Izrael megalapítása után 850 ezer zsidót üldöztek el az arab országokból.
2014 óta emléknappal tisztelegnek a muszlim országokból Izraelbe menekült 850 000 zsidó előtt. Többségük pogromok, üldöztetés és jogfosztás miatt hagyta el szülőföldjét, ahol őseik már évezredek óta éltek. Vagyonukat, földjeiket hátrahagyva, gyakran teljesen nincstelenül érkeztek a zsidó államba. Történetüket évtizedeken keresztül kevesen hallgatták meg. Ezen kíván változtatni az emléknap – melynek dátumát november 29-hez igazították, ahhoz a naphoz, melyen az ENSZ elfogadta a brit palesztinai mandátum felosztásának, illetve a zsidó állam megalapításának tervét.
A legújabb kutatások szerint Izrael függetlenségének kikiáltásakor a muszlim országokban több mint 850 000 zsidó élt, egyes tudósok szerint számuk elérhette az egymilliót is.
Íme, néhány közösség sorsa:
Irak: Az ókori Babilónia területén legalább 2600 éve élnek zsidók. 1941-ben erőszakos pogromsorozat vette kezdetét, mely a „Fárhud” nevet kapta. Egy sikertelen puccskísérletet követően katonák és civilek rohanták le a bagdadi zsidónegyedet. 179 embert megöltek és több mint 2100-at megsebesítettek. 242 gyermek maradt árván. A pogrom hírét örömmel fogadták az arab világban és a náci Németországban is. 1948-ban, miután az ENSZ döntött a zsidó állam létrehozásáról, Irakban törvényellenesnek nyilvánították a cionista tevékenységet.
Ez a rendelkezés indokot szolgáltatott a zsidók tömeges elbocsájtásához az állami hivatalokból, illetve az állandósult rendőri razziákhoz a zsidó otthonokban és intézményekben. Az ezt követő három év alatt 120 000 zsidó vándorolt Izraelbe. A korábban a bagdadi lakosság egyharmadát kitevő zsidó közösség mára teljesen eltűnt.
Egyiptom: Az ősi egyiptomi zsidó közösség sorsa az irakiéhoz hasonlóan alakult. A 80 000 főt számláló közösséget a múlt század negyvenes éveiben számos támadás érte, és egymás után születtek a zsidóellenes intézkedések. A zsidókat megfosztották állampolgárságuktól is, így sokan elvesztették állásukat vagy üzletüket. Az 1948-49-es izraeli függetlenségi háború idejében több ezer egyiptomi zsidót zártak internálótáborokba, mert az ellenséggel való együttműködéssel vádolták őket. Számos zsidó otthont, intézményt és zsinagógát gyújtottak fel, az atrocitások halálos áldozatokat is követeltek. Ebben az időszakban 14 000 zsidónak sikerült Izraelbe menekülnie. A következő évtizedekben további 71 000-en követték őket. Napjainkban néhány tucat zsidó él Egyiptomban, időnként meglepő történetek látnak velük kapcsolatban napvilágot…
Jemen: Az ősi, sajátos hagyományokkal rendelkező jemeni zsidóság sorsa különösen kegyetlen volt. 1947-ben, az ENSZ felosztási tervének hallatára Ádenben háromnapos pogrom vette kezdetét, melynek során 80 zsidót gyilkoltak meg, 100 zsidó tulajdonban lévő üzletet raboltak ki, számtalan zsidó házat és zsinagógát gyújtottak fel.
A közösség tagjainak nagy részét, 47 000 embert 1949-ben a „Varázsszőnyeg” akció keretében szállították Izraelbe. Az utóbbi években a néhány száz tagot számláló közösséget egyre több támadás érte, ezért 2016 márciusában egy titkos akció keretében az utolsó, távozni kívánó zsidókat is Izraelbe csempészték. Mindössze néhányan döntöttek a maradás mellett.
Líbia: Az észak-afrikai országban 2300 éve élnek zsidók. Számuk egykor elérte a 37 000-et. A második világháború alatt a líbiai kormány – náci mintára – koncentrációs táborokba kényszerített 2000 zsidót. Közülük több százan haltak meg. 1945-ben Tripoliban véres pogrom tört ki, melynek során 140 zsidót öltek meg. 1948-ban egy újabb pogrom alatt 12-en vesztették életüket és 280 zsidó otthon semmisült meg. Az ezt követő három évben 31 000 zsidó hagyta el Líbiát. A hatnapos háborút követő, 18 halálos áldozattal járó pogrom során az olasz haditengerészet evakuálta szinte a teljes közösséget, 6000 zsidót menekítve ki az országból. Napjainkban nem élnek zsidók Líbiában.
A muszlim országokból elmenekült zsidók és leszármazottaik képezik a mai Izrael zsidó lakosságának többségét. A mindenüket elvesztett menekültek új életet kezdtek őseik földjén, és hamarosan integrálódtak a társadalomba. Az országot irányító, európai származású, szekuláris elit sokáig gyanakvással figyelte a hagyományaikhoz ragaszkodó, észak-afrikai és közel-keleti gyökerű zsidókat. Az ő sorsukat felelevenítő emléknap és az oktatási reformok mind azt a célt szolgálják, hogy a muszlim országokból bevándoroltak kultúrája is a megfelelő figyelemben és tiszteletben részesüljön Izraelben.
Forrás: Izraeli Külügyminisztérium