A zsidó oktatásról szóló sorozatunkban a zsidó iskolatípusokat tekintjük most át.

Ahogy korábban elmondtuk, a zsidóságban alapvető érték az oktatás, és ez már egészen kicsi gyermekkorban megkezdődik. A hagyományos zsidó iskolarendszer nem koedukált, és elsősorban a fiúkra koncentrál. A lányok oktatása csak jóval később, az elmúlt évszázadokban kezdődött meg, erről külön cikkben számolunk be.

Ezt olvashatjuk a Misna Pirké Ávot című szakaszában (5:22):

Ugyancsak ő (Ben Hé Hé, mások szerint Jehudá ben Témá) mondotta: „Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát. Tízéves korban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani(bár micvá). Tizenöt évesen a Talmudban búvárkodik.

A második Szentély korának legvégén honosították meg a zsidók között a közoktatást: hat-hétéves kortól kellett a gyerekeket iskolába járatni, az iskolák létrehozása, illetve fenntartása pedig a közösségek feladata volt. A rabbik azt tanácsolták, hogy a gyerekeket a jobb eredmény elérése reményében ne verjék bottal, valamint azt is, hogy az idősebb tanulók segítsék a fiatalabbakat. A Talmud olyan nagy jelentőséget tulajdonít a tanuló kisgyermekeknek (tinokot sel bét rábán), hogy azt mondja, a világ az ő tóratanulásuk érdemében áll, és még ha a Szentélyt kellene is újjáépíteni, az ő tanulmányaikat akkor sem lenne szabad félbeszakítani.

Az elmúlt évszázadokban kialakult rendszer ma már csak bizonyos közösségekben működik az alább vázolt formában. Míg a jesiva intézménye mindenféle irányzatban élő hagyomány, addig a hároméves korban megkezdett chédert sok helyen az óvoda váltotta fel. Hagyományosan tehát hároméves korban vitték először a kisgyermekeket a chéderbe. Hogy megismertessék velük a tanulás édességét, ez alkalomból mézet nyalogathattak le betűkről a kisfiúk. A chéderben írni-olvasni tanulnak, megismerkednek az alapvető tórai történetekkel, és rengeteg szöveget memorizálnak. A Tóra könyveinek megtanulása után a Misna következik, és más szövegek is. A tanulás alapvető módszere a sinun, vagyis gyakorló ismétlés – a szövegeket számtalanszor egymás után ismétlik mondatról mondatra a hagyományos dallamokon, amíg végül az egészet memorizálják. A gyerekeket a melámed, vagyis tanító oktatja.

Napjainkban a chéder, vagy az óvoda után sok vallásos közösségben Talmud-Tórában tanulnak tovább a gyerekek, ahol általában kizárólag vallási tanulmányokat folytatnak. Az utóbbi évtizedekben az izraeli állami-vallásos iskolarendszerben is megjelentek a Talmud-Tórák, ám ezekben az intézményekben valamennyi világi oktatásnak is helyet szorítanak. (A Talmud-Tóra iskola nem keverendő össze az Izraelben is népszerű, az elmúlt másfél évszázadban létrejött és teret hódító délutáni Talmud-Tórával, ahol az iskolai vallási tanulmányokat továbbiakkal egészítik ki. A Talmud-Tóra, vagy „vasárnapi iskola” Izraelen kívül is ismert oktatási forma, és sokszor ez az egyetlen hely, ahol a zsidó gyerekek vallási tudást szerezhetnek.)

A nagyobbak és a felnőttek a bét midrásban (tanház) tanultak a misnai és a talmudi időkben. A tórai történeteket magyarázó-kiegészítő midrásban már olyan régi bét midrásról is hallunk, melyet nem más alapított, mint Noách (Noé) fia, Sém, akinek a midrás rendkívül hosszú életet tulajdonít. Így alakult ki a jesiva intézménye, mely a chédernél magasabb szintű oktatást biztosított. Itt a törvényeket megvitatva-magyarázva jött létre maga a Talmud is, elsősorban a babilóniai Szúra és Pumbedita jesiváiban, illetve Izrael északi területén.

A jesivák intézménye a mai napig töretlen népszerűségnek örvend. Az elmúlt évszázadok nagynevű jesivái egyben meghatározott tanulási módszertant is képviseltek, és ezek az elvek a mai napig fennmaradtak. A tanrendet napjainkban elsősorban az határozza meg, hogy milyen irányzatot követ az adott intézmény, tanítanak-e világi tárgyakat is, vagy csakis vallási tárgyak képezik a tananyagot, illetve a nap jelentős részét kitöltő talmudtanulás mellett milyen más szövegetet tanulmányoznak. A jesivákban a rabbik által adott siurok (előadások) és a széder (tanulás) váltogatják egymást, meghatározott sorrendben. Ezen intézmény sajátos, és rendkívül hatékony tanulási módszere a chávrutá, vagyis a páros tanulás. A bócherek, azaz a jesivában tanuló fiatalemberek tanulópárban veszik át az adott anyagot, éjszakába nyúlóan megvitatva, értelmezve, újragondolva a Misna és a Gemárá szövegét, valamint a hozzájuk tartozó magyarázatokat.

Házasemberek számára a kolel nyújt további tanulási lehetőséget. Itt is elsősorban a Talmudot tanulmányozzák. Az ultraortodox világban sok helyen a tanulás mindenek fölött áll, és a férfiak házasságkötésük után is még sokáig nem dolgoznak, hanem a kolelban tanulnak, minimális ösztöndíj mellett. A család eltartása, valamint a munkába járás ezekben az években a feleségre marad. Még azok is, akik nem űzik hivatásszerűen a tanulást, gyakran csatlakoznak egy-egy tanulókörhöz, és a jesivabeli siurokhoz, vagy chávrutákhoz hasonló módszerrel tanulmányoznak egy-egy könyvet, vagy témakört.

zsido.com