Askenáz és szefárd (szfárád) – két jól ismert fogalom, ha a zsidó népcsoportokról beszélünk. De vajon mit is jelentenek ezek a nevek valójában, és honnan erednek? Milyen bibliai, történelmi vagy nyelvi gyökerei vannak annak, hogy a németországi és spanyolországi zsidóság épp ezekről a nevekről kapta a kollektív megjelölését?
A legtöbben tudják, hogy az askenázi zsidóság – amelyhez a mai magyar zsidók túlnyomó többsége is tartozik – a középkorban főként Németországból kiindulva terjedt el Közép- és Kelet-Európában. A szefárdi zsidóság pedig az 1492-es spanyol kiűzetést követően főként Észak-Afrikában, valamint az Oszmán Birodalomban talált új otthonra. De a világ zsidó diaszpórái ennél még sokszínűbbek: ott vannak például a jemeni vagy az iraki zsidó közösségek, melyek több mint 2500 éves múltra tekintenek vissza.
Honnan származik a név: Askenáz és Szefárd?
A kérdés azonban az: honnan származnak ezek a nevek – Askenáz és Szefárd – és miért éppen ezek a bibliai elnevezések váltak a legismertebb zsidó identitás-megjelölésekké?
Az Askenáz név már a Tórában is felbukkan: a Berésit (1Mózes 10:3) szerint Askenáz Gómer fia, Jefet unokája és Noé dédunokája volt. Később, Jeremiás próféta könyvében (51:27) is olvashatjuk: „Hívjátok össze ellene Arárat, Minní és Askenáz királyságait…” – azaz egy létező népként hivatkozik rá.
Askenáz, Askúz és Németország kapcsolata
A kutatók szerint Askenáz az asszír forrásokban szereplő Askúz néppel lehet azonos. A név és Németország összekapcsolása azonban jóval későbbi: először a 10. századi Joszefon könyvben (a Joszefus Flavius művének héber átiratában) jelenik meg, ahol egy ismeretlen fordító már „Askenáz” néven említi a nyugati országokat. Lehetséges, hogy a Skandinávia arab nevéből (Askandinávia) eredeztette ezt a formát.
A „német” nyelvet Rási (Slomo Jichaki rabbi, 1040–1105) már aszkenázi nyelvként említi, és ettől kezdve vált általánossá a zsidóság körében, hogy Németországot Askenáznak nevezik – egészen a modern korban elterjedt „Germánia” kifejezésig.
Rási is megerősíti a tényt
A Szefárd kifejezés bibliai előfordulása sokkal ritkább: mindössze egyszer szerepel, Ovádjá próféta könyvében (1:20), ahol a száműzetés helyszíneit sorolja fel: „…és Jeruzsálem számkivetettjei, akik Szefárdban vannak, elfoglalják a Délvidék városait.” A pontos földrajzi helyszín nem egyértelmű: lehet, hogy a mai Irán vagy Törökország területén található Szardiszra utal, vagy az óperzsa Száfárda városra.
A klasszikus arám fordítás, a Targum Jonatán már Eszpámjaként értelmezi ezt a helyet – a hangzásbeli hasonlóság miatt az Ibériai-félszigetre, vagyis Spanyolországra utalva. Innen származik az a hagyomány, mely szerint Szefárd = Spanyolország. Rási is ezt erősíti meg: „Szefárdot Jonatán Eszpámjának fordította.”
Így vált a Szefárd a spanyol zsidóság szinonimájává, míg Askenáz a német zsidóság, később pedig a közép- és kelet-európai zsidóság közös megjelölésévé.
Fotó: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.