Az ünnep kellékei: ákdámut

Ákdámut vagy ákdámut milin – ez a pijut, vagyis liturgikus költemény kezdő szavairól kapta a nevét, mely magyarul annyit tesz: „bevezetés”. Az arámi nyelvű szöveg írója a wormsi Meir ben Jicchák Nehoráj rabbi és költő, aki a XI. századi Németországban élt és tevékenykedett. A Szináj-hegyi tóraadást feldolgozó költeményt sávuotkor olvassák fel a zsinagógákban. Napjainkban a tóaolvasás előtt kerül sor az ákdámut felolvasására, ám néhány száz évvel ezelőttig az volt a szokás, hogy megkezdték a tóraolvasást és megszakították az ákdámuttal.

A költemény 90 akrosztikonos sorból áll. A sorok kezdőbetűi a héber ábécét (álef-bét) adják ki kétszer, valamint a szerző nevét és egy hozzá tartozó áldást:

„Meir, Jicchák fia, növekedjen a Tórában és a jó cselekedetekben. Legyen erős és erősíttessen meg.”

A mondatok egytől egyig a táv-álef betűkkel végződnek. Ez a héber ábécé utolsó és első betűje, és a magyarázók szerint ez a Tóra végtelenségét fejezi ki. Ahogy befejezzük a Tórát, azonnal újra is kezdjük olvasni, folyamatos körforgásban.

Azt mesélik, hogy senki nem tudott olyan csodálatosan énekelni az Örökkévalónak abban a nemzedékben, mint Meir rabbi. Az angyalok is csodálattal hallgatták dalait és imáit és az Égi Trónus előtt ők is ezeket a dallamokat énekelték. Ám Isten elcsendesítette őket és azt mondta: minden angyal és más teremtmény hallgasson, hogy meghallgathassam, hogyan áldanak engem Izrael fiai és köztük Meir rabbi. Egyszer Szodiel (a.m. Isten a titkom) angyal megsúgta Meir rabbinak, hogy az angyalok szeretnének túltenni rajta az Égben és ők énekelik Meir rabbi dalait Istennek. A rabbi megköszönte a hírt és megtalálta a megoldást is: a Talmud azt mondja, hogy az angyalok nem értik a Talmud nyelvét, az arámit, ezért ő ezt a nyelvet használta legkülönlegesebb költeménye, az ákdámut és további költeményei megírásánál. Ezért mondjuk ezt az imát ezen a nyelven, nem pedig héberül.

Az ákdámutot csak az askenáz szokásokat követő közösségekben olvassák fel a tízparancsolat (héberül ászeret hádibrot) bevezetőjeként. A versben a költő Istent dicséri, a világ Teremtőjét, azért, hogy Izrael népét választotta ki szolgálatára és kijelenti, hogy Isten a világ Ura. Beszél a zsidók önzetlen elkötelezettségéről Isten iránt, ami annak ellenére megdönthetetlen, hogy a zsidók ellenségei azon dolgoznak, hogy eltérítsék a választott népet Istentől. Szól arról is, hogy a zsidók mindig készek feláldozni magukat az Örökkévaló szent Nevéért. Kijelenti, hogy hisz a teljes és végső megváltás eljövetelében és abban a jutalomban, ami az állhatatos zsidókra vár az eljövendő világban.

Meir rabbi fiát 1096-ban gyilkolták meg a keresztesek. Meir rabbi maga is részese volt egy rákényszerített vitának, melynek során papok próbálták meggyőzni őt hite elhagyásáról, ám ő ellenállt nekik, Isten erejéről és a Tóra tökéletességéről beszélt nekik, ahogy költeményében is olvashatjuk.

Meir ben Jicchák rabbi a legenda szerint egyszer azzal mentette meg a középkori Németország egyik legnagyobb zsidó közössége, Worms zsidó lakosait egy gonosz pap fekete mágiát sem nélkülöző mesterkedéseitől, hogy a Számbátjon folyón túlról megidézte a tíz elveszett törzs csodálatos képviselőit. A Számbátjon legendás folyó, melyről azt mondják, hogy az asszírok a tíz törzset azon keresztül vezették a száműzetésbe. Különlegessége abban is állt, hogy szombatonként megnyugodott és nem folyt. A történet különféle változataiban nem Meir ben Jicchák rabbi, hanem rabbi Meir Báál Hánesz szerepel. Egyes hagyományok szerint Meir rabbi az egyik legismertebb tóramagyarázó, a Rási (Slomó ben Jicchák rabbi, 1040-1105) mestere volt.

Visszatérve az ákdámutra, egyes közösségekben a tóraolvasást is megszakítva olvassák fel, ám ez problémás lehet, így az elterjedtebb szokás szerint csak előveszik a tekercset és kinyitják a megfelelő helyen, de nem mondanak áldást az olvasásra az ákdámut befejezése előtt. Két sort olvas az előimádkozó és kettőt a közösség, egymásnak mintegy felelgetve.

Az Álter Rebbe, a ljádi Sneur Zálmán rabbi, a Chábád hászidizmus alapítója nem foglalt egyértelműen állást amellett, hogy elmondják az ákdámutot sávuotkor. Chábád szokás szerint a legtöbb helyen nem mondják el. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe azonban azt mondta, hogy szülőhelyén, Dnyepropetrovszkban, ahol édesapja, Levi Jicchák Schneersohn volt a rabbi, elmondták és apja az előimádkozóval együtt mondta. Bár jelenleg többnyire nem hangzik el a Chábád közösségekben, a Rebbe szokása volt, hogy elmondja a tóraolvasás megkezdése előtt, illetve az aliják (tórai részletek) között.

zsido.com

  • Küldés emailben