A koronavírus-járvány mindenkit elszakított megszokott életétől, szerettei jelentős részétől, munkájától és kedvelt elfoglaltságaitól. Bízom benne, hogy e fájdalmasan sok szenvedést okozó kór mihamarább, és remélhetőleg örökre eltűnik az életünkből. Mindemellett szeretnék emlékeztetni arra, hogy a mostani, kedvezőtlennek tűnő körülményeket, a kényszerű visszavonulást a zaklatott világ kihívásaitól, elmélyedésre, önmagunk fejlesztésére, illetve az igazán fontos dolgok felismerésére… Tovább Köves Slomó: A koronavírus egyetlen haszna

Az EU jobban tette volna, ha nem szólal meg a Golán-fennsík ügyében, vagy ha igen, akkor kiáll Izrael önvédelmi joga mellett. Seres László publicisztikája.  Három évvel ezelőtt, egy újságírócsoport tagjaként, volt szerencsém ellátogatni abba az észak-izraeli Szafed városában működő kórházba, ahol szíriai sebesültek százait látják el folyamatosan. A sebesültek — katonák éppúgy, mint gyerekek — úgy… Tovább Nem, a Golán nem Izrael Krím-félszigete

Mivégre őrizzük kiváltságos, vagy legalábbis annak gondolt pozícióinkat továbbra is Európában mi, nyugati emberek, pláne az elmúlt évszázad rémtettei, megannyi dicstelen fejezete után? A közös célokat negligáló individualizmus helyett vissza kell térnünk a közösségek összetartó erejéhez. Köves Slomó írása az Azonnali Európa-vitájában!   „Ha nem állok ki önmagamért, ki álljon ki értem? De ha egyedül… Tovább Ha egyedül önmagamért vagyok, minek is vagyok? Ezt kellene észben tartanunk Európában

Nem számítanak nagyszüleink tragédiái, csak a múltját soha meg nem tagadó Jobbik  – Békés Bence publicisztikája a Magyar Nemzetben.    „Egy zsidó kislány fürdik, szappannal dörgöli magát, és közben azt dúdolja: trallala-trallala, miért nem habzol, nagypapa?” Ezt a „viccet” vittem haza az iskolából valamikor a nyolcvanas évek elején, úgy tizenegy éves korom táján. Ekkor tudtam meg,… Tovább A holokauszt félredobott áldozatai

Manfred Gerstenfeld elemzése. Angela Merkel kancellári megbízatása a végéhez közeledik. Bár mindig is empátiával viszonyult a németországi zsidókhoz, az a 2015-ben hozott döntése, hogy megnyitja a kapukat a menekültek előtt, (eddig) legalább másfél millió ember beáramlásához vezetett. A bevándorlók legnagyobb része muszlim országokból érkezett, és ez megerősítette a Németországban régóta jelen lévő antiszemitizmust. Helmut Kohl,… Tovább Angela Merkel öröksége és a zsidók

Április közepén figyelemreméltó cikk jelent meg a bal­liberális véleményformálás egyik legjelentősebb fó­rumán, a Politico internetes oldalon. A cikk, vagy inkább intés szerzője William Echikson a European Union of Progressive Judaism (A Progresszív Zsidóság Európai Uniója) nevű szervezet brüsszeli irodáját irányítja és nem mellesleg a Centre for European Political Studies (Euró­pai Politikai Tanulmányok Központja) agytröszt digitális… Tovább Benjamin Netanjahu rossz barátokat választ Európában? – A képmutatás politikája

Vélemény arról, hogy miért rendkívül jelentős az a döntés, amely elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Tudom, hogy senkit nem fog érdekelni, amit most írok, mivel ez nem fánkrecept, étvágygerjesztő fotókkal. De engem Hanuka ünnepén ezek a kérdések foglalkoztattak legjobban, szeretném érteni, és nem megy. Hanuka a Makkabeus lázadás győzelmének ünnepe, és ne feledkezzünk meg arról, hogy… Tovább Rubin Eszter: A zsidó állam geometriája

Az ételosztáson nemcsak testi, de lelki táplálékot is adunk. Mint minden alkalommal, ez alkalommal is sok tervvel,  és nyitott szívvel indultam a havi ételosztásra. Az időjárás is úgy érezhette, hogy megteszi, ami tőle telik. Vendégek és vendéglátók egyaránt élvezhették a gyönyörű, meleg, színekkel teli őszi napsütéses időt. Valahogy minden ideálisnak tűnt. Mindenkinek! Istennek hála, se szeri, se száma… Tovább Élni akar, mert szereti az életet

A zsido.com amerikai tudósítójának véleménye a Charlottesville-i eseményekről személyes élményei alapján. Mindenki emlékezhet a közelmúlt történelmi figuráinak emléket állitó, több felvonásos magyar szoborállitási szappanoperákra. Hónapokig tartó emlékezetpolitikai perpatvar volt mindez, egy sebzett identitású kelet-európai ország ideológiailag terhelt politikai freakshowja. Az ilyen zavaros – a figyelmet lényegesen fontosabb társadalmi feladatokról elterelő – mutatványoknak manapság Amerikában különösen… Tovább Valami nagyon nem kóser Amerikában

Avagy miért használja a Mazsihisz elnöke a szélsőjobb nyelvezetét? Amikor arról kérdezik a magyarországi zsidó közösség tagjait, hogy milyen kívánságuk van a közösséggel kapcsolatban, akkor az első három helyen szinte mindenkinél szerepel az az óhaj, hogy szűnjön meg a viszálykodás és a rivalizálás a zsidó szervezetek között, legyen köztük nagyobb békesség és egyetértés. Mi sem… Tovább Idegen-e a zsidóságtól másokat idegenszerűnek tartani?

Kerekasztal-beszélgetés a Bálint Házban – szubjektív beszámoló Már egy hete regisztráltam erre az estre, a közélet iránt aktívan érdeklődő ember lévén számomra mindenképpen érdekes eseménynek ígérkezett egy kerekasztal-beszélgetés a Jobbik hanukai “gesztusáról”, főleg ha a meghívottak között két rabbi, egy pedagógus, egy politikai elemző, és egy újságíró is van. Körülbelül 20 éve veszek részt zsidó… Tovább Egy levélváltás tanulságai

Hogyan lett az izraeli közbeszéd pár nap alatt áldozata a Tomcat-féle uszításnak? – Igaz, hogy benne van a Tízparancsolatban, hogy „Ölj!”, „Paráználkodj!”, „Lopj!”? – Igaz, ha elhagyod a „Ne”-t az idézetek elejéről. Pár nappal ezelőtt az izraeli vezérkari főnök új tábori főrabbi nevezett ki Ejál Kárim személyében. Órákon belül megindult a lejárató kampány: „az új… Tovább A Rabbi, aki (nem) engedélyezte a nemi erőszakot

Szerinte az nem jogfosztás, ha valaki azért nem mehet egyetemre, mert zsidó. Ha törvény írná elő, hogy bajszos férfi nem lehet állami intézmény vezetője, azt valószínűleg annak tartaná. Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet igazgatója, aki korábban idegenrendészeti eljárásnak minősítette 20 ezer zsidó deportálását és lemészárlását Kamenyec-Podolszkba-n, most újabb botrányos kijelentéssel hívta fel magára a… Tovább Szakály Sándor esete a faji törvényekkel: egyfelől, másfelől

Az ismert szlogent – “Jeruzsálemet három vallás tekinti szent városának” – megfellebbezhetetlen axiómának tekintik. A Wikipédia szócikkében például egészen a harmadik mondatig kibírták a szerkesztők, mielőtt ezt a mantrát leírták volna. Az izraeli hadsereg oktatási részlege (chél há-chinuch) kiadványaiban Jeruzsálemet “összetettnek” titulálja, mivelhogy “nemzeti és vallási szempontból központi helyet foglal el a zsidóság, az iszlám… Tovább Gondolatok a “három vallás városa” mítosz margójára

A történelem ne ismételné önmagát? Az orkutai vérvád 120 évvel előzte meg a tiszaeszlárit. Régi és sajnos nagyon szívós a zsidóság elleni rágalom, amely rituális gyilkossággal gyanúsítja azt a felekezetet, amelyik már az ókorban megkülönböztette magát az emberáldozó szomszéd népektől. Magyarországon közismert a – felmentéssel végződő 1882-es tiszaeszlári eset – de kevesebbet hallunk a régebbi vérvádakról, pedig… Tovább A vérvád, ami után eltörölték a kínvallatást

Vircsaft egy fajvédő elmaradt szoboravatóján. Ragyogó, de finom adagolású sminkes hölgyek, vasalt sállal és fehér inggel, makulátlan zakóban, ódivatú, de elegáns nagykabátban felsorakozó nyakkendős, sétabottal egyensúlyozó nyolcvan feletti decens urak. Értelmiségi társaságnak tűnnek. Talán a közeli volt tiszti főiskola, a Horthy-rendszerben fénykorát élő Ludovika miatt tűnik úgy, mintha egy bajtársi találkozóra érkeztek volna. Két-három tucatnyian… Tovább Abafi úr igazsága?

Dafna Meir halálára. Meg kell hogy valljam, egy kicsit meglepődtem, azon, hogy mekkora felháborodás követte Dafna Meir meggyilkolását. Én nem vagyok felháborodva. Nem vagyok meglepve. Őrlődöm. Őrlődöm aközött, hogy teljesen feladjam és belássam, hogy ez a sorsunk, és aközött, hogy azzal érveljek, hogy mindez a megszállás miatt van. Hogy amellett érveljek, hogy mindegy, hogy hol… Tovább Azért, mert zsidók vagyunk?

Amikor 1998-ban először állítottak fel Magyarországon köztéri hanukai gyertyatartót, hatalmas volt a felzúdulás. Elsősorban persze zsidó részről: kimenni az utcára és nyilvánosan örülni a zsidóságunknak akkoriban olyan szintű provokációnak tűnt, amit a magyar zsidóság egy része döbbent rémülettel utasított el. Azóta sok minden megváltozott. A döbbenet, sőt a félelem is érthető, hiszen az ellenzők nagy… Tovább „Provokációból” lett köztiszteletnek örvendő hagyomány