Több mint fél évszázada, még az ötvenes évek közepén indult útjára az Egyesült Államok nagy népszerűségnek örvendő televíziós vetélkedője a To Tell the Truth („Csakis az igazat…”) című sorozat, melynek elnevezése a bírósági eskü szövegére utalt. A show minden részében három ember állította magáról, hogy ő egy bizonyos valaki (mindhárman ugyanazt a személyazonosságot vették magukra), majd ennek igazságáról kérdésekkel bizonyosodott meg az ismert emberekből álló zsűri, akik a végén megszavazták, melyik versenyző mond igazat.
Az 1959. június 30-ai adásban három férfi állította magáról, hogy ő Theodore Lewis (1915–2010) rabbi, az egyetlen ír származású rabbi az országban, aki az Egyesült Államok legrégebbi zsinagógájának szellemi vezetője. A kérdések után a műsorvezető a következő felszólítást tette: „az igazi rabbi, kérem, álljon fel!” – ez a jelenet jutott eszébe Jair Hoffman rabbinak, az internet kedvelt háláchá-tudósának, amikor az ádár hónap(ok)ról kezdett gondolkodni.
Néhány napja már benne járunk ádár hónapban, azonban ez az év különbözik az előzőtől, hiszen az 5782-es évben két ádár hónap is van. Hoffman rabbi a klasszikus vetélkedőt felidézve a vinnews oldalán, szellemesen ismétli meg a kérést:
„Az igazi ádár, kérem, álljon fel!”
A humort félretéve, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ádár risón, vagyis az első ádár hónap, vagy ádár séni, a második ádár hónap az „igazi”?
Ennek megválaszolásához néhány alapvető információt kell tudni
Amíg egy polgári év 365 és egy negyed napból áll, addig a zsidó holdév csupán 354–356-ból, ami azt jelenti, hogy minden évben mintegy 11 és egy negyed napot kell utolérni.
A jeruzsálemi Szentély fennállásának idején, illetve a száműzetés korai éveiben a napok felzárkóztatásáról, illetve az extra hónap beiktatásáról a mindenkori szánhedrin, vagyis a legfőbb zsidó törvényszék gondoskodott.
I.sz. 359-ben viszont a szánhedrin elfogadta az amoriták (Talmud bölcsei) ötödik nemzetségéhez tartozó Hillél Neszijá naptárát és nem számolták tovább a szökőéveket. További fontos információ, hogy minden 19 éves ciklusban van hét olyan év, amikor egy plusz ádár hónapot adnak a zsidó naptárhoz, hogy kiegyenlítsék a napok számát.
Annak ellenére, hogy sokan azt gondolhatják három évente van egy extra ádár hónap, ez valójában nem így van, hanem egészen pontosan 2,86 évente van erre szükség. Így a ciklus így néz ki: 3, 3, 2, 3, 3, 3, 2.
Azaz a 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. évben iktatódik be egy plusz hónap.
Az idei 5782-es év, a jelenlegi 19 éves ciklus hatodik éve, a következő két-ádáros év tehát 5784-ben lesz.
A lényeg tehát, hogy minden 19 évben van hét olyan év, amelyekben két ádár hónap található.
| Érdekességképpen megjegyzendő, hogy az 1924-ben felfedezett Tzoar környéki sírkövek tanúsága alapján, a talmudi korszakban a bizánci időszakban a ciklus a mostanitól eltérően 3, 3, 3, 2, 3, 3, 2 volt. |
De vajon melyik az igazi és miért pont ádár hónapból van kettő?
A válasznak a puszta kíváncsiság kielégítésén kívül számos vallásjogi következménye is van. Vajon, ha valaki például – az Örökkévaló mentsen tőle – meghal, s éppenséggel egy olyan évben, amikor csak egy ádár hónap van, akkor a családja az első vagy a második ádárban kell, hogy tartsa a jorcájtot? A 13 éves fiú, aki ádárban született, vajon melyik ádárban fogja ünnepelni a bár micvá ünnepségét, ha éppenséggel kettő is van ebből? Mi a helyzet a különböző szerződésekkel, de legfőképp azzal a gettel, vagyis válólevéllel, amin ádár szerepel? Mikor rakjuk ki a hagyományos ádártáblát és mondjuk, hogy „Misenichnász ádár márbim beszimchá”, vagyis hogy „sokasítsuk meg örömünket ádár beköszöntével”?
A Tórában van egy speciális micva, amely biztosítja, hogy pészáh ünnepe tavaszra essen.
„Őrizd meg a kalászérés hónapját (»chódes hááviv«), hogy tarts peszáchot az Örökkévalónak, a te Istenednek, mert a kalászérés hónapjában vezetett ki téged az Örökkévaló, a te Istened Egyiptomból, éjjel.” (5Mózes 16:1.)
Az árpából álló korbán omert (omeráldozat, a zsidó papok által Istennek hozott áldozat volt, mely később a papok tulajdonába került) a pészáh utáni napon hozzák, ha azonban túl korai időszakra esik pészáh amikor az árpa még nem érett meg, áldozatot sem tudtak volna hozni (lásd bővebben: Szánhedrin 11b.), ezért aztán pészáh ünnepének tavaszra kell esnie. Azonban több magyarázat is található arra, hogy bölcseink miért ádár hónapot választották megduplázni: Rási úgy értelmezi, hogy a Tórában említett „chódes hááviv” az nem niszán, hanem ádár (Ros hásáná 7a.). Bölcseinek pedig a Szánhedrin 12a-ban magyarázzák, hogy mivel a Megilában ádár az év 12. hónapjaként van definiálva: „Ahasvéros király uralkodásának 12. évében, az első, Niszán hónapban, Hámán sorsot vetett, napról napra, hónapról hónapra, a tizenkettedik hónapig, vagyis Ádár haváig.” (Eszter könyve 3:7.) Ezért mindkét szerepet ádárnak kell betöltenie.
Így bölcs elődeink úgy határoztak (Ros hásáná 19b.), hogy az „igazi” ádár a második, nem pedig az első.
Az első ádár hónapot kell tehát az extrának tekinteni, egyébként ez Rámbám véleménye is a Hilchot Nedárimban.
A Sulchán Áruch (Orách Chájim 568:7.) törvénykönyvben áll, hogy a jorcájtokat a második ádárban kell tartani, kivéve persze, ha az illető olyan évben halt meg, amikor két ádár volt, mert ha ádár risónban hunyt el, akkor az elsőben kell az évfordulót tartani.
Ehhez képest a Sulchán Áruch azt mondja, hogy ha egy szerződésben csak hivatkoznak ádár hónapra, azt szökőévben úgy kell tekinteni, hogy a határidő az első ádárra vonatkozik (Chosen Mispát 43:28. és Even háEzer 126:7.). Tehát, ha egy bérleti szerződésen vagy akár egy geten szimplán csak annyi szerepel, hogy „ádár”, akkor azt ádár risónnak („első ádárnak”) kell tekinteni szökőévben. Ha esetleg egy válólevélben a válási szándék a második ádárra vonatkozna, úgy, hogy egyszerűen csak annyi szerepel a dokumentumban, hogy „ádár”, akkor az nem lenne érvényes, ilyen esetben mindig ki kellene írni, hogy „ádár séni” („második ádár”).
A Rámá azonban árnyaltabban fogalmaz (568:7.), amikor hozzáteszi, hogy egyesek szerint a szülők utáni halálozási évfordulón az első ádárban szokás böjtölni, kivéve, ha a halál a második ádárban volt, mert akkor értelemszerűen az utóbbiban kell, azonban az igazán szigorúak mindkét ádárban böjtölnek, ha a szülő nem az első, vagy másodikban hunyt el. A Misna Brurá (568:42.) azt mondja, kifejezetten illik böjtölni a második ádárban is.
A jorcájtokra vonatkozó helyzetet bonyolítja, hogy mi a teendő akkor, ha valaki szőkőévben, ádár 30-án hunyt el, miközben a „normál” években ádár csak 29 napos. A Máchácit háSékel szerint ilyen esetben niszán hónap elsején kell tartani a jorcájtot, s bár a Mágén Ávrahám azt mondja, hogy ádár hó 29-én tartsák, ráv Mose Feinstein (1895–1986), a 20. század egyik legnagyobb döntéshozója is a Máchácit háSékel szerint döntött.
A bár micvák megtartása esetében két különböző kategóriát különböztetünk meg aszerint, hogy a szökőév melyik ciklusában születtek az érintettek:
- Ha a fiú a ciklus 3., 8., 11. vagy a 18. évében született, akkor a bár micvája szökőév nélküli ádárban lesz, s ilyenkor nincs további kérdés.
- Ha azonban a gyermek a ciklus 6., 14. vagy 17. évében született, akkor a bár micvája is szökőévben lesz. Mágén Ávrahám és a Misna Brurá között vita folyik arról, hogy egy ádár risónban („első ádárban”) született gyermeknek lehet-e bár micvája az első ádárban, vagy várnia kell a másodikig. A Mágén Ávrahám szerint várnia kell ádár séniig („második ádárig”), mert csak akkor tölti be a 13. életévét.
- Ha pedig a fiú a 19 éves ciklus 1., 4., 9. vagy 12. évében született, akkor a bár micvája szökőévben lesz. Rámá (Orách Chájim 55:10) úgy határozott, hogy a fiú a második ádárban válik bár micvává, mert mint ahogy bölcseink határozták, az számít az igazi ádárnak.
És mikor sokasodnak örömeink?
A fentiek alapján úgy tűnik, hogy az ádár hónappal járó öröm és boldogság a másik ádárban érkezik csak meg. De ettől még ne essen kétségbe, hiszen a tóratanulásban és családi körben, bármelyik napban meglelheti örömét.
Címlapkép: Wikipédia/Gedalya AKA David Gott
