A tórai parancs szigorúan véve csak a fiúk oktatására vonatkozik. A korábbi évszázadokban a lányok elsősorban a saját otthonaikban sajátították el a háztartás működtetéséhez, szombattartáshoz, stb. szükséges vallási ismereteket, az európai askenázok körében csupán jiddis fordításban ismerték a tórai történéseket, egyes midrásokat, vagy morális tartalommal bíró egyéb történeteket.
Bár az évszázadok során voltak olyan nők, akik komoly tudásra tettek szert (erről a témáról itt írtunk), intézményesített oktatásukról csak az elmúlt száz évben beszélhetünk. A lányok vallási oktatására való igény csak a XIX. században merült fel gazdasági és társadalmi szükségszerűségként, és intézményesített formában még később, a XX. század első negyedében materializálódott először a máig aktív Bét Jáákov mozgalom formájában. Ennek megalapítója a lengyelországi születésű Sara Schenirer volt.
A híres rabbik családjából származó belzi hászid nő, Sara Schenirer forradalmasította a vallásos nők helyzetét. Gyerekként, ahogyan kortársai közül sokan, egyszerű lengyel elemi iskolába járt, és igen irigyelte bátyjait, amiért azoknak lehetősége volt tóratanulásra. Apja, aki felismerte lányában a lehetőségeket és elfogadta a Tóra iránti lelkesedését, jiddis szövegekkel biztosította számára a tanulás lehetőségét. Később családjával Bécsbe költözött, és ott ismerkedett meg a Samson Rafael Hirsch fémjelezte neoortodoxiával, és többek közt azokkal a gondolatokkal, melyek a zsidó nők történelemben betöltött szerepéről szólnak. Miután 1917-ben visszatért Krakkóba, a harmincas éveinek közepén járó varrónő elhatározta, hogy lehetőséget teremt a közösség nőtagjai számára a tanulásra. Ezután alapította meg a belzi rebbe, majd a Cháfec Chájim (Jiszráel Meir Kagan rabbi) áldásával kislányok számára az első óvodáját, és hozta létre a vallásos zsidó lányok első iskolarendszerét, melyet évekig ő működtetett. A belzi rebbe egyébként nem engedte meg híveinek, hogy lányaikat beírassák az intézménybe, a Cháfec Chájim azonban jóváhagyta a hagyományoktól való ilyetén eltérést annak reményében, hogy ez megerősíti a lányok tradícióhoz való ragaszkodását.
Sara Schenirer késői éveiben férjhez ment, de gyermekei nem születtek. 1935-ben, 52 évesen hunyt el és a krakkói zsidó temetőben helyezték végső nyugalomra. Egyetlen fénykép maradt fenn róla, egy útlevélkép, mivel azt mondta: nem akarom, hogy arra emlékezzenek, hogy néztem ki, hanem arra, hogy mit akartam elérni. Neve a mai napig egyet jelent a mára kiterjedt és az egész világot behálózó Bét Jáákov mozgalommal.
Térjünk vissza a Bét Jáákovhoz, melynek neve a zsidó nőkre utal, akiket a hagyomány Jákob házának hív. Elkötelezett tanárainak, valamint a zsidóság különféle szektoraiból érkező morális és anyagi segítségnek köszönhetően a mozgalom rendkívül gyorsan szárba szökkent és elterjedt. A második világháború előestéjén mintegy 250 iskola tartozott a hálózathoz, összesen több mint 40 ezer diákkal. Az intézményrendszerbe tartozott egész napos, világi és vallási oktatást is nyújtó zsidó iskola, kiegészítő tanulmányokat adó délutáni, vagy hétvégi iskola, tanítóképző, női szeminárium, tankönyvkiadó, újság, nyári táborok, két ifjúsági szervezet, valamint nemzetközi zsidó női konferenciák. A tananyagba tartozott a Tánách és hagyományos kommentárjai, zsidó filozófia, erkölcsi irodalom, nőkre vonatkozó parancsolatok, de szinte szó sem esett a Misnáról, vagy a Talmudról. A világi tárgyakat is zsidó szemszögből oktatták a legmodernebb pedagógiai módszerek figyelembe vételével. A tanítás nyelve Kelet-Európában a jiddis volt, az államalapítás előtti Palesztinában pedig a héber. Amerikába átkerülve a Bét Jáákov mozgalom tovább növekedett, és hamarosan ott is a hagyományos ortodox zsidó lányoktatás védőbástyái lettek egyre szaporodó intézményei, melyek a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek. A mozgalom iskolái Izraelben is sokakat vonzanak. Ezek az iskolák sokszor nem adnak érettségit, és a lányokat elsősorban a zsidó nők hagyományos szerepeire készítik fel.
A Bét Jáákov mellett érdemes a lányiskoláknak még két típusát megemlíteni. Az egyik az izraeli nemzeti-vallásos irányzat körében népszerű ulpená, a vallásos lánygimnázium (többnyire hatosztályos), ahol világi és vallási tárgyakat egyaránt oktatnak és a diákok érettségit szereznek. A másik pedig a midrásá, vagy szeminárium, ahol a fiatal nők elmélyíthetik a zsidóságról való tudásukat. E két intézménynek irányzattól függően számtalan változata létezik, és az oktatott anyag is attól függ, hogy melyik vallási irányzathoz tartozik az adott iskola.
zsido.com