Szerinte az nem jogfosztás, ha valaki azért nem mehet egyetemre, mert zsidó. Ha törvény írná elő, hogy bajszos férfi nem lehet állami intézmény vezetője, azt valószínűleg annak tartaná.

Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet igazgatója, aki korábban idegenrendészeti eljárásnak minősítette 20 ezer zsidó deportálását és lemészárlását Kamenyec-Podolszkba-n, most újabb botrányos kijelentéssel hívta fel magára a figyelmet. A Budapest Beacon-nek adott interjúban azt állítja, hogy a numerus clausus nem volt jogfosztó törvény.

A történész érve: A törvény azt mondta ki, hogy a felsorolt felsőoktatási intézményekbe „nemzethűség s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók” kerüljenek felvételre, illetve „a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajok és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát”.

Tehát az állami intézet vezetője szerint nem tekinthető jogfosztásnak az, hogy a felsőoktatási képzés feltételéül az állam homályos politikai (nemzethűség, megbízhatóság) és még obskúrusabb származási (népfajhoz tartozás) kritériumokat állít fel.

Az ember tényleg zavarban van: mi a bánatos fene nevezhető jogfosztásnak, ha az nem, hogy valaki pusztán azért kerül hátrányba egy olyan teljesítményalapú kiválasztás során, mint amilyen az egyetemi felvételi, mert az anyukája és az apukája nem a jogalkotó által preferált népfajhoz tartozik?

Szakály válasza erre: a törvény azért nem jogfosztó, mert másoknak éppen hogy nagyobb lehetőséget biztosított a továbbtanuláshoz. Azoknak ugye, akik a megfelelő népfajhoz tartoztak. Az interjúnak ez a pontja a faji-elv egészen megdöbbentő relativizálásáról szól. Főleg olyasvalaki részéről, aki egy állami intézményt vezet és nem a Kurucinfó revizionista rovatát.

„Mint mondta, nem tekinti a numerus clausust nulladik zsidótörvénynek. Az adott, 1920-as helyzetben jó, de legalább vállalható törvénynek gondolja?

Sz. S.: A kérdés az, hogy az adott időszakban az vállalhatónak tűnt-e vagy sem. Utólag lehet mondani, hogy nem volt szerencsés, mert a polgári jogegyenlőség elvét csorbította, más meg mondhatja erre, hogy pozitív megkülönböztetést alkalmazott olyan fiatalok javára, akik a felsőoktatásba való bejutáskor korábban lépéshátrányban voltak.

De mi az ön személyes véleménye?

Az, hogy a numerus clausus egy jogkorlátozó törvény volt, miközben másoknak nagyobb lehetőséget biztosított.

Tehát egyfelől-másfelől?

Sz. S.: Igen. Egyfelől-másfelől.”

Ezzel a logikával természetesen azt is mondhatja, hogy a későbbi zsidótörvények sem voltak jogfosztók, csak jogkorlátozók, mert ugyan elvették a zsidók házát, de ez a döntés másoknak lehetőséget biztosított arra, hogy oda beköltözzenek és új otthont találjanak maguknak.

Ez is egy olyan egyfelől-másfelől.

Zsidóknak a parkba lépni tilos – erre is lehet utólag azt mondani, hogy „nem volt szerencsés”, de közben mennyivel több hely jutott a parkokban a többieknek. Tehát inkább tekinthető pozitív megkülönböztetésnek az utóbbiak javára. És, ha végigvisszük ezt a logikát, ahogy a történelem is végigvitte, akkor azt is mondhatjuk, hogy 400 ezer magyar zsidó meggyilkolása talán súrolta alulról a jogfosztás határát, meg a polgári jogegyenlőség elvét is csorbította valamennyire, de közben milyen tágas életteret biztosított a felsőbbrendű népfaj számára.

Mert hát, egyfelől-másfelől.

Amire Szakály azt mondaná, hogy az más. Pedig, ami a lényeget illeti, nem más. Ha elrendelhető, hogy valaki faji alapon ne jusson be az egyetemre, akkor ugyancsak faji alapon ki lehet tenni őt a lakásából is.

Persze, érthető, mire megy ki a játék. Szakály, aki nyilvánvalóan jogfosztásnak tartaná, ha egy törvény előírná, hogy bajszos férfiak nem vezethetnek állami intézetet, bizonyára képes átlátni, mennyivel nagyobb jogfosztás a tanulmányoktól való eltiltás nem arcszőrzet-viselési, hanem születési alapon. De ez a nyilatkozat annak a történelemértelmezésnek a része, ami mindenáron azt akarja bebizonyítani, hogy az 1944 nyarán kezdődő sajnálatos eseményeknek nincsen semmi közük a Horthy-rendszerhez, a zsidóüldözés kizárólag a németek találmánya. Ezért állítja Szakály azt, hogy a Horthy-rendszer beköszönését jelentő numerus clausus nem tekinthető az első zsidótörvénynek, hiszen ha annak lenne tekinthető, akkor nem lehetne fenntartani ezt a paradigmát.

A  történész fenti mondatai miatt kirobbant botrány megszólalásra késztette Gulyás Gergelyt, aki a 168 óra tudósítása szerint leszögezte, hogy a numerus clausus minden szempontból elfogadhatatlan zsidóellenes törvény. A Fidesz alelnöke úgy fogalmazott: „Bármilyen faji alapokon álló jogi rendelkezést összeegyeztethetetlennek tartunk a jogállamisággal, a demokráciával és mindazzal, amin ma a magyar alkotmányos rend alapul.”

Egyfelől, igaza van. Másfelől, akkor nem kellene levonni valamilyen konzekvenciát?

 

zsido.com