És Mózes fölírta ezt a tant és átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik viszik az Örökkévaló szövetségének ládáját, meg Izrael minden véneinek. És megparancsolta nekik Mózes, mondván: Hét év végével, az elengedés évének idején, a sátrak ünnepén, midőn eljön egész Izrael, hogy megjelenjék az Örökkévaló, a te Istened színe előtt, azon a helyen, melyet kiválaszt, olvasd föl ezt a tant egész Izrael előtt, füleik hallatára. Gyűjtsd egybe a népet: a férfiakat, a nőket, a gyermekeket és idegenedet, aki kapuidban van, hogy hallják és hogy megtanulják, és féljék az Örökkévalót, a ti Isteneteket és őrizzék meg, hogy megtegyék a tannak minden szavait. És gyermekeik, akik nem tudják, hallják és tanulják meg, félni az Örökkévalót, a ti Isteneteket minden időben, amíg éltek a földön, ahova átvonultok a Jordánon, hogy azt elfoglaljátok. (5Mózes 31:9-13)
A hetedik – smita – évet követő „nyolcadik” évben (vagyis a következő hétéves smita-ciklus első évében) kellett tartani a Szentély idejében a hákhél, vagyis gyülekezés szertartását. Az egész népnek, a nép minden egyes tagjának fel kellett mennie Jeruzsálembe, hogy meghallgassák, amint a király egy pódiumon állva felolvas a Tórából.
Amikor a Szináj-hegyi tóraadásnál az egész zsidó nép a hegy lábánál állt teljes egységben, az inspiráció nyilvánvaló volt. Ám a negyvenéves pusztai vándorlást követően, amikor a zsidók bevonultak Izrael Földjére, gyakran nehéz volt a spiritualitásra koncentrálni: földet műveltek, építkeztek, háborúztak. Isten ezért rendelte el a hákhél megtartását, hogy hétévente új erőt és inspirációt merítsen a nép minden egyes tagja az egységből és a nagyszerű eseményből. A földművelésből élők számára külön jelentősége volt az időzítésnek. Ők egy éven át tartózkodtak a munkától a földeken és többnyire tóratanulásnak szentelték az idejüket. Most, a smita év elteltével, tisré hónap 16-án, mielőtt visszatértek volna a földekre, még egy csodálatos és felemelő élményben volt részük, ami a következő hat munkás évre rengeteg lelkierőt adott mindenkinek.
Miután a kohénok összehívtak mindenkit a Szentélybe, a király fellépdelt a külön erre a célra épített emelvényre, áldást mondott és felolvasta a Tórát (vagy annak bizonyos részeit) abból a tóratekercsből, melyet Mózes írt a halála napján. A felolvasást újabb áldások követték, majd a nagyszerű, hatalmas szabású rendezvény véget ért.
Ezt a micvát csak akkor lehet megtartani, ha minden zsidó Izrael Földjén él. A Rebbe ettől függetlenül úgy vélte, hogy ez az időszak – vagyis szukkot ünnepe – különösen alkalmas továbbra is arra, hogy a zsidók kisebb csoportokban összegyűljenek és közösen Tórát tanuljanak. A Rebbe azt is hangsúlyozta, hogy azokban az években, melyek hákhél-évek, vagyis a smita évet követik (mint a mostani is), még fontosabb, hogy a zsidó egység jegyében ilyen összejöveteleket szervezzen mindenki, aki csak tud. A chabad.org éves programot hirdetett, melynek keretében bárki tarthat hákhél-összejöveteleket a Rebbe útmutatásának megfelelően. A programhoz ide kattintva lehet csatlakozni. Az összejövetelekhez letölthető programcsomagot is kínálnak és tippekkel is szolgálnak az érdeklődők számára.
Chág száméách, kellemes ünnepet és sok vendéget kívánunk!
Fotó: Chabad.org