Nem kell madármegfigyelő szakértőnek lennünk ahhoz, hogy felismerjük a duchifátot, vagyis magyarul a búbos bankát. Egyrészt azért, mert rendkívül gyakori Izrael földjén, másrészt pedig azért, mert a világon egyetlen valódi faj létezik belőle. Igaz, a szakemberek néhány alfajt is megkülönböztetnek, de ezek külső jegyeikben alig térnek el, és sokáig mind egy fajnak számítottak.
Valószínűtlen, hogy azért választották volna Izrael nemzeti madarává, mert könnyű felismerni, és nyilvánvalóan nem is azért, mert egy tréfli, azaz nem-kóser állat, melyet a Tóra külön kiemel, hogy „utálatos”. De akkor mégis hogyan választották a búbos bankát a zsidó állam nemzeti szárnyasává?
Nem minden dísz Izrael nemzeti madarán
A búbosbanka megjelenése összetéveszthetetlen. Repülés közben kontrasztos fekete-fehér szárnyai már messziről felismerhetővé teszik, és a feje tetején időnként szétterülő, narancsos-fekete tollkorona is igazi látványosság. Hosszú, hegyes csőre nem dísz, hanem eszköz: ezzel túrja a földet, és keresi a rovarokat, lárvákat, férgeket, melyek számára igazi csemegének számítanak. Ha szerencséje van, egy-egy apró hüllő is a csőrébe kerül – ekkor szinte kardként használja azt, hogy leterítse zsákmányát, majd egy gyors mozdulattal a levegőbe dobja, és egészben lenyeli.
A búbos bankának komoly konkurenciája volt
Izrael fennállásának 60. évfordulója alkalmából, 2008-ban választottak hivatalosan is nemzeti madarat. A jelöltek között olyan komoly versenytársak szerepeltek, mint a keselyű, az arany pinty vagy a színpompás nektármadár – de a győztes a különleges, büszkén fésülködő búbosbanka lett.
És nem véletlenül. A búbos banka, héberül: duchifát nemcsak szép, hanem okos is. A fészkét például sajátos módon védi: a fiókáit sajátos biofegyverével védi. A madár különleges mirigyéből származó váladékkal áztatja be a fészket, így a ragadozók – mint például macskák, kígyók vagy más madarak – a számukra kellemetlen szag miatt inkább távol tartják magukat. Ez az „illatbomba” többnyire elég hatékony, így a fiókák többsége sikeresen elhagyja a fészket, egészségesen és erősen.
A duchifát a „régi világban”, azaz Európában, Ázsiában és Afrikában is megtalálható – de az „új világban”, Amerikában egyáltalán nem él. Erec Jiszráél területén azonban már évezredek óta ismert. A Tóra is említi, igaz, nem éppen kulináris szempontból: a zsidó hagyomány szerint tisztátalannak számít, így nem tartozik a kóser madarak közé – akárcsak a gém vagy a keselyű. Ahogy a Tórában áll (3Mózes 11:13, 19.):
„És ezeket utáljátok a madarak közül, ne egyétek meg, utálatosak azok… a bankát…”
Tulajdonságai miatt lett Izrael nemzeti madara
Természetesen nem a külsőségek miatt lett győztes a búbos banka, hiszen arra lettek volna szebb tollasok is. S miután nem gasztronómiai jelkép lett belőle, szinte érdektelen, hogy nem-kóser, hiszen semelyik zsidó sem akarja az asztalán látni se főve, se sütve, se másképp.
Kevesen tudják, hogy a búbos banka hozzájárult a jeruzsálemi Szentély felépüléséhez, melynek történetét már korábban megírtuk. Ezáltal a vallásos társadalomnak sem lehet kifogása ellene. De elsősorban a fent említett tulajdonságai miatt, az utódainak elszánt védelmezőjeként lett megválasztva.
Legközelebb, ha Izraelben járva egy különös, tollkoronás madarat lát repülni vagy a földön bogarakat keresgélni, jusson eszébe: az nem csupán egy érdekes madár, hanem egy valódi túlélő, amely méltán lett a nemzet madara.
A duchifát – egyszerre különleges, karakteres és emlékezetes – pontosan olyan, mint maga Izrael.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.