Elek Ilona a zene világában indult útra, majd pengével a kezében írta be magát örökre a magyar, a zsidó és az egyetemes sporttörténelembe.
Elek Ilona története jóval több, mint sporttörténeti sikersorozat: egy kivételes nő portréja rajzolódik ki, aki a páston és azon kívül is maradandót alkotott. Pályája a tehetség korai felismerésétől a világraszóló győzelmeken át egészen a történelem viharaiban való helytállásig ível, miközben személyes sorsa és zsidó származása is folyamatosan a figyelem középpontjában állt.
Elek Ilona kivételes pályájának kezdete
Már fiatalon kitűnt rendkívüli tehetségével. Jóllehet, eredetileg a zene világában képzelte el jövőjét, a Zeneművészeti Főiskolán végzett, és zongoraművész szeretett volna lenni, végül a vívás mellett kötelezte el magát. Ez a döntés pedig nemcsak az ő életét, hanem a magyar sport történetét is megváltoztatta.
Az 1930-as években fokozatosan építette fel nemzetközi hírnevét: Európa-bajnoki és világbajnoki érmek jelezték, hogy egy különleges sportoló érkezett a színpadra. Technikája kifinomult volt, mozgása elegáns, gondolkodása pedig stratégikus, valóságos művész volt a páston.
Elek Ilona zsidó öröksége
1907. május 17-én látta meg a napvilágot a belváros szívében, a Váci utca 19. alatt. Apja Eisler Sándor kereskedő volt, anyja pedig Hollóczy Jusztina. Születési bejegyzéséből kiderül, hogy a szülők közös megegyezése alapján izraelita vallásúnak anyakönyvezték, jóllehet édesanyja római katolikus volt, azaz a zsidó jog értelmében nem számított zsidónak.
Szintén az anyakönyvi bejegyzésből tudhatjuk meg, hogy a család 1907. szeptember 28-án Eisler családnevüket Elekre magyarosította. Vagyis hazánk első női olimpiai bajnoka nem volt fél éves, amikor nevet változtatott.
Háláchá ide-oda. A közvélemény folyamatosan felszínen tartotta a bajnok zsidóságát. A zsidó oldalon nyilvánvaló büszkeségből, a másik oldalon pedig szimpla gyűlöletkeltésből, antiszemitizmusból.
Bravúros berlini diadal
Az 1936-os berlini olimpia nemcsak sportesemény, hanem politikai színpad is volt. Elek Ilona azonban minden külső körülmény ellenére diadalmaskodott. Zsidó származása miatt röviddel az olimpia előtt kizárták a Honvéd Tiszti Vívó Klubból, majd a Magyar Atlétikai Clubból is, de ennek ellenére részt vett a játékokon, s aranyérmet nyert!
Győzelme különösen emlékezetes maradt: egy német versenyzőt, Helene Julie Mayert megelőzve állhatott a dobogó tetejére, ami a náci szervezők számára is kellemetlen meglepetést jelentett. Ezzel ő lett a magyar sport első női olimpiai bajnoka.
Külön érdekesség, hogy Helene Julie Mayer Elek Ilonához hasonlóan apai ágon zsidó származású volt. Apja, Ludwig Karl Mayer orvos az offenbachi zsidó hitközség elöljárója volt. A történet szempontjából pedig slusszpoén, hogy a díjátadó dobogón náci karlendítéssel szalutált, melyről fotó is készült…
A berlini győzelem kapcsán az Egyenlőség zsidó hetilapban a következőt írták a Elek Ilona származásáról:
A tőrvívás olimpiai magyar bajnoka, Elek Ilona, nem tartozik felekezetünk kötelékébe. Csak apai ágon zsidó származású. Nagyapja Eisler Mór volt, a ferencvárosi zsidótemplom nagyemlékű elöljárója és építője.
A vészkorszak után újabb aranyérmet szerzett
A második világháború évei alatt nem versenyezhetett, de tehetsége és elszántsága nem halványult. A háború után visszatért, és 1948-ban, a londoni olimpián ismét aranyérmet szerzett, 12 évvel első győzelme után. Ez a teljesítmény a sporttörténelem egyik legnagyobb visszatéréseként él.
Pályafutása során hat világbajnoki címet, öt Európa-bajnoki aranyat és tíz magyar bajnoki elsőséget gyűjtött be. Összesen 63 alkalommal szerepelt a válogatottban.
Alkotóként is befutott
Bár Elek Ilona élete a vívás volt, a zeneszeretete sosem szűnt meg. Számos táncdalt komponált, nevéhez fűződik többek között egy ismert sláger zenéje, Szécsi Pál Nem tudja a jobbkéz című dala is.
De ő írta az 1959-es budapesti vívó-világbajnokság indulóját, valamint egy futballindulót is.
Testvérével, a szintén vívó Elek Margittal pedig 1968-ban jelent meg közös életrajzi könyve az Így vívtunk mi.
Források: „Az olimpiász körül – Elek Ilona”, Egyenlőség, 1936. 56. évf. 32. szám, 4. old.; Budapest IV. kerületi születési anyakönyvi másodpéldány 1907–1909. 66. oldal. 394-es bejegyzés.
Borítókép: Wikipédia.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.