz a Tórával, inkább a világi tudományok felé fordulnak és attól várják a sikert. Emlékezniük kellene arra, hogy az Örökkévaló a teremtés kezdete óta a saját akarata, tehát a Tóra szerint irányítja a világot és ez a jövőben is így lesz. Isten több mint háromezer évvel ezelőtt adta a Tórát a zsidó népnek, mely azóta is létezik, pedig nem tanult nyelvtant vagy más világi tárgyat. A többi ókori nép, bár élen járt a tudományokban, már sehol sincsen. A zsidók azonban, bár nem jártasok a világi ügyekben, továbbra is léteznek és a Tórára támaszkodnak. Ha pedig valaki a Tórából próbálja levezetni a világi oktatás szükségességét, akkor bizonyára a rossz ösztön hatása alatt áll. Lehet, hogy a bölcsek szavait idézi, de elferdíti őket. Amennyi világi ismeretre szüksége van egy gyermeknek, annyit felszed az utcán járva”
– jelentette ki.
Ezzel együtt a világon számos olyan lubavicsi iskola működik, melyben tanítanak szekuláris tárgyakat. A Rebbe abban az estben javasolta az efféle tanintézmények megnyitását, ha a diákok máskülönben olyan iskolát választatának, ahol nem tanítanak Tórát.
„Bizonyos estekben az előző rebbék teljesen megtiltották a világi tárgyak bevezetését, máskor pedig – igaz csak a háttérből – segítettek világi oktatást is nyújtó iskolák megalapításában. Minden egyes szituációt önmagában kell megvizsgálni.”
Nem volt ritka, hogy a haszid szülők próbálták rávenni egy-egy iskola vezetését a szekuláris tárgyak oktatására. Egy haszid a Rebbének írt levelében az előző rebbére hivatkozott, aki alapított olyan jesivát, melyben helyet kaptak a világi tárgyak is. A Rebbe egy példázattal világította meg álláspontját: „Amikor valaki belép egy kórházba, először elámulhat az ott uralkodó renden, higiénián, szakértelmen. Minden nagyszerűnek látszik. Ettől még nincs olyan egészséges ember, aki szívesen befeküdne oda… Fontos megérteni, hogy egy lubavicsi jesiva világi oktatással foglalkozó részlege olyan, mint egy kórház azok számára, akik még nem állnak készen arra, hogy csatlakozzanak a teljesen egészségesek táborához”. Egy másik alkalommal, tovább folytatva az előbbi példázatot azt mondta, hogy amennyiben egy egészséges ember befekszik a kórházba és ott kezeléseket kap, akkor azok csak kárt okoznak benne.
A Rebbe fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a tiszta, tórahű oktatásért nagy áldozatokat kell hoznia az embernek, és erre apósa, az előző rebbe példáját hozta fel, aki az elnyomó szovjet rezsim alatt sem volt hajlandó kompromisszumra és földalatti iskolahálózatot hozott létre zsidó gyermekek számára, ahol kizárólag Tórát tanultak. „A különböző állami törvények miatt szörnyű helyzet alakult ki: nem telik el úgy egy nap az iskolában, hogy ne lenne világi oktatás is. Ez már ötéves korban elkezdődik, amikor Chumást tanulnak és folytatódik tovább, amikor elérik a tízéves kort és belekezdenek a Misnába, amikor tizenhárom évesen bár micvájuk lesz, majd tizenöt évesen elkezdik a Talmudot. Az előző rebbe példáját kell követnünk, aki szó szerint az életét tette kockára, hogy zsidó iskolákat alapítson, ahol csak szent tárgyakat oktattak és nem változtattak semmit a korábbi nemzedékek oktatási módszerein. Éppen ezért napjainkban, egy olyan országban élve, ahol nem fenyeget minket fizikai veszély, mindent meg kell tennünk azért, hogy a gyermekek kizárólag Tórát tanuljanak és egyáltalán ne kapjanak világi oktatást.”
A Rebbe szoros kapcsolatot látott a gyermekek oktatása és a messiás eljövetele között.
„A Talmud szerint azért pusztult el Jeruzsálem, mert megszakadt a gyermekek tóratanulása. Bizonyos tehát, hogy minél többet teszünk azért, hogy a gyermekeink a legjobb és legmegfelelőbb zsidó oktatást kapják, annál hamarabb eljön a megváltás. A gyermekek még a száműzetés idején is a messiási idők valóságát élik meg. A mi feladatunk őrködni afelett, hogy ne sértsük meg e messiási világlátás szentségét. Ha szekuláris hatásokat engedünk az életükbe, az kárt tesz a szellemi tisztaságukban.”
Azzal természetesen a Rebbe is tisztában volt, hogy a megélhetéshez világi ismeretek szükségesek, ám csak akkor látta idejét azok elsajátításának, amikor a fiatalok már készen álltak arra, hogy családot alapítsanak és megkezdjék önálló életüket. „Ahhoz, hogy valakinek szakmája legyen, nem kell gyermekként idegen befolyásnak kitenni. Éppen elég akkor megtanulnia a szakmai ismereteket, amikor már ráhárul önmaga és családja eltartásának kötelezettsége. Felháborító azt gondolni, hogy az Örökkévaló, aki emberek milliárdjainak és a világ összes teremtményének ellátásáról gondoskodik, a mi segítségünkre szorul ahhoz, hogy a gyermekünknek majd jó megélhetése legyen. Nem kell kitenni a gyermeket annak, hogy világi tantárgyakat tanuljon, mert az kárt tesz abban a különleges lelki tisztaságban, melyben gyermekként él.”
Zsidó oktatással foglalkozó cikkeink közül a következőket ajánljuk:
|