Miért dönt úgy valaki 98 évesen, hogy megtartja a bár micváját?

Június közepén, miközben Iránból ballisztikus rakéták érkeztek Izrael felé, egy Massachusetts-i 98 éves zsidó férfi, Philip Levin, életének késői szakaszában különleges pillanatot élt át: rabbija segítségével újra megélhette bár micváját.

A fiúk a zsidó vallás szerint akkor válnak nagykorúvá, amikor a héber naptár szerint betöltik tizenharmadik évüket. A tizenhárom éves fiú neve bár micvá, „a parancsolat fia”. Ez azt jelenti, hogy a zsidó törvény szerint nem kiskorú többé, hanem felnőtt. Teljességgel köteles az előírásokat és parancsolatokat betartani, s cserébe megkapja a vallás biztosította kiváltságokat és jogokat.

2025. június 15-én, vasárnap hajnalban, miközben Iránból ballisztikus rakéták csapódtak Izrael területére, a hatásukat az Atlanti-óceán partvidékén, Massachusettsben is érezni lehetett, több mint 5 000 kilométerre a konfliktus helyszínétől. Ekkor kapott telefonhívást Levi Lezell rabbi, a Chábád South Shore-i központjának vezetője a Bay Path Rehab és Idősek Otthonából. Egy 98 éves zsidó lakó, Philip Levin, aki érezte, hogy életének utolsó szakaszába lépett, válaszokat keresett, és azt kérte a rabbittól, hogy látogassa őt meg. A rabbi eleget tett a kérésnek és nemsokára már a férfi szobájának ajtajában állt.

És akkor az idős férfi mesélni kezdett

„Az apám 1888-ban érkezett Amerikába” – mesélte Philip. „Hat testvér közül én voltam a legfiatalabb. Egy connecticuti farmon nőttünk fel, és a szüleim nagyon büszkék voltak zsidó származásukra. Anyám gyakran elküldött minket a városba, Hartfordba, hogy a Garden Street-i zsinagógában tanuljunk Tórát. Még ma is hallom, ahogy a tyúkjaink hangosan kapirgálnak, amikor a busz elhaladt a ‘Welcome to Hartford’ felirat mellett; mintha tudnák, hogy a kóser hentest ott találjuk” – nevetett.

„Később mérnök lettem” – folytatta. „A NASA-nál dolgoztam, rakétarendszereket építettem Bostonban, és egy időben a Brown Egyetemen is tanítottam. De valahol útközben eltávolodtam a zsidóságtól, apám tfilinjétől, anyám tyúkjaitól. Aztán elkezdődtek ezek a támadások Izraelben, és minden visszatért: a félelem, a gyűlölet. Emlékszem, hogy az iskolabuszon csak amiatt vertek meg, mert zsidó vagyok.

„Nagyon aggódom” – mondta halkan Philip.

„Nem vagyunk ugyan a frontvonalban” – válaszolta Lezell –, „de mégis kapcsolódunk egymáshoz, és ehhez minden zsidó hozzájárulhat. Szeretne tfilint tenni Izraelért?”

„Eddig sosem volt rá alkalmam” – felelte Philip.

Ahogy Lezell finoman feltekerte a tfilint Philip karjára, majd a homlokára helyezte, az arcán megjelent egy örömteli, nosztalgikus kifejezés.

„Emlékszem erre” – suttogta meghatottan Philip. „Az apám minden reggel öt órakor felvette, mielőtt fejte a teheneket.”

Ott, az ágyban fekve, a 98 éves férfi élete második bár micváját élte meg.

A nehézségek erősítik a zsidó identitást

Az 1967-es hatnapos háború előtti feszült időszakban a Lubavicsi Rebbe arra ösztönözte követőit világszerte, hogy viseljék a tfilint, különösen az izraeli katonák számára hangsúlyozva ennek fontosságát. A Rebbe azzal érvelt, hogy a Tóra egyik idézete szerint „a világ népei meglátják, hogy az Örökkévaló neve rajtatok van, és félni fognak tőletek”, amit a Talmud a tfilin viseléséhez köt.

A Rebbe micvakampányai közül a tfilinkampány volt a legelső. Célja az volt, hogy attól függetlenül, hogy valaki milyen mértékben tartja meg a parancsolatokat, lehetőleg minden nap tegye fel a tfilint, az imaszíjakat. A Rebbe 1967. június 3-án, három nappal a hatnapos háború kirobbanása előtt hirdette meg ezt a kampányt. A Siratófal visszafoglalása után a Rebbe a korábbinál is nagyobb erővel ösztönözte a hászidjait arra, hogy minél több zsidó férfinak kössék fel a tfilint. Mára szinte mindennapos látvánnyá vált a világ bármely pontján, forgalmas kereszteződésekben, nemzetközi repülőtereken, világméretű rendezvényeken, hogy – többnyire fiatal – Chábád hászidok az arra vetődő zsidóknak segítenek tfilint rakni és egy rövid imát elmondani.

A Rebbe kezdeményezése azóta is él és virul, minden izraeli konfliktus újabb és újabb ezreket mozgat meg, hogy megtegyék ezt a micvát, Izrael biztonságáért és jólétéért.

„Az október 7-ei események óta erős vágyat látunk az összekapcsolódásra és a segítségnyújtásra” – mondja Lezell, aki feleségével, Mushkyval vezeti a South Shore Chábád központját.

Közel tíz éve dolgozik a küldöttházaspár a Boston és Cape Cod közötti mintegy húsz települést magában foglaló South Shore térségében. A központ számos kezdeményezést indított az izraeli közösség támogatására: például mezuzákat osztanak ingyen azoknak, akik még nem helyezték ki otthonukba; tfilineket vásárolnak fiatal zsidóknak, tóratanfolyamokat indítanak és közösségi vacsorákat szerveznek.

Így éledt újra egy hagyomány

Amikor egy héttel később a rabbi visszatért a Bay Path intézménybe, egy középkorú férfi állt Philip mellett. Az idős férfi fia, Marc volt az, aki szintén tfilint szeretett volna rakni. Így éledt újra egy fontos hagyomány egy zsidó családban.

Forrás és fotók: chabad.org