Svát hónap 10.: a „két rebbe napja”. 1950-ben ezen a napon hunyt el – hetvenéves korában – a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi, az Ádmor Hákodem, jiddisül Frierdiker Rebbe, vagyis az előző rebbe. Nevének akronímjával Rebbe Rájácnak is nevezik. Egész életében rendíthetetlen elkötelezettséggel fáradozott a zsidó szokások megőrzésén és továbbadásán.

A két rebbe napja

Szombatra esett svát hónap 10., a „két rebbe napja”. 1950-ben ezen a napon hunyt el – hetvenéves korában – a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi, az Ádmor Hákodem, jiddisül Frierdiker Rebbe, vagyis az előző rebbe. Nevének akronímjával rebbe Rájácnak is nevezik. Egész életében rendíthetetlen elkötelezettséggel fáradozott a zsidó szokások megőrzésén és továbbadásán. Pontosan egy … Olvass tovább

Pontosan egy évvel a Frierdiker Rebbe halála után, 1951. svát hó 10-én vállalta magára a hetedik Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi a Chábád mozgalom vezetői szerepét az apósa és elődje első halálozási évfordulóján tartott megemlékezés keretében. Az ünnepségen tartott beszédről, mely a Báti leGáni – A kertembe jöttem címet viseli, korábban itt írtunk.

E jeles nap alkalmából egy-egy történetet mesélünk el mindkét rebbéről olvasóinknak.

Az első történet, az Ascent of Safed oldalról a rebbe Rájácról szól:

Az ötödik rebbe, a rebbe Rájác édesapja alapította meg 1897-ben az oroszországi Rosztovban a Tomchéj Tmimim jesivát. A bolsevik elnyomás hatására a következő évtizedek komoly nehézségek elé állították az intézményt, soha nem volt elegendő étel a diákok számára és más, alapvető dolgok is hiányoztak.

Az 1920-as évek elején a rendkívüli nehézségekre való tekintettel egy helyi gazdag embert környékeztek meg a jesiva vezetői abban a reményben, hogy pénzbeli támogatást nyújt nekik. Némi kérlelés és rábeszélés után az ember ráállt, de volt egy feltétele: feleségével évek óta mindhiába vágyakoztak egy gyermekre. Ha a rabbi megígéri, hogy fia születik, kisegíti a jesivát. Mivel a pénzre hatalmas szükség volt, a rabbi úgy döntött, hogy bízik Istenben és megígéri a gazdag embernek, hogy e hatalmas jótétemény fejében gyermeke születik majd.

Eltelt egy év, ám a megígért és várva várt gyermekáldás nem érkezett meg. Még egy év eltelt, ismét az új élet érkezése nélkül. A gazdag ember időnként kérdőre vonta a rabbit, de ő mindig türelemre intette és emlékeztette, hogy a hatalmas adomány fejében Isten bizonyosan megsegíti. A rabbi végül nem tehetett mást, a hatodik rebbéhez fordult tanácsért.

„Ki mondta neked, hogy megígérheted valakinek, hogy gyermekáldásban részesül, ha nem vagy képes betartani a szavadat?” – kérdezte a rebbe szigorúan.

A rabbi elmagyarázta, hogy a jesivának óriási szüksége volt az anyagi támogatásra és hogy ő maga bizonyos volt abban, hogy az Örökkévaló megsegíti a gazdag embert.

„Tilos olyan ígéretet tenni, amit az ember nem képes személyesen betartani” – figyelmeztette még egyszer a rebbe.

Eltelt még néhány év, a gazdag ember egyre gyakrabban és egyre dühösebben kereste fel a rabbit. Utóbbi kétségbeesésében ismét a rebbéhez fordult.

„Menj el ehhez az emberhez és mondd meg neki az én nevemben, hogy egy éven belül gyermeke születik” – mondta a rebbe Rájác és hozzátette: – „És soha többé ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani”.

Az áldás megtette a hatását: nem telt el egy év, és elsőszülött fiúgyermeke brit miláját (körülmetélése) ünnepelhette meg a gazdag ember.

A második történet, amelyet a COL Live oldal tett közzé, az áldott emlékű Rebbéről, Menachem Mendel Schneersonról rabbiról szól:

Néhány hónappal a hatodik rebbe halála után, 1950 nyarán, tehát még azt megelőzően történt az eset, hogy a Rebbe magára vette volna a vezetőséget. Egy, a zsidóságot, a Tórát, a micvákat nem ismerő zsidó embernek a lánya életveszélyes állapotban került kórházba. A felesége, akinek voltak hászid rokonai és ezért néhány dolgot tudott ősei hitéről, azt javasolta a férfinak, hogy keressen fel egy cádikot, akiről az asszony annyit tudott, hogy szent ember, aki olyan áldásokat ad, melyek rendre beteljesülnek.

Bár az ember nem igazán értette, hogy miért kéne valamiféle varázslótól segítséget kérnie, felesége ösztönzésére végül ráállt a dologra. Több hászid rebbét is meglátogatott New Yorkban (többségük holokauszt-túlélő volt) és hihetetlen összeget, tízezer dollárt ajánlott fel arra az esetre, ha a rebbe ígéretet tesz a lány gyógyulására. Bár a rengeteg pénz csábító volt, egyetlen rebbe sem mert ilyen ígéretet tenni.

A férfi végül egy szombat este érkezett el a Chábád főhadiszállására az Eastern Parkway 770-be is. Ahhoz, hogy a még nem rebbeként működő Rebbével beszélhessen, előbb a titkárával, Hodakov rabbival kellett egyeztetni. A rabbi megígérte, hogy amint lehet, beszél a Rebbével. A szombatot búcsúztató hávdálá után Hodakov rabbi beszélt a Rebbével, és azt az üzenetet vitte a férfinak, hogy csak másnap reggel tudja őt fogadni. A férfi dühös volt és elkeseredett. Azonnal találkozni akarta a Rebbével. Hodakov rabbi azonban ezt mondta:

„Ha hisz a Rebbének, nyugodtan támaszkodhat arra, amit mond. Ha nem… akkor mi a csudát keres itt egyáltalán?”

Másnap reggel, amikor a férfi betelefonált a kórházba, hogy a lánya állapota felől érdeklődjön, az egyik orvos közölte, hogy teljesen érthetetlen dolog történt. A lányhoz hasonló problémával küzdő emberek állapota vagy folyamatosan romlik, vagy javul, de soha nem stagnál. Most azonban semmiféle változás nem történt, a lány állapota 12 órája változatlan! Az apába hirtelen belehasított a felismerés, hogy éppen 12 órával korábban járt a 770-ben. Megköszönte a tájékoztatást és azonnal a Rebbéhez rohant: „Uram, az Égben csak az Ön imájára várnak, minden Öntől függ.” A Rebbe így felelt:

„Amennyiben azt szeretné, hogy a lánya felépüljön, magára kell vennie a szombat, a tfilin és a kóserság megtartásának micváját.”

A férfi meghökkent: „Ez hatalmas vállalás, nem hiszem, hogy képes lennék rá. Nem adhatnék inkább több pénzt?” A Rebbe megrázta a fejét és így felelt:

„Ez nem alku kérdése, én egyszerűen az igazságot mondom el Önnek.”

Az ember végül beleegyezett, a Rebbe pedig megígérte, hogy a jesiva diákjai segítenek majd neki a tudnivalók elsajátításában.

Így is lett, a férfi nap mint nap elment a 770-be, ahol lassan-lassan megtanulta a szombat és a kóserság törvényeit és megtanult tfilint tenni is. A Rebbe egyébként egyetlen centet sem fogadott el a felajánlott pénzből. Nem akarta ugyanis, hogy a férfi lányának felépülésére úgy tekintsen, mintha az bármekkora összeggel megfizethető lenne, hanem tudja, hogy csakis a három, általa magára vállalt micva érdemében történt.

 

Megszakítás