Nemcsak a húsról és a borról való lemondásról szól a gyász kilenc napja, mutatjuk a leggyakoribb tévhiteket.
Sokan tudják, hogy áv hónap első kilenc napjában nem eszünk húst és nem iszunk bort. Ennél azonban jóval többről szól ez az időszak. A zsidó naptár legkomolyabb napjai nem csupán a gyászról, hanem az önvizsgálatról és a megváltásba vetett hitről is szólnak. Összegyűjtöttünk kilenc olyan tényt, amelyet sokan félreértenek vagy egyáltalán nem ismernek.
1. Nem ekkor kezdődik a gyász
Sokan úgy gondolják, hogy a gyász ros chodes ávval veszi kezdetét. Valójában ez csupán a gyászidőszak utolsó, legszigorúbb szakasza.
A gyász már támuz 17-én, Jeruzsálem falainak áttörésére emlékező böjtnapon elkezdődik. A három hét – héberül bén hámecárim – során fokozatosan erősödnek a gyász szokásai, amelyek ros chodes ávtól még szigorúbbá válnak.
2. Nem csak tisá beáv napján gyászolunk
Sokan azt hiszik, hogy a gyász tisá beáv böjtjével véget ér. Valójában a második Szentély nagy része áv tizedikén égett le, ezért a gyász bizonyos elemei még a böjt utáni délig is megmaradnak. A történelem fájdalma tehát nem ér véget a böjt befejezésével.
3. Nem a tiltások a legfontosabbak
A legtöbben a hús, a bor vagy a fürdés tilalmát ismerik, pedig ezek csak a külső jelei a gyásznak. A hagyomány szerint ezekben a napokban különösen fontos a cedáká, a tóratanulás, a jó cselekedetek és az emberek közötti szeretet erősítése.
4. A fürdés nem teljesen tilos
Gyakran hallani, hogy a kilenc nap alatt egyáltalán nem szabad fürödni. Ez nem pontos. Élvezeti célú fürdőzésről, strandról, úszásról vagy hosszú, pihentető fürdőről mondunk le. A mindennapi tisztálkodás természetesen továbbra is megengedett, különösen egészségügyi vagy higiéniai okból.
5. Nem minden húsfogyasztás tilos
Valóban szokás ilyenkor mellőzni a húst és a bort, hiszen ezek a jeruzsálemi Szentély örömteli áldozati szolgálatára emlékeztetnek. Szombaton azonban nincs nyilvános gyász. Ilyenkor ugyanúgy fogyasztunk húst és bort, mint az év bármely más sábátján. Ugyanez igaz bizonyos micvalakomákra, például brit milára vagy egy talmudi traktátus befejezését ünneplő szijumra. Sokan azonban a Báál Sém Tov hagyományát követve még ilyenkor sem esznek húst.
6. Nem csupán a húsról mondunk le
A kilenc nap alatt nemcsak a hús és a bor fogyasztását kerüljük. Nem veszünk fel frissen mosott ruhát, nem mosunk, a kisgyermekek ruháinak kivételével, nem kezdünk lakásfelújításba, nem tartunk eljegyzési ünnepséget, és a kidus levánát, vagyis a hold megszentelését is a böjt utánra halasztjuk.
7. Óvatosabbak vagyunk a mindennapokban is
Kevésbé ismert szokás, hogy ezekben a napokban sokan kerülik a különösen veszélyes tevékenységeket. A hagyomány szerint ilyenkor nem ajánlott szükségtelen kockázatot vállalni. Sokan elhalasztják a halasztható műtéteket, a veszélyes sportokat vagy más kockázatos programokat is.
8. A gyász közepén is van helye az örömnek
Elsőre furcsának tűnhet, de a kilenc nap alatt is lehet öröm.
A Lubavicsi Rebbe arra biztatta a közösségeket, hogy ezekben a napokban minél több szijumot, vagyis talmudi traktátus-befejezést tartsanak. A Tóra tanulásából fakadó öröm nem ellentéte a gyásznak, hanem annak spirituális ellensúlya.
Emellett különösen ajánlott a Szentély felépítéséről szóló tórai részek tanulmányozása. Bölcseink szerint aki a Szentélyről tanul, azt úgy tekintik, mintha maga is részt venne annak újjáépítésében.
9. A legszomorúbb időszak végén vigasztalás vár
Bár áv első fele a gyászról szól, a hónap második fele már egészen más hangulatot hordoz.
Közvetlenül tisá beáv után következik a sábát náchámu, a vigasztalás szombatja, amikor Ézsaiás próféta szavai hangzanak el:
„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet.”
Néhány nappal később pedig elérkezik tu beáv, amelyet a Talmud az év egyik legörömtelibb napjának nevez. A hagyomány szerint ezen a napon Jeruzsálem hajadon lányai fehér ruhába öltözve táncoltak a szőlőskertekben, és a nap a jövőbeli megváltás örömét is előrevetíti.
Ezért nevezik a hónapot Menáchem Ávnak is – „a vigasztaló Ávnak”. A zsidó hagyományban még a legmélyebb gyász sem öncélú. A veszteségből végül mindig megszülethet a vigasztalás és az újjáépítés reménye.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.