A modern kor emberének szokatlan, mégis ma is érvényben levő háláchikus előírás a jibum, a sógorházasság parancsolata.
A sógorházasság törvénye
A Tóra tanítása szerint, ha két testvér közül az egyik meghal anélkül, hogy fiai születtek volna, a testvérének kell feleségül vennie az özvegyet, és gyermeket nemzeni vele, hogy a megholt neve fennmaradjon Izraelben. Ezt nevezzük jibumnak, vagyis sógorházasságnak. Ez a gyermek jogilag az elhunyt testvér nevét örökli, mintegy folytatásává válik a megszakadt életútnak. Amennyiben a sógor nem kíván élni ezzel a lehetőséggel, vagy az asszony nem szeretné hozzákötni az életét a férje testvéréhez, akkor a chálicá, azaz a sarulehúzás rituáléja válik kötelezővé.
A chálicá szertartása a vallási bíróság, a bét din előtt zajlik. A felek, az özvegy és a sógor, megjelennek a bíróságon, ahol tanúk jelenlétében, hivatalos formában kijelentik, hogy nem kívánják a jibumot, vagyis nem akarják beteljesíteni a sógorházasságot. A sógor ezután bőrsarut ölt a jobb lábára, melyet az özvegy meghatározott rend szerint lehúz róla, majd a földre hajítja és előtte a földre köp. Ez a mozzanat a háláchikus kifejezés szerint megfosztja a férfit attól a jogtól, hogy valaha is összeköthesse életét a nővel. A szertartás lezárásaképp a bét din egy áldást mond, amelyben azt kérik, hogy Izrael lányainak ne kelljen többé sem a jibumot, sem a chálicát gyakorolniuk. Az asszony ezt követően hivatalos iratot, get chálicát kap, amely igazolja, hogy a szertartás megtörtént, és újra férjhez mehet.
A szertartás szimbolikus jelentése nem teljesen egyértelmű. Vannak, akik szerint a cipő lehúzása és a köpés a sógor megszégyenítése, aki megtagadta a testvére emlékének fenntartását. Más magyarázatok szerint épp ellenkezőleg: a cipő levétele a lemondás jele a testvér örökségéről, elismerése annak, hogy az elhunyt özvegyét nem saját életének részeként kívánja tovább vinni.
Más a gyakorlat az askenáz és más a szefárdi közösségekben
A chálicá és a jibum közötti választás népi gyakorlata közösségenként változik. Askenáz körökben a jibumot nem szokták gyakorolni, általában a chálicá a jellemző, míg szefárdi közösségekben mindkét lehetőség nyitva áll. Fontos tudni, hogy a szertartás nem hajtható végre a férj halálát követő 92 nap előtt, hiszen ez alatt az idő alatt ki kell derülnie, hogy az asszony nem várandós. Amennyiben áldott állapotban van, sem a jibum, sem a chálicá nem hajtható végre, hiszen a gyermek megszületésével már nem számít gyermektelennek az elhunyt férj.
A chálicá szertartása ritkán kerül a nyilvánosság elé, mégis évezredeken át tartó hagyományt képvisel. Megőrzi annak a korszaknak a tanításait, amikor a családi nevesség és a vérvonal folytonossága szorosabban kapcsolódott a népi léthez, mint napjainkban. A micvák közül ez az egyik legkevésbé ismert, ugyanakkor egyik legősibb gyökerű, és az emlékeztetés, az emlékezés és a társadalmi felelősség hagyományát viszi tovább.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.

