Egy kutatócsoport feltárásának legfrissebb eredménye rideg tényként állapítja meg, hogy 78 évvel ezelőtt Anne Frank és családja titkos búvóhelyét egy zsidó közjegyző mondta el a náciknak, miután vallomásra kényszerítették – jelenti a Jewish Telegraphic Agency.
Kutatók egy csoportja hat éven keresztül nyomozta, hogy ki lehetett az a személy, aki 1944 augusztusában elárulta Annelies Marie Frank (1929–1945), szülei, Otto Frank (1889–1980) és Edith Frank (szül.: Hollaender, 1900–1945), nővére, Margot Betti Frank (1926–1945), továbbá a velük bujkáló, háromtagú Van Pels család és dr. Fritz Pfeffer (1889–1944) rejtekhelyét. A hosszas tényfeltárás Arnold van den Bergh (1886–1950) közjegyző személyében azonosította az informátort, aki a náci megszállás idején felállított amszterdami zsidó tanácsnak („Joodse Raad”) a tagja volt.
A vádat a kanadai író, Rosemary Sullivan hétfőn megjelent, The Betrayal of Anne Frank („Anne Frank elárulása”) című könyve vázolja fel.
A könyv robbanásszerű kritikát váltott ki a holland zsidó vezetőkből, akik szerint a vád nem meggyőző, ráadásul felettébb igazságtalan a történelem egyik leghíresebb árulásával gyanúsítani egy olyan zsidót, aki nincs abban a helyzetben, hogy védekezni tudjon.
Sullivan könyve részletesen tárgyalja Vince Pankoke, egykori FBI ügynök által vezetett nyomozócsoport munkáját, mely annak a zavaró kérdésnek a megválaszolását tűzte ki célul, amely azóta zavarja a kutatókat, amióta Otto Frank, a család egyetlen túlélője 1947-ben publikálta lánya naplóját, ezzel Anne Frankot a holokauszt felfoghatatlan pusztításának egyik fő mártíralakjává változtatva.
A nyomozás sarkalatos pontja egy levél, melyet Pankoke csoportja fedezett fel. Az 1945-ben keltezett levélben, melyet névtelenül küldtek Otto Franknak, a következő áll: „Az önök amszterdami búvóhelye abban az időben, részben a Vondler Park közelében élő A. van den Bergh alá volt beosztva a zsidó kivándorlás központi ügynökségében.” A levelet egy, a hollandok és a nácik együttműködését vizsgáló kutató kapta meg 1963-ban Otto Franktól, azonban a levél így sem került a szélesebb nyilvánosság elé, tette hozzá az ügy kapcsán a Het Parool című amszterdami lapban.
Frank ugyan nyilatkozott arról, hogy családját zsidók árulták el, de nyilvánosan soha nem nevezte meg van den Bergh-et, aki hozzá hasonlóan túlélte a deportálásokat, s ezzel a holland zsidók kisebbségéhez tartozott.
Az évtizedek során számos kutatót foglalkoztatta a téma, s több hipotézist is előterjesztettek arról, hogy ki árulhatta el Frankékat, azonban a szakma egyik „gyanúsítottat” sem fogadta el konszenzusos megoldásként.
Egy 2015-ös könyv például Nelly Voskuijl-t, a holland ellenállási mozgalom aktivistájának, Elisabeth „Bep” Voskuijl unokahúgaként azonosította, mint a Frank család elárulóját. A kiadvány azt állította, hogy Nelly Voskuijl náci kollaboráns volt, aki felfedhette a búvóhely hollétét, ahol a rokona segített a Frank családnak rejtőzni.
Ehhez képest 2016-ban, az amszterdami Anne Frank Ház, a családnak szentelt emlékhely és múzeum egy olyan tanulmányt közölt, mely szerint a rejtekhely felfedezéséhez nem is árulás, hanem a feltűnően sok élelmiszer esetleges illegális kereskedelmének feltételezése vezetett.
A most napvilágot látott könyv sem tudja 100%-os bizonyossággal megállapítani, hogy Anne Frankék elárulója Arnold van den Bergh lett volna, de azt állítja, hogy mivel a bizonyítékok között csak az ő neve ismertes az árulással kapcsolatban, ő lehet a szörnyű forgatókönyv hiányzó darabja.
A holland zsidó vezetők egy része azonban nem osztoznak a legújabb véleményen, és szerintük nem is szabad bízni a következtetésben, talán még az állítás feltevése is helytelen.
A könyv publikálása után szinte rögtön, a Reformatorisch Dagblad című konzervatív holland lapban megszólalt Hollandia főrabbija, Binyomin Jacobs is, aki szintén elítélte a vádat, hivatkozva arra, hogy az közel sem „etikus”, hiszen van den Bergh nem képes megvédeni magát.
„Figyelemreméltó, ahogy Anne Frank és családjának elárulása a Zsidó Tanács egyik tagjával lett összefüggésbe hozva, aki nem tud védekezni.” – írta Ronny Naftaniel, a Holland Zsidók Központi Zsidó Szervezetének elnöke a közösségi oldalán. Naftaniel azt is hozzátette, hogy szerinte spekuláció, hogy Otto Frank bár tudott erről, mégsem mondott semmit.
Mindeközben pedig Bart van der Boom, a Leideni Egyetem történésze aki sokat foglalkozott a „Zsidó Tanács” kényszerszülte intézményével, egyenesen „rágalmazó ostobaságnak” minősítette a kutatócsoport megállapítását. A fent nevezett, Otto Franknak névtelenül címzett levelet a „pletykák örvényének közepette írták arról, hogy ki árult el és kit” – idézte van der Boom érvelését a Historisch Nieuwsblad.
Fotók: Wikipédia
