Zsinagógákban, elsősorban a tóraszekrény függönyén (párochet), a tóratekercs takaróján, illetve a mellvértjén gyakran találkozni oroszlános motívummal. Az állatok királya felbukkan ősi zsinagógák mozaikpadlóján vagy falfestményein, imakönyvek nyitólapján. Az álltalános „zsidó nép” jelentése mellett előfordul Jechezkél (Ezékiel) próféta látomásának (1:10) illusztrációiban a sassal, a madarak királyával, illetve a kerubbal együtt, valamint a zodiákus ábrázoláson is, mely az ókori zsinagógák jellegzetes dísze volt. Az ábrázolások az egyszerű megmunkálástól kezdve az igényes, képzett művész kezéről árulkodó kialakításig bármilyenek lehetnek.

 

Augusztus 28-án, a már hagyományosnak számító Sóletfesztivállal indul el az EMIH rendezvénysorozata a Zsinagógák Hete, amelyen egészen szeptember 7-ig, változatos zenei és kulturális programokkal várják az érdeklődőket Budapesten és vidéki helyszíneken. 

Hogy kerül az oroszlán a zsinagógába? Miért olyan népszerű motívum ez az egyébként nem kóser állat az antikvitástól kezdve egészen napjainkig? Írásunkban ennek járunk utána.

Az oroszlánmotívum használatának hagyománya a Szentélyre nyúlik vissza. A Királyok első könyvéből (7:29) értesülünk arról, hogy Slomó (Salamon) király idejében az első jeruzsálemi Szentély nagy gonddal és szakértelemmel elkészített díszei között oroszlánok is helyet kaptak:

„Az eresztékek között levő kereteken pedig oroszlánok, ökrök és kerubok, és így az eresztékeken is felülről; az oroszlánokon és ökrökön alul pedig csüggő munkájú füzérek.”

Maga a szimbólum azonban ennél jóval régebbi eredetű. A Vájechi hetiszakaszban a halálához közeledő Jáákov ősapa megáldja fiait. Jehudáról, negyedik fiáról ezt mondja (1Mózes 49:8-10):

Jehuda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai. Fiatal oroszlán Jehuda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt! Nem távozik a jogar Jehudából és a törvény pálca lábai közül…

Nem távozik a jogar Jehudából” – mondja és a bölcsek ezt úgy magyarázzák, hogy Jehuda törzsének éppen azért az oroszlán a jelképe, mivel ebből a törzsből ered a királyi ház, Dávid háza. Ahogy a Lévi törzséből származó Áron főpap leszármazottai a kohénok, a Szentélyben szolgálatot teljesítő papok, akiknek senki nem veheti át a helyét, úgy a Jehudából való Dávid utódai a királyi család sarjai, és ők adják majd örök időkig Izrael királyait.

Jehuda (Júda) oroszlánja, ahogy azt fentebb említettük, a zsidó művészet máig közkedvelt szimbóluma. Bár eredendően csak egy törzset jelképezett, később – ahogy a törzs neve is – az egész zsidó nép szimbólumává vált. A jehudi – יהודי – zsidó szó e törzs nevéből származik.

Oroszlán nélkül Izrael sem lenne teljes

Az ősi Izraelben nagy számú oroszlán élt, mára azonban egyetlen sem maradt közülük, hatásuk érezhető.

Egy másik helyen, az utolsó hetiszakaszban (Vezot hábráchá) Gád és Dán törzsét is oroszlánhoz hasonlítja a Tóra (5Mózes 33). A gonosz, ám kiemelkedő tehetségű Bileám (Bálám), az idegen próféta pedig a következőket mondta a zsidó népről (4Mózes 23:24): „Íme ez a nép, mint nőstény oroszlán kel fel, mint az oroszlán emelkedik…”. Dávidról, a királyi dinasztia megalapítójáról ezt olvassuk (2Sámuel 17:10): „szíve oroszlánszív”. Gyakran idézik Jehudá ben Támá rabbi bölcsességét is a Misna Pirké Ávot, Az atyák tanításai című részéből (5:20):

Légy bátor, mint a párduc, könnyű, mint a sas, gyors, mint a szarvas, erős, mint az oroszlán, amikor meg kell tenned Mennyei Atyád akaratát.

A sor még sokáig folytatható, hiszen, ahogy említettük, ez a nagymacska számos prófétai könyvben felbukkan a bátorság, a merészség, illetve a mindig győztes fél jelképeként. Az oroszlánt a Talmud az állatok királyának nevezi, az oroszlánként jellemzett ember erős, bátor és egyben bölcs vezető.

Jelentőségét talán az is mutatja, hogy számtalan névvel illetik héberül: árje, ári, lávi, kfir (oroszlánkölyök), lájis (öreg oroszlán), sáchál (irodalmi név) és maga a gur, kölyök szó is sokszor oroszlánkölyökre utal. Az Árje, az Ári, a Lávi és a Kfir népszerű zsidó nevek a mai napig; askenáz közösségekben gyakran a jiddis megfelelőjével párosítva, Árje Lőv vagy Árje Léjb formában használatos, vagy Jehuda Árjeként, utalva a bibliai kapcsolatra. A Tánách, a zsidó Biblia száznál is több alkalommal említi az oroszlánt, sokszor allegóriákban vagy metaforákban.

A Tánáchból világosan kitűnik, hogy Izraelben a Negev-sivatag lakatlan részein kívül nem éltek állandó jelleggel oroszlánok, inkább a környező területeken tanyáztak. Innen indultak portyáikra és törtek be a lakott területekre, elsősorban aszályos években, amikor a saját vadászterületük kiürült. A pusztulás évét követő időszakban, tehát a polgári időszámítás szerinti első század végétől, amikor az ország elhagyatottan és megműveletlenül magára volt hagyva, az oroszlánok is elszaporodtak, és úgy tűnik, hogy a misnai és a talmudi korban is szép számban éltek Izraelben ezek a ragadozók. Sőt, még a keresztes hadjáratok (XI-XII. század) idejében is felbukkantak. Az utolsó oroszlánok a XIX. század folyamán tűntek el a Közel-Keletről.