A mostani hetiszakasz újból rávilágít, hogy a leviták kiemelkedő szerepet játszottak a Szentély körüli szolgálatban. Ám az ő felavatásuk folyamata nemcsak történelmi vagy rituális szempontból tanulságos – spirituális értelemben is útmutatást ad a ma emberének. A Tóra szavai időtlen üzenetet hordoznak: az újrakezdés lehetősége mindig adott, még akkor is, ha úgy érezzük, messze sodródtunk a lelki céljainktól.
Most szombaton a Beháálotchá hetiszakasz került felolvasásra. A Lubavicsi Rebbe tanítása pedig a szakasz következő mondatán alapul: [Az Örökkévaló szólt Mózeshez,] „25 évesnél idősebb [levita] jöjjön szolgálni.” (4Mózes 8:24.)
A leviták szolgálata
A Tóra részletesen leírja, miként avatták fel a papokat, majd rátér a leviták felszentelésének rendjére is. A leviták először rituálisan megtisztultak, majd közösen bemutatták a meghatározott áldozatokat. Ezután kezdhették meg a Szentélyszolgálatra való felkészülést, amelyet 25 évesen indítottak, és 30 és 50 éves koruk között végeztek aktívan.
A leviták felelőssége volt a Szent Sátor és annak minden tartozékának szállítása, amikor a zsidó nép vándorolt a sivatagban. A Miskán Isten jelenlétének kézzelfogható helyszíne volt, Ő vezette a népet ezen a kietlen, veszélyekkel teli vidéken, amely nemcsak fizikai, hanem spirituális értelemben is a kihívások szimbóluma lett. A sivatag az Istentől való eltávolodás, a lelki kiüresedés terepe volt, ahol minden egyes lépés hitet és kitartást követelt.
A hetiszakasz a mai életre fordítva
Sokan érezhetjük úgy, hogy saját környezetünk is egyfajta spirituális sivataggá vált: rideg, üres, értékvesztett. Sőt, megeshet, hogy belső világunk válik sivataggá – berögzült, Isten-közeli életünkkel ellentétes szokásaink miatt. Ezek a minták oly mélyen belénk ivódtak, hogy szinte lehetetlennek tűnik a változás.
A Tóra azonban világos üzenetet közvetít: az Örökkévaló mindig megadja az újrakezdés lehetőségét. A leviták 25 évesen kezdték el a tanulást, s csak öt év múlva kezdhették el ténylegesen a szolgálatot. Mégis kiválasztottként tekintett rájuk Isten.
Ez arra tanít, hogy a lelki megújulás nem a tökéletes felkészültségtől függ. Elég, ha nyitott szívvel és készséggel fordulunk az Örökkévaló irányába. Ő biztosítja az útmutatást, nekünk csak követnünk kell.
A Lubavicsi Rebbe Napi bölcseletek című munkája alapján. (Likuté Szichot, 13. kötet, 16–19. o.)
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.