Tavaly novemberben egy berlini aukciós ház Hitler személyes tárgyait, többek között a keménykalapját, cigarettatárcáját, írógépét és a Mein Kampf ezüstborítású példányát kínálta megvételre. Az aukció ellen többen tiltakoztak, Menachem Margolin rabbi, az Európai Zsidó Egyesület (EJA) vezetője ezt írta az aukciós háznak: „amit Önök tesznek, az nem illegális, de helytelen”, és az árverés leállítását kérte. Az aukciót ennek ellenére megtartották, a tíz tárgyat pedig Abdallah Chatila, libanoni születésű svájci üzletember vásárolta meg, összesen mintegy 600 ezer euróért (201 millió forint). A relikviákat Chatila egy izraeli alapítványnak adományozza. „Nem akarom, hogy ezek a tárgyak rossz kezekbe kerüljenek, és tisztességtelen szándékú emberek használják fel őket” – jelentette ki a Le Matin Dimanche című újságnak nyilatkozva. A gesztust, amit több zsidó szervezet is üdvözölt, nagyvonalúnak és nemesnek nevezte Menachem Margolin rabbi. Ugyanakkor felmerül a kérdés: mit mond a háláchá a bűnös ember vagyonáról?1 

 

Korách lázadása és az özönvíz: miért kapott a vagyon „büntetést”?

Olvassuk Korách lázadásának leveréséről2: „megnyitotta a föld a száját és elnyelte őket és házaikat, meg minden embert, ki Koráchhoz tartozott és mind a vagyont. Leszálltak ők és mindaz, amijük volt, elevenen a sírba; és betakarta őket a föld és elveszek a gyülekezet közepéből”. Ahogy látjuk, a Tóra hangsúlyozza, hogy nemcsak a vétkesek részesültek a büntetésből, hanem házaik és vagyonuk is.

Valójában ezt az elvet még drasztikusabban látjuk az özönvíznél, ahol azt írja a Tóra3: „És kimúlt minden test, amely mozgott a földön, madár, barom, vad és mindaz, ami csúszik-mászik a földön és minden ember. Minden, aminek orrában élő lehelet volt, ami a szárazföldön volt, meghalt… ”. Ezekből azt látjuk, hogy nemcsak a bűnt elkövető ember volt rossz, de valami módon a vétke hatott a tulajdonaikra, azok is negatívvá váltak.

A vagyon emléket állít a bűnösnek és gonosz eszméinek

Ha továbbkeresünk a Tórában, nemcsak utalásokat találunk erre, hanem explicit leírást is4: „Ha hallod városaid egyikében… Kijöttek alávaló emberek közepedből és eltántorították városuk lakóit, mondván: Menjünk és szolgáljunk más isteneket, melyeket ti nem ismertek… verd le ama város lakóit a kard élével, kiirtva azt és mindent, ami benne van, meg barmát, a kard élével. Egész zsákmányát pedig gyűjtsd össze piacára; égesd el tűzben, a várost meg egész zsákmányát teljesen az Örökkévalónak, a te Istenednek és maradjon örök rom, ne építsétek többé föl”.

Rábénu Áron háLévi (1235–1303), híres barcelonai bölcs szerint5 a Tóra azt tanítja ezzel: „mivel olyan vétkesek voltak, hogy együtt eldöntöttek egy annyira rossz dolgot, mint a bálványimádás, megérdemlik, hogy a nevük legyen eltörölve és ne maradjon emlékül a világban, ezért kell elpusztítani”. Ezek szerint a vagyon emléket állít a rossz eszmének, a rossz cselekedetnek, ami a vétekre vezette őket, ezért kell elpusztítani azokat.

Amalék emlékének és vagyonának eltörlése

Ezzel elérkezünk a következő tórai forráshoz6, ami talán a legismertebb a témában: „…töröld el Amalék emlékét az ég alól, el ne felejtsd!”Mi a különleges Amalékban, ami miatt ilyen kemény büntetést kell kapnia? Amaléknak azért olyan súlyos a bűne, mert nem vagyonért vagy más előnyért, például rabszolgák zsákmányolásáért támadtak a zsidókra, hanem pusztán azért, mert gyűlölték őket7. Ők voltak az elsők, akik mély gyűlölettel támadtak a zsidók ellen, miután azok kijöttek Egyiptomból és ezzel az amalékiták utat mutattak a későbbi támadóknak: ezért kell eltörölni az emléküket8.

Mit jelent az, hogy ki kell irtani Amalék „emlékét”? RáSI szerint ez azt jelenti, hogy a vagyonát is el kell pusztítani: „még az állatokra is [vonatkozik], hogy ne legyen Amalék neve említve még egy állat kapcsán se úgy, hogy azt mondják majd ez az állat Amaléké volt.”

Milyen forrásra támaszkodik RáSI, amikor ezt állítja? Sámuel próféta könyvére, amiben a parancs végrehajtásáról olvashatunk, amit a próféta Saul királynak adott feladatul9: „Így szól az Örökkévaló… menj és verd meg Amáléket, pusztítsatok el mindent, ami az övé s ne szánakozzál rajta… ökröstül, bárányostul, tevéstül, szamarastul”. Valamint10: „Odament Sámuel Sáulhoz, és mondta neki Sául: Áldott legyél az Örökkévalótól, teljesítettem az Örökkévaló igéjét. Mondta Sámuel: Micsoda hát a juhoknak e hangja füleimben, meg a marhának hangja, amit hallok? És mondta Sául: Az amáléktől hozták, mivel szánakozott a nép az apró jószág és a marha legjaván azért, hogy áldozzanak az Örökkévalónak, a te Istenednek: a többit pedig elpusztítottuk. Erre szólt Sámuel Sáulhoz: …Hát miért nem hallgattál az Örökkévaló szavára, hanem nekiestél a zsákmánynak és tetted, ami rossz az Örökkévaló szemeiben? Vajon olyan kedve van-e az Örökkévalónak égő- és vágóáldozatokban, mint abban, hogy hallgatunk az Örökkévaló szavára? Íme engedelmesség jobb az áldozatnál, figyelem a kosok zsiradékánál… Minthogy megvetetted az Örökkévaló igéjét, megvetett ő téged, hogy ne legyél király”.

Sámuel próféta részletesebb magyarázatából11, amivel egyértelműbbé teszi a Tóra szűkszavú előírását látjuk, hogy Ámálék emlékének a kiirtása kitér a vagyonukra is, mégpedig, ahogy a Midrás tanítja12, azért, hogy „ne lehessen azt mondani, hogy ez a teve, ez a juh vagy ez a fa Amaléké volt”.

Vagyis itt megint ugyanazt az elvet látjuk, hogy a gonosz ember tárgyai képviselik az eszméit és emléket állítanak annak. 

 

Még a Perzsa vagyonra se tették rá kezüket

Ez az elv magyarázatot ad egy másik helyzetre is. A purimi történetben háromszor is kitér Eszter könyve arra, hogy a zsidók engedélyt kaptak arra, hogy védekezzenek és védekeztek is, de a zsákmányra nem tették rá kezüket”13. Ezt olvasva felmerül a kérdés: ha megengedett volt a fegyveres védekezés, akkor nyilván joguk volt a zsákmányhoz is, miért nem éltek mégsem a lehetőséggel?

Rábénu Báchjá (1255–1340) spanyol bölcs válasza szerint14 mivel Hámán Ámálék leszármazottja volt15, bibliai tilalom volt a vagyonához, mint zsákmányhoz nyúlni16. Hasonlóan lesz ez – teszi hozzá Rábénu Báchjá egy prófétai versre hivatkozva17 – a Messiás eljövetelekor is.

Csakhogy, ha a perzsa vagyon egyenlő lenne az ámáléki vagyonnal, akkor nem lenne elég, hogy nem nyúltak hozzá, hanem el kellett volna pusztítaniuk. Ezért úgy gondolom, hogy Rábénu Báchjá nem tekinti a kétféle vagyont háláchikusan teljesen egyenlőnek, hanem az ámáléki vagyon tiltásából azt az elvet vezeti le, hogy a Tóra negatív kategóriába helyezi a nagyon vétkes ember vagyonát, mint olyan tárgyat, ami rosszat képvisel. Különös tekintettel arra, hogy a Michánál olvasott vers egyáltalán nem kapcsolódik Ámálékhoz, csak ahhoz a tórai elvhez, hogy a vétkes ember vagyona rosszat képvisel, amihez nem nyúlunk.

A vétkes ember vagyona mindenképpen rosszat képvisel

A 19. században élt Galiciában, Joszéf Babad (1801–1874) hatalmas tudású ternipoli rabbi 1869-ben Minchát chinuch címmel jelentette meg az előbb említett Széfer háchinuch-hoz írt kommentárját. Ez a háláchikus témákat új szempontból vizsgáló könyv megjelenése pillanatától kezdve szenzáció volt. Más egyebek mellett az ámáléki vagyon kérdését is tárgyalja18 és RáSI előbb idézett véleményéről egyrészt azt írja, nem tudja, milyen forráson alapszik, másrészt, hogy se Maimonidész könyvében, se a Széfer háChinuch-ban nincs említés az ámáléki vagyon elpusztításáról. Véleménye szerint ez azt bizonyítja, hogy Amalék emlékének a kiirtása a népre vonatozik csak, de a nép vagyonára nem. Érvelése szerint erre nem bizonyíték Saul király története, mert abban az esetben az Örökkévaló külön megparancsolta a vagyon elpusztítását Sámuel prófétán keresztül – vagyis ez nem egy általános érvényű előírás, hanem csak arra a szituációra vonatkozott.

Azonban, még ha el is fogadjuk ezt a véleményt19, akkor is áll a fent részletezett tórai elv, miszerint a nagyon vétkes ember vagyona rosszat képvisel, ahogy láttuk az özönvíznél, Korách lázadásánál és a bálványimádó város kapcsán. (A valóság azonban az, hogy RáSI véleményét egy Midrás is alátámasztja, ahogy fent már idéztem20.)

 

Az egyiptomi „kóser” vagyon

Érdekes dolgot találunk az egyiptomi vagyon kapcsán a Tórában21: „És mondta az Örökkévaló Mózesnek: …Beszélj, kérlek a nép füle hallatára, hogy kérjenek, férfi az ő társától és nő az ő társnőjétől ezüst edényeket és arany edényeket.” A Talmud szerint22 „Isten könyörgött a zsidóknak, hogy vigyenek magukkal kincseket Egyiptomból, nehogy Ábrahám azt mondhassa, hogy az Örökkévaló a neki tett ígéret első részét, a rabszolgaságot23 teljesítette, de azt, hogy nagy vagyonnal távoznak majd a zsidók24, azt már nem”.

A kommentátorok csodálkoznak, miért könyörög az Örökkévaló, miért nem elég szólnia nekik. A fentiek alapján én arra következtetek, hogy talán Isten attól tartott, a nép ösztönösen irtózni fog a vétkes egyiptomiak vagyonától és nem szívesen veszik majd el. Ezért jelzi, hogy abban az adott esetben kimondottan helyeslendőnek tartja, hogy vigyenek a vagyonból. Ahogy arra egy korábbi írásomban25 már utaltam, a német kárpótlással kapcsolatban volt, aki erre a tórai történetre hivatkozva helyeselte az elfogadását. Mint írta, ahogy Egyiptomból helyes volt elvinni a vagyont a rabszolgaság után, ugyanúgy helyes elfogadni a német kárpótlást.

Maimonidész: „El kell pusztítani az eretnek által irt Tórát”

A fentiek megismerése után érthetővé válik Maimonidésznek egy érdekes döntése. Azt írja26 a Talmud alapján27: „Szent iratokat, azok kommentárjait és magyarázatait nem szabad elégetni, sem kézzel elpusztítani… abban az esetben, ha a zsidó írta ezeket szentség céljából. De ha egy zsidó eretnek ír egy Tórát, el kell azt égetni az összes benne levő istennévvel együtt. Azért mic­va elégetni, hogy ne maradjon emléke az eretnekeknek és cselekedeteiknek”.

A Talmudban le van írva, hogy az eretnek által írt Tóra nem szent, mert az írója nem hisz Istenben és írása nem isteni célból történik. Azonban nem szerepel a Talmudban, hogy meg is kell semmisíteni, honnan veszi ezt Maimonidész? 

Ennek a forrásai szerintem az előbb leírtak, ezekből vezeti le Maimonidész, hogy egy tárgy fennmaradása hirdeti a vétkes ember eszméit és cselekedeteit, ezért egyes esetekben ezeket kimondottan el kell pusztítani (mint a bálványimádó város és Ámálék esete kapcsán), más esetekben nem szabad hozzájuk nyúlni (mint a hámáni vagyon Eszter könyvében).

Ne állítsunk emléket a náci eszméknek árverezéssel

Mindezeket áttekintve már választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy helyes-e elárverezni Hitler és más náci vezetők tárgyait, és ezzel reflektorfénybe helyezni őket mint fontos emberek tulajdonait. Ahogy korábban láttuk, a tórai szemlélet ezt elutasítja, mert ezek a tárgyak egyértelműen felidézik és emléket állítanak Hitler és a náci vezetők gyilkos ideológiájának, gyűlöletének, ami a hatmillió zsidó kegyetlen lemészárlásához vezetett. Egy percig nem szabad elnézőnek lenni, mellékes kis ügyként kezelni az ilyen relikviák áruba bocsátását, hisz a létező legsúlyosabb következményei voltak a tulajdonosaik gyűlöletének.

A náci németek az amaléki kategóriába esnek

Ez igaz minden hírhedt gonosztevőkhöz kapcsolódó tárgyra, ám a nácik esetében még súlyosabb a helyzet. Az ő bűneik súlyosságára külön rávilágít a Joszéf Dov Soloveitchik rabbi (1903–1993) által idézett vélemény, amit apja (vagy más források szerint a nagyapja) nevében mondott28: Amalék eszerint nemcsak egy valós népcsoport, hanem egy eszme is, vagyis minden olyan népcsoport, amiben gyűlölet van a zsidó nép ellen és aminek tagjai tömeggyilkosságot terveznek vagy követnek el, az háláchikusan Ámálékká változik és minden ámáléki törvény vonatkozik rájuk. Soloveitchik rabbi szerint a nácik egyértelműen az ámáléki háláchikus kategóriába esnek, és így vonatkozik rájuk az az előírás, hogy még a tárgyaikat se szabad meghagyni, hogy tisztelgő emléket állítsanak a náci vezéreknek. Ugyan vannak, akik határozottan elutasítják a fenti elképzelést arról, hogy Ámálék népcsoportból eszmévé változna, ami miatt a háláchikus kötelezettségeket például a nácikra lehetne vonatkoztatni, mégis egyértelmű, hogy a tórai szemlélet elutasítja, hogy a gonosz embereknek a tárgyaikon keresztül állítsanak példaképként emléket.

A náci relikviák veszélyt hordoznak

Valójában a náci relikviák kapcsán kétszer akkora veszéllyel kell szembenéznünk, mint más súlyos gonosztevő esetében, hisz sajnos léteznek ma is olyan neonáci csoportok, akik ugyanazokat a szélsőségesen gyilkos, rasszista eszméket terjesztik, mint Hitler. Ezeknek a csoportoknak a tagjai az ilyen tárgyakból inspirációt meríthetnek, ami újabb nagy tragédiákhoz vezethet. Ezért is kell mindent megtenni annak érdekében, hogy az ilyen tárgyak kereskedelmi forgalomba ne kerülhessenek és minden erővel megakadályozni, hogy a gyilkos náci eszmék követőihez eljuthassanak.

Nem véletlen, hogy a háború után lerombolták a náci vezérek házait, így pl. a Berghofot, Hitler, Göring és Bormann otthonát Obersalzbergben, nehogy zarándokhellyé váljanak29 (ahogy történt egyébként Hitler szülőházával, aminek sorsa a mai napig nem dőlt el)30. Ugyanezen okból döntöttek Hitler földi maradványainak jeltelen sírba temetéséről 1946-ban, majd teljes megsemmisítéséről 1970-ben31. Mindez ugyanis nem a múlt kérdése, hanem a jelené és a jövőé: ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzák, hogy ezek a helyek kegyhelyekké váljanak és inspirációul szolgáljanak újabb iszonyú bűnök elkövetéséhez.

Ezek alapján úgy vélem, kimondhatatlanul dicséretes, hogy Abdallah Chatila üzletember ezt megvette és ígérete szerint gondoskodni fog róla, hogy zsidó kézbe kerüljön, ezzel lehetőséget adva arra, hogy a nácik bűneinek és eszméik iszonyatos voltának a bemutatására használják őket.

Szabad-e hallgatni náci zenét?

Izrael Állam létezése óta létezik az országban egy nem hivatalos bojkott Richard Wagner (1813–1883), a nagyhatású 19. századi zeneszerző zeneművei ellen, mivel ő maga antiszemita eszméket vallott és a náci uralom népszerű zeneszerzője volt. Mivel Wagner, aki elsősorban operái révén vált világszerte híressé, ma is roppant népszerű, a bojkottot többször próbálták megtörni. Ez azonban mindeddig meghiúsult, mivel a holokauszttúlélők minden alkalommal határozottan kiálltak Wagner ellen, erős szavakkal érzékeltetve, miért elfogadhatatlan számukra a zenéjét játszani Izrael földjén: „Amikor a zsidókat mészárolták a táborokban, akkor a németek azt parancsolták, hogy a háttérben szóljon Wagner – legyen eltörölve a neve – zenéje és arra kényszerítették a zsidókat, hogy közben a dallamra énekeljenek. Érthetetlen, hogy Zubin Mehta [indiai] karmester, akit az Izraeli Filharmonikusok zenei igazgatójának neveztek ki [1977-ben], hogy engedheti meg magának, hogy idejöjjön Izraelbe és Wagnert játsszon, ugyanazt a zenét, aminek a hangjaira testvéreinket a halálba vitték”32. Egy hasonló eset olyan nagy port vert fel, hogy 1993. július 21-én a Kneszet külön ülésen tárgyalta a kérdést33.

Mások azonban azt a véleményt képviselték, hogy el lehet választani az embert a művétől és attól, kik és mire használták azt fel. Még Chájim Dávid háLévi (1924–1998) tel avivi szefárd főrabbi is azt írta34, hogy „a zene, amit egy gonosz ember, mint Wagner írt, ha önmagában nem fejez ki gonoszságot, vagyis, ha valaki, aki nem tudja, ki a szerző, nem érzi ki belőle a gonoszságot, azt nem lehet tiltani, csak azt, ha magában a zenében érezhető a gonoszság”.

Lehet, hogy én, aki két holokauszttúlélő gyermeke vagyok, érzékenyebben reagálok a témára, de nem vagyok biztos benne, hogy a tórai szemlélet ezt az érvelést elfogadja, hiszen erre is érvényes lehet, hogy ennek a zenének az eljátszásával állítunk emléket egy fajgyűlölő, rasszista, gyilkos eszmének.

Moshe Feinstein rab­bi (1895–1986) egy vallásos zsidó ze­ne­szerző kapcsán, aki­nek magánéleti viselkedéséről kellemetlen pletykák keltek szárnyra, 1958-ban azt válaszol­ta egy hozzá intézett kérdésre35, hogy a korábbi kor­szakából származó zenéjét biztosan lehet hallgatni, mert az olyan embernek emléket állít, aki vallásos életet élt. A későbbi, már megkérdőjelezhető viselkedésű kor­szakából származó zenéjéről ezt írta: „még ezt is ne­hezen tiltom [ti. a zene hallgatását és éneklését], ha ezek továbbra is jó, kóser ze­nék tartalmilag”. Véleménye szerint „egy olyan szent tárgy, mint egy Tóra, ami egy nagyon fontos dolog, az komoly emléket állít az írójának, és ez tilos Maimonidész szerint, ha gonosz ember volt. De a nem szent dolgok, pl. zene, gyógyszer vagy kocsi, nem állít komoly emléket és ezért lehet ezeket használni, még ha vétkes is az alkotója”.

Én azonban nem vagyok benne biztos36, hogy Feinstein rabbi egy olyan nagy horderejű esetről, mint Wagner és a hatmillió zsidó meggyilkolása kapcsán is ugyanígy nyilatkozott volna. Szerintem ezt megtiltotta volna.

Oberlander Báruch rabbi írása

 A cikk az Egység 126. számában jelent meg. 

1 Az alábbi kapcsán lásd még héber nyelvű tanulmányom, in: Heárot ubiurim 1172. szám 80–90. oldal; 2 4Mózes 16:32-33. Lásd még Náchmanidész kommentárja uo.; 3 1Mózes 7:21-23. Lásd még RáSI uo. 6:7., 12. és Heárot ubiurim uo. 84–85. oldal; 4 5Mózes 13:13-17.; 5 Széfer háChinuch 464. parancsolat; 6 5Mózes 25:19.; 7 2Mózes 17:8-16. Lásd még MáLBiM kommentárja uo.; 8 RáSI 5Mózes uo. 18.; 9 1Sámuel 15:2-3.; 10 Uo. 13-23.; 11 Lásd még Ibn Ezrá kommentárja 5Mózes uo. 19.; 12 Mochiltá döRáSBI 126. oldal 12–14. sor; 13 Eszter 9:10., 15-16.; 14 Kommentárjában 2Mózes 17:16-hoz; 15 Lásd Eszter 3:1.; Midrás Möchiltá, Bösálách végén; 16 De lásd RáSI kommentárja Eszter 9:10-hez; 17 Michá 4:13.; 18 604. parancsolat 1:[1.].; 19 De az általánosan elfogadott vélemény elutasítja, lásd például Chjájé ádám 155:2.; 20 A 12. lábjegyzetben; 21 2Mózes 11:1-2.; 22 Bráchot 9a.; 23 1Mózes 15:14.; 24 Uo.; 25 Egység 104. szám 14-15. oldal; 26 A Tóra alapjainak szabályai 6:8.; 27 Gitin 45b.; 28 Lásd Heárot ubiurim uo. 86. oldal; 29 https://en.wikipedia.org/wiki/Berghof_(residence); 30 https://www.bbc.com/news/world-europe-37682298; https://en.wikipedia.org/wiki/Hitler_birthplace_memorial_stone; 31 https://en.wikipedia.org/wiki/Death_of_Adolf_Hitler; 32 Zchor – Kovéc tiud 2, Bné Brák 1982, 234. oldal; 33 Ennek jegyzőkönyve itt található: http://knesset.gov.il/tql/knesset_new/knesset14/HTML_27_03_2012_06-21-01-PM/19930721@19930721050@050.html; 34 Ászé löchá ráv responsum 3. kötet 4:12.; 35 Igrot Mose resposnsum EH 1. kötet 96. fejezet; 36 Ez az érvelés másképpen levezetve lásd Heárot ubiurim uo. 89–90. oldal;

Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 126. szám – 2020. január 1.