A zsidó kultúra legfontosabb itala a bor. Nincs olyan ünnep vagy fontos életesemény, legyen szó kidusról vagy hávdáláról, esküvőről vagy körülmetélésről, melynek során ne hangozna fel a jól ismert „bojré pri hágofen” áldás: Áldott az Örökkévaló, aki megteremtette a szőlőtő gyümölcsét. Dávid király zsoltárában (104:15) így áll: „A bor felvidítja az ember szívét”. Egy másik zsidó uralkodó, Jotám még ennél is tovább ment, mert szerinte nemcsak az embert, de Istent is megörvendezteti a bor (Bírák 9:13). Nem kérdéses tehát e nemes ital elsősége, amit az is jól bizonyít, hogy az italok közül csak a bor büszkélkedhet saját áldással, illetve kóserságának feltétele, hogy csak istenfélő, vallásos zsidók vehetnek részt az előállításában. Nem titok azonban, hogy a bor nemcsak áldást, hanem átkot is hozhat az emberre, ha mértéktelenül fogyasztja. A Tóra és a Talmud sem rejti véka alá a borban rejlő veszélyt, a zsidó szövegek – számos dicséret mellett – megannyi tragédiát, erőszakot, erkölcstelenséget és csalást kapcsolnak hozzá. 

 

Rögtön Mózes első könyvének elején (9:20–21.) olvassuk a következőt:

„És Noé kezdte, a földműves, hogy szőlőt ültetett. És ivott a borból és megrészegedett és feltakaródzott sátorában”.

A bódulat tragédiába fordult: amíg Noé két fia, Sém és Jefet illedelmesen betakarták apjukat, méghozzá anélkül, hogy rápillantottak volna megalázó állapotában, addig a középső fiú, Chám gúnyt űzött apjából, sőt egyes magyarázatok szerint még ennél is visszataszítóbb tettekre vetemedett, melyeket jobb nem részletezni.

Nem sokkal később (19:31–33.) a Szodoma és Gomora pusztulását túlélő Lótról és lányairól olvashatunk, akik a tragédiát látva úgy gondolták, hogy kihalt az emberiség és csak ők maradtak életben. A jövőjük biztosításához ők is a bor részegítő erejét vették igénybe:

„És szólt az idősebbik a fiatalabbikhoz: Atyánk öreg,

férfi pedig nincs a földön, hogy jönne hozzánk az egész föld szokása szerint. Jer, adjunk apánknak bort inni

és háljunk vele, hogy fenntartsunk magzatot atyánktól.

És adtak inni bort az atyjuknak azon éjjel és bement az idősebbik és hált atyjával, s ő nem tudott annak sem

lefekvéséről, sem fölkeléséről”.

Jáákov ősatyánk is bort vitt Jiccháknak, amikor az elsőszülött Észávnak járó áldást igyekezett megszerezni idős és vak apjától. A bor segített feloldani Jicchák gyanakvását, így sikerült a Jáákov és Rivka által kieszelt terv.

A Talmud Szánhedrin traktátusa (38a.) a Misna szerkesztője, Jehuda rabbi otthonába kalauzol minket, hogy megosszon velünk egy borral kapcsolatos történetet:

Jehuda és Chizkija, Chija rabbi fiai Rabbi [Jehuda a fejedelem] lakomáján ültek és nem szóltak egy szót sem. Azt mondta [Rabbi a szolgáinak]: Adjatok több bort a fiatalembereknek, hátha akkor megszólalnak. Amikor becsíptek, megeredt a nyelvük, és azt mondták: Addig nem jön el Dávid fia, amíg két uralkodóház el nem tűnik Izraelből! És ezek azok: a diaszpóra feje Babilóniában és a fejedelem [tehát a vendéglátó Jehuda rabbi] Izrael földjén, ahogy áll (Jesájá 8:14.): „És lesz szentéllyé és megütközés kövévé és megbotlás sziklájává Izrael két házának, tőrré és csapdává Jeruzsálem lakójának”.  Az felelte erre: Fiaim, tüskéket szúrtok a szemembe? Chija rabbi erre azt mondta neki: Rabbi, ne gondolj a rosszra! A bor szó betűinek számértéke 70, és a titok szó betűinek számértéke is 70. Bemegy a bor és kijön a titok!

Jehuda rabbi felháborodását a fiúk apja, Chija rabbi próbálta csitítani. Magyarázata szerint szó sem volt szemtelenségről, fiairól mindössze lehulltak a bor hatására a gátlásaik és őszintén elmondták megérzéseiket. E megváltozott, profetikus tudatállapotról számol be Chánina rabbi az Éruvin traktátusban (65/a.):

„Akit elbódít a bora, az Teremtőjéhez hasonló tudatállapotba kerül, ahogy áll (1Mózes 8:21.):

„És megérezte az Örökkévaló a kellemes illatot és mondta az Örökkévaló a szívében: Nem fogom többé elátkozni a földet az ember miatt, – mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve – és nem fogok többé megverni minden élőt, amint cselekedtem”.

Az előbb említett Chija rabbi – talán a fejedelem házában történt kellemetlen szituációból okulva – inkább a józanság által megőrizhető bölcsességről és higgadtságról értekezett:

„Aki józan marad a borától, az hasonló tudatállapotba kerül, mint a hetven bölcs”.

A bor kettős természetéből fakadó feszültség feloldását szintén a Talmudban (Szánhedrin 70/a.) találjuk, ahol Káháná rabbi egy szójátékot alkalmazva világít rá a megoldásra: Így áll (Jirmejá 31:11.):

„Jönnek majd és ujjonganak Cion magaslatán és özönlenek az Örökkévaló javához, gabonához, borhoz és olajhoz, meg fiatal juhokhoz és marhához; és olyan lesz a lelkük mint áztatott kert és nem fognak többé csüggedni”. A bor szó [ebben a mondatban] így áll: tirás (שרית), de úgy olvassuk: tiros (שורית). Ha kiérdemli [a visszafogott ivással], akkor vezető lesz (ros), ha nem érdemli ki [az iszákosság miatt], akkor szegény lesz (rás).

Mindebből a zsidó gondolkodás egyik legfontosabb állítását érthetjük meg, melyet a Lubavicsi Rebbe a következő módon foglalt össze, amikor abban kellett igazságot tennie, hogy a modern technológia káros vagy hasznos az ember számára:

„Mindent Isten teremtett és mindennek megvan a teremtéskor elrendelt feladata. A szabad akarattal bíró ember dönthet úgy, hogy rosszra használjon fel valamit, de ettől még az abban megnyilvánuló isteni bölcsesség és jóság érintetlen marad”.

Ha méltó alkalom kínálkozik, igyunk annyit, hogy a „Teremtőhöz hasonló tudatállapotba” kerüljünk, de álljunk meg ott, ahol a bor még „Istent és embert” is megörvendeztet. Lechájim!

 

Szőlőmust

A szőlőt leszemezzük, megmossuk, megszárítjuk és vagy átpasszírozzuk paradicsompasszírozón vagy gyümölcscentrifugával lecentrifugáljuk. Az így nyert levet felforraljuk, kiforralt üvegekbe töltjük. A lezárt üvegeket tíz percre fejre álltjuk, majd száraz dunsztban kidunsztoljuk. Ehhez egy megfelelő méretű ládát (vagy az ágyneműtartót, elzárt sütő belsejét, hűtőtáskát stb.) papírral és pokrócokkal kibélelünk, ebbe kerülnek az üvegek, amiket alaposan betakarunk és kihűlésig lezárva tartjuk.

 

Szőlőlekvár

párve, gluténmentes

Az előző receptben részletezett módon előkészítjük a mustot, majd miután felforrt, kilogrammonként vagy literenként 2-300 g cukrot és 6 g pektint adunk hozzá (ha nagyon édes a szőlő, ennél kevesebbet is lehet), és az újraforrástól számítva 3-4 percig forraljuk.

A musthoz hasonlóan kiforralt üvegekbe merjük és kidunsztoljuk.

Peszmeg (Mustméz)

párve, gluténmentes

Az első receptben elkészített mustot addig főzzük nagyon alacsony lángon, gyöngyöztetve, folyamatosan kavargatva, amíg sűrű krémállagú nem lesz. (Ez olyan sokára következik be, hogy addigra az ember többször is megbánja, hogy egyáltalán belekezdett, és szentül megfogadja, hogy soha többet.) Öt liter mustból nagyjából egy liter peszmeg lesz. A fentiekhez hasonlóan dunsztolással tartósítjuk. Lekvárként vagy salátaöntetekhez is használhatjuk, de akár húsokhoz is kínálhatjuk.

Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 147. szám – 2021. október 29.

 

Megszakítás