Az elmúlt ezer évben a zsidó népesség két fő kulturális csoportra oszlott: askenázokra és szefárdokra. Az askenázok hagyományosan jiddis nyelvet beszéltek, míg a szefárdok gyökerei az Ibériai-félszigethez és az arab országokhoz köthetők.
Bár különbségek vannak nyelvben, kultúrában, genetikában és szokásokban, a közös pontok sokkal erősebbek, mint a különbségek. Egy marokkói szefárd és egy moszkvai askenázi például azonnal egymásra találnának egy zsinagógai istentiszteleten, ahol az imarend 95 százalékban megegyezik, a héber nyelv közös alap, és a micvák betartása szinte azonos módon történik.
Szefárdok: Spanyolországból a világba
A „Szfárád” héberül Spanyolországot jelenti, és a Spanyolországban élő zsidókat nevezzük szefárdoknak. A zsidó jelenlét a félszigeten már a 3. századtól dokumentált, de egyes hagyományok szerint még az Első Szentély idején is éltek ott zsidók.
A muszlim uralom alatt a spanyol zsidóság aranykorát élte – híres tudósokat, filozófusokat és orvosokat adott a világnak: ilyen volt például Ibn Gvirol, Abravanel, Maimonidész (Rámbám) és Nachmanidész. Kialakították saját nyelvüket, a ladinót (zsidó-spanyol).
1492-ben a katolikus királyi pár, Ferdinánd és Izabella kiűzte a gyakorló zsidókat Spanyolországból. Sokan Portugáliába, Észak-Afrikába, az Oszmán Birodalomba és más biztonságosabb helyekre menekültek, így jött létre a szefárd diaszpóra, amely Londonig és Aleppóig terjedt.
A Szfárád elnevezés sokkal tágabb fogalommá vált: nemcsak a spanyol menekülteket jelenti, hanem az Eidót Hámizrách (keleti közösségek) néven ismert, arab és perzsa országokból származó zsidókat is gyakran idesorolják.
Askenázok: A Rajna völgyéből Kelet-Európáig
Az askenáz zsidók a 10. századtól kezdve a Rajna völgyében (a mai Franciaország és Németország határvidékén) kezdtek komoly közösségeket kialakítani. A „Askenáz” név bibliai eredetű, Nóé unokájának neve, és később a római birodalom területeire – így Németországra – használták.
Az üldöztetések, keresztes hadjáratok, vérvádak és Talmud-égetések miatt sok askenázi Kelet-Európa felé menekült, ahol új otthonokra és viszonylagos nyugalomra találtak. Ott virágzott fel az askenázi életforma: a jiddis nyelv, saját liturgia, vallási vezetők, és a különleges konyha.
Miben különböznek?
Kiejtés: A héber szavakat a két csoport másként ejti. Például a szombat neve a szefárdoknál sábát, míg az askenázok sábosznak(sábesz) mondják – de mindkét csoport ugyanazt ünnepli ugyanazon a napon.
Konyha: Az askenázi konyha legismertebb fogásai közé tartozik a gefilte fish, a sólet, a kugli, a knise és a csirkemáj. A szefárdok ezzel szemben fűszeres háment vagy dafinát főznek szombatra, és gyakran tojást is főznek hozzá.
Imakönyv és liturgia: A szefárdok már elul hónap első napjától kezdve mondják a Szlichot (bűnbánati imákat), míg az askenázok csak ros hásáná előtti vasárnaptól. Jom kipur estéjén az askenázok Kol Nidrét mondanak – a szefárd imakönyvben ez sokszor nem is szerepel.
Tóratekercsek: Az askenázok puha bársonytokban tartják a tórát, amit ki kell venni olvasás előtt. A szefárdok keményhengeres tokban őrzik, amelyet olvasás közben csak kinyitnak.
Peszáh: Az askenáz hagyomány tiltja a kitnijotnak nevezett hüvelyeseket (rizs, bab, kukorica), míg a szefárdok többsége ezeket is fogyaszthatja.
Zsinagóga berendezése: Az askenázi zsinagógák padsorai kelet felé néznek, míg a szefárdok körben ülnek, a bimá (tóraolvasó asztal) körül.
Híres rabbik – mindkét oldalról
Askenáziak közül:
- Rási (1040–1105): A Tóra és a Talmud legfontosabb kommentátora.
- Rabénu Gerson: A levelek titkosságát és a többnejűség tilalmát bevezető rabbi.
- Báál Sém Tov (1698–1760): A haszidizmus megalapítója.
Szefárdok közül:
- Rámbám (1135–1204): A Misné Torá és a „13 hitelv” szerzője, orvos és filozófus.
- Rif: A Talmud kivonatának szerzője.
- Joszéf Káró (Bét Joszéf): A Sulchán Áruch (Zsidó törvénykönyv) szerzője.
Nem minden zsidó askenázi vagy szefárd
Nem szabad elfelejteni: sok közösség kívül esik e két fő kategórián. A jemenita zsidók saját hagyományaikat őrzik – ezek nem Spanyolországból erednek. Ugyanez igaz a perzsa, olasz vagy görög zsidóságra is, akik saját nyelvvel, szokásokkal és liturgiával rendelkeztek.
Mikor tört ketté a zsidóság?
A zsidó nép már az ősidőkben is törzsekre oszlott. Később, a Második Szentély korában két központ alakult ki: Izrael földjén és Babilonban. Két Talmud született – a jeruzsálemi és a babilóniai. A babiloni hagyomány vált dominánssá, és ebből nőttek ki a későbbi askenázi és szefárd központok is.
A középkorban a geonim kora után a zsidóság szellemi súlypontja Európába helyeződött át – ekkor alakult ki a mai értelemben vett két „irányzat”.
Nusach szfárád – zavar a nevek körül
A haszidizmus megjelenésével sok askenázi zsidó elkezdte a kabalista szefárd hagyományokat beemelni imáiba. Így alakult ki a nuszách szfárád, amely valójában nem a szefárdok, hanem az askenázi haszidok liturgiája. A valódi szefárd imarendet inkább eidót hámizrách vagy szfárádi néven említik.
Forrás: chabad
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.