„A teremtés 5325. évében Velencében jelent meg r. Joszef Káró (mh. 5335) nagy műve: a Sulchán Áruch, a zsidó élet törvényeinek terített asztala. … a maga magasztos erkölcsi felfogásával az élet minden napjának minden jelenségére, minden kicsinyesnek látszó megnyilvánulására is kiterjed és felöleli a zsidó embernek Istenével, önmagával, családjával és embertársaival szemben fennálló és tartozó kötelességeit.” – ezekkel a szavakkal vezette fel Singer Leo várpalotai ortodox főrabbi az általa fordított ún. Kicur Sulchán áruchot, vagyis a Slomó Ganzfried rabbi által írt Sulchán áruch kivonatot.
Újságunk Kérdezd a rabbit rovatában olvasóink sokszor találkozhattak már Káró rabbi Sulchan áruchjának címével és a benne foglalt szabályokkal. Az alábbiakban a 463 évvel ezelőtt elkészült mű szerzőjét mutatjuk be.
Korai évek
Joszéf Káró a spanyol inkvizíció idején, 1488-ban született Toledóban. Családja a kegyetlen üldöztetés elől elmenekült szülőföldjéről, és városról városra vándoroltak, míg végül Konstantinápolyban leltek új otthonra. Joszéf ekkor mindössze négy esztendős volt, első tanítója édesapja, a későbbi nikápolyi rabbi, Efrájim volt.
Joszéfről hamar kiderült, hogy különleges képességekkel
van megáldva, fiatal korától
kezdve bölcsként tisztelték és sokan fordultak hozzá háláchikus útmutatásért. Miután Drinápolyba (Edirne, Törökország) költözött, megnősült és megalakította saját iskoláját. Valószínűleg itt ismerkedett meg a zsidó misztikával, a Kabbalával.
Élet a Szentföldön
Első felesége korai halála után újranősült (majd később, ismét megözvegyülve 80 év felett harmadszor is megházasodott) és több rövid kitérővel a Szentföldre költözött. Cfáton telepedett le, a kabbalisták városában. Itt hamar a Bét Din tagja lett, és amikor a rabbinikus bíróság vezetője, Jáákov Béráv rabbi 11 évszázad után felelevenítette a rabbinikus felavatás, a szmichá intézményét, Joszéf Káró lett az egyik első, akit rabbivá avattak.
Joszéf rabbi cfáti jesivájába tömegével érkezték a tanítványok. Jáákov Béráv rabbi halála után került a bét din élére. Hamarosan Izrael földjén és a diaszpóra számára is ez lett a legfontosabb és általánosan elfogadott vallási bíróság: nem volt olyan, nagy horderejű kérdés, amiben ne a cfáti bét din döntése lett volna a mérvadó. Joszéf Káró rabbi egy egész generáció vezetője lett. 1575-ben bekövetkezett haláláig nem pihent: tanított, tanult és ellátta teendőit a cfáti rabbinikus bíróság élén.
Bár leginkább a fentebb már említett Sulchán áruch szerzőjeként ismert, valójában a zsidó élet több más területéről is írt műveket, melyek között kabbalisztikus tanítások éppúgy megtalálhatóak, mint a talmudi magyarázatok vagy éppen a zsidó etikával foglalkozó írások.
Terített asztal
A Sulchán áruch (Terített asztal) napjainkig a legmeghatározóbb törvénykönyv, ami a betérés mikéntjéről éppúgy ad útmutatást, mint az étkezés közbeni viselkedés szabályairól. A mű négy részre oszlik: Orách chájim (mindennapi élettel, az élet körforgásával és ünnepekkel foglalkozó előírások), Jóre déa (ez többek között a kóserság, a kóser vágás és a mikve szabályait foglalja össze), Éven háézer (ez tartalmazza a házasság, válás, gyereknemzés és más kapcsolódó témák szabályait) és a Chósén hámispot (pénzügyi szabályozást és a zsidó joggyakorlás szabályait ismerteti). A mű alapjául Joszéf rabbi egy korábbi műve a Bét Joszéf szolgált, mely Jákob ben Áser (1269–1343) Árbá turim című művének magyarázatait tartalmazza.
(Moshe Miller írásai nyomán)