Ma, amikor csokoládéfajták tucatjaiból válogathatunk, nehéz elképzelni, hogy ez a közkedvelt édesség egykor a gazdagok kiváltsága volt. A XVI. századi Spanyolországban a csokoládé a királyi család és az elit titkos itala volt. A kakaóbab óriási fellendülést hozott a spanyol gazdaság számára és hatalmas összegek folytak be belőle a királyi kasszába. Akik ugyanis megengedhették maguknak ezt a különlegességet, azok egyre többet és többet szerettek volna kapni belőle. Ez növelte a latin-amerikai kereskedelmet – itt termesztették a kakaóbabot – és a karibi szigetvilágban való letelepedésre is serkentőleg hatott, mivel ebből a térségből származott a csokoládé édesítésére használt cukor, derül ki az aish.com írásából.

A csokoládékészítés és -kereskedelem hatalmas iparággá nőtt, melynek művelői nagyrészt zsidók voltak. A felsőbb osztály kezdetben lenézte a kereskedőket, így történt, hogy nem akadályozták meg a zsidókat abban, hogy nagy számban foglalkozzanak az alantasnak tartott munkával. Ezért aztán a zsidók voltak azok, akik a Spanyolországból való kiűzetésük után egész Európával megismertették a csokoládét. Kiterjedt kapcsolataikat és mesterségbeli tudásukat pedig kivonták Spanyolországból és Európa más területeire helyezték át.

A XVI. századi Spanyolországban nem volt könnyű zsidónak lenni. Az inkvizíció gépezete kegyetlenül lesújtott mindenkire, zsidók ezreit vetették máglyára, másokat arra kényszerítettek, hogy felvegyék a kereszténységet (közülük sokan titokban gyakorolták tovább a zsidóságot, ők a conversók vagy marranók, akiknek leszármazottai közül sokan az elmúlt évtizedekben találtak vissza évszázadok után zsidó gyökereikhez) vagy elüldöztek. Mivel a spanyolországi zsidók jelentős része valamilyen módon a kereskedelemmel foglalkozott – ez volt azon kevés foglalkozások egyike, melyet megnyitottak a zsidók előtt, sok converso folytatta ezt a szakmát megkeresztelkedése után is.

A kereskedelem virágzott, a titkos zsidók közül sokan pedig nagy vagyonra tettek szert általa. Mivel most már „keresztényként” foglalkoztak az üzlettel, megnyíltak előttük a magasabb társadalmi osztályokhoz vezető kapuk is és ez javított a társadalmi helyzetükön. Hozzá kell azonban tenni, hogy a megkeresztelkedés alapjaiban nem változtatta meg a conversók megítélését. A „régi keresztények” közül nagyon sokan irigykedtek az „új keresztényekre”, megbízhatatlannak, hitetlennek, a társadalom szégyenfoltjának tartották őket, hiszen ereikben továbbra is zsidó vér folyt. Ez a különállás évszázadok múltán is fennállt.

Titkos zsidó volt a katolikus Spanyolország egyik leghíresebb tudósa

Alfonso de Zamora (1474-1544) a XV-XVI. századi Spanyolország egyik nagy hírű tudósa volt. Zsidónak született, jesivában tanult, ám később kényszer hatására, vagy könnyebb élet reményében katolizált. Úgy tűnik azonban, hogy haláláig hű maradt ősei hitéhez és titokban egész életében követte a zsidó hagyományokat. A történelem során voltak ugyan olyan zsidók, akik meggyőződésből keresztelkedtek ki – … Olvass tovább

A Spanyolországból elűzött zsidók közül sokan Franciaországba, Angliába, Belgiumba vagy Hollandiába menekültek. Kereskedelmi tapasztalataikat, kiterjedt kapcsolataikat és mesterségbeli tudásukat azonnal kamatoztatni is kezdték, ez pedig gazdasági fellendülést hozott a befogadó országok számára. A spanyolországi zsidók édesebb, szilárdabb csokoládét készítettek, mint korábban és termékük hamarosan rendkívüli népszerűségre tett szert.

Bayonne Délnyugat-Franciaországban fekszik, a spanyol határon, ezért a menekülők közül sokan ott telepedtek le. Ezek az „új keresztények” letelepedési engedélyt kaphattak csupán, állampolgárságot nem (csupán a francia forradalom után engedélyezték zsidók számára, hogy francia állampolgárok legyenek). A bayonne-i zsidók hamarosan kapcsolatokat építettek ki a Francia Nyugat-Indiákkal és külön központokból látták el a helyi közösséget ízletes csokoládétortákkal, kívánatos csokoládétöltelékekkel, valamint édes, krémes és forró iható csokoládéval. A csokoládé már nemcsak a királyi ház és az arisztokrácia kiváltsága volt. Bár még mindig borsos árat kellett érte fizetni, a korábbinál jóval szélesebb néprétegek számára is elérhetővé vált. Bayonne-t a mai napig Franciaország csokoládé-fővárosának nevezik.

Az élet azonban Bayonne-ban is nehéz volt a zsidók számára. Francia vetélytársaik nem nézték jó szemmel a zsidó kereskedők sikereit és az 1720-as években egy sor olyan rendelkezést hoztak, melyek megtiltották a zsidóknak a csokoládékészítést és – árusítást. 1820-ra mindössze két zsidó csokoládékészítő maradt a környéken.

Belgiumban és Angliában először a spanyolországi zsidók kaptak engedélyt csokoládé gyártására és forgalmazására. Emmanuel Soares de Rinero az 1600-as évek végén telepedett le Brabantban (Belgium). Abban az időben egy kis darabka csokoládéhoz tizenöt vekni áráért lehetett hozzájutni, ezért csak a felsőbb osztályok élvezhették ezt a különlegességet. A csokoládé azonnal hatalmas népszerűségre tett szert és az egész országban elterjedt. A belga csokoládé napjainkig a legjobb nevű csokoládék között szerepel.

Egyes források szerint egy Jacob nevű zsidó ismertette meg Angliát a csokoládéval 1650-ben. Ő nyitotta meg Anglia első kávéházát, ahol a kávé mellett forró csokoládét is lehetett kapni. Több híres csokoládékészítő család választotta otthonául Angliát, mely ilyen módon a cukor- és a kakaóbab-kereskedelem egyik központjává vált.

Az előzőekből látható, hogy a korábban lenézett és ezért a zsidónak átadott munka Európa-szerte hatalmas gazdasági sikereket jelentett a zsidók számára. A zsidó kereskedő antiszemita sztereotípiája is erre az időre nyúlik vissza. A világuralomra törő zsidó képe is ebből az időszakból származik.

A csokoládé ugyan nem vált jellegzetes zsidó étellé, ám számos zsidó ennek az édességnek köszönhette megmenekülését, illetve gazdagságát.

Fotó: Ecrin 

Megszakítás