830 éven keresztül állt Jeruzsálem egyik magaslatán a Szentély, mely annyira fontos szerepet töltött be a zsidó nép életében, hogy a 613 micva mintegy kétharmada vele kapcsolatos. A Szentélyek lerombolása népünk történetének egyik legnagyobb tragédiáját jelenti, a harmadik Szentély felépülése pedig a végső megváltást jelzi majd.
Tragikus események támuz hónapban
A gyászidőszakban magában is számos tragikus esemény történt a zsidó néppel a történelem során, egészen a modern időkig. Támuz 17-re öt szomorú esemény vet árnyékot. Az első, hogy Mózes – meglátva az aranyborjút – ezen a napon törte össze az első kőtáblákat. A második csapás a babiloniak támadása idején érte a zsidókat, mikor megszűnt a napi áldozat bemutatása, mivel nem volt hozzá bárány. A harmadik az volt, hogy az elnyomó Aposztomosz elégette a szent Tórát. A negyedik tragikus esemény a Szentélyben elhelyezett bálványszobor volt, az ötödik pedig az, ami miatt ma is böjtölünk: i.e. 69-ben a rómaiak hosszú ostrom után áttörtek Jeruzsálem falain.
A Rebbe, az áldott emlékű Menáchem Mendel Schneerson rabbi, azt tanította, hogy dacára a gyásznak, a böjtnapot és a gyászidőszakot egyaránt arra kell felhasználnunk, hogy adakozzunk és Tórát tanuljunk – mégpedig elsősorban a Szentély építésével kapcsolatos részeket, ahogy azt a midrás szerint az Örökkévaló Jechezkél prófétának is mondta – mivel ez olyan a szemben, mintha felépítenénk a Szentélyt.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.