Miért kóser egy olyan hal, amely nem-kóser állatokat eszik, és hogyan lehet kóser a borjúhús, ha előállítása sokak szerint kegyetlen?
Sokan úgy vélik, hogy a kóser étkezés elsősorban egészségügyi, higiéniai vagy állatvédelmi megfontolásokra épül. De akkor hogyan lehetséges, hogy a Tóra által megengedett halak tréfli élőlényekkel táplálkoznak, mégsem válnak tiltottá? És ha a kóserság az állatkínzás elkerüléséről szólna, akkor hogyan kerülhet hekser egy olyan termékre, mint a borjúhús, amelynek előállítását sokan az állatkínzás csúcsának tartják? A válaszokat ezúttal Tzvi Freeman rabbi adja meg.
A kóser törvények nem emberi találmányok
Először is fontos leszögezni, hogy a kóserság szabályait nem az emberek találták ki, ahogyan a világot sem mi teremtettük. A Tóra nem egy utólagos „javítás” a teremtésben, hanem éppen fordítva. A világ a Tóra alapján lett megalkotva. A Teremtő olyan világot akart, ahol az embernek van választása: kapcsolatba léphet Istennel, de ha úgy akarja, akkor élhet pusztán a saját testi vágyai szerint. Az étkezés pedig az egyik legkézzelfoghatóbb terület, ahol ez a választás nap mint nap megjelenik.
A fenti választás miatt vannak olyan ételek, amelyek alkalmasak arra, hogy általuk kapcsolatba lépjünk az Örökkévalóval, és vannak olyanok, amelyek csak lehúznak bennünket a puszta anyag világába. A kóser étel mutár, azaz „felszabadított”, vagyis felemelő. A tréfli étel viszont ászur, vagyis „lekötött”, anyagiságához kötve marad, és nem emel szellemi szintre.
Mit számít, mit eszik a kóser hal?
Sokan kérdezik: ha a tréfli állatok fogyasztása rossz hatással van ránk, akkor miért enged a Tóra egy olyan halt, amelyik maga tiltott élőlényeket eszik? A válasz egyszerű.
Egy állat kóser volta nem attól függ, hogy mivel táplálkozik, hanem attól, hogy a Teremtő kósernek nyilvánította-e.
A kóserság lényege nem a biológiai logikán, hanem a spirituális rendeltetésen alapul. Egy kóser hal lényege, hogy képes felemelni minket, függetlenül attól, hogy mit evett korábban.
Kóser és az állatkínzás: két külön terület
A másik gyakori tévhit, hogy a kóserság az állatkínzás elkerülésén alapul. Jóllehet, a Tóra két külön helyen tiltja az állatkínzást, ez nincs összefüggésben a kósersággal.
A Tóra egyértelműen tiltja az állatok szükségtelen szenvedését, és előírja, hogy ha egy állat életét vesszük el, azt a lehető legkíméletesebb módon kell tenni. A háláchá által előírt vágás, a sechita, pontosan ezt biztosítja.
Attól viszont, hogy egy állat vágása a sechita szerint történt, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott állat tartása etikus volt. A borjúhús lehet kóser, ha a vágás szabályosan történt, de ettől még igaz, hogy a borjak nevelése kegyetlen gyakorlat.
Ez a probléma nem teszi a húst nem kóserré, de mindenképpen elgondolkodtató és javításra szoruló gyakorlat.
Ez tehát a kóser hús lényege
A kóserság mélyebb célja tehát nem az egészség, se nem a higiénia és nem is a modern értelemben vett etikai elvek. Az a kóser étel, mely alkalmas arra, hogy az Örökkévalóhoz kapcsoljon minket.
Ha megfelelő szándékkal eszünk kóser ételt, akkor annak az energiája felemel minket. Ha viszont tiltott ételt eszünk, az lehúz bennünket, és hiába bármely más a jó szándékunk, az anyagias világba taszít minket.
A borítókép illusztráció.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.