Miért találkozunk zsidó családokban gyakran a Chává (Éva) névvel, miközben az Ádám szinte teljesen hiányzik a névadási hagyományból, pedig az első emberpár neveiről van szó?
A zsidó névadás sosem pusztán ízlés kérdése. Történetek, hagyományok, rabbinikus vélemények és mély jelentések rétegződnek benne egymásra. Egy elsőre apróságnak tűnő különbség – Éva igen, Ádám nem – izgalmas kaput nyit a zsidó gondolkodás, identitás és spirituális önkép világára.
Éva vagyis Chává igen, Ádám nem
Sok vallásos zsidó családban a Chává név teljesen természetes választás. Olyannyira, hogy generációkon ível át. Oberlander Báruch rabbi legidősebb nővére is ezt a nevet viseli, makói üknagyanyjuk után. Ezzel szemben az Ádám név szinte teljesen hiányzik az askenázi zsidó névhasználatból, még akkor is, ha polgári névként olykor felbukkan.
Ez a különbség elsőre különösnek tűnhet, hiszen a Tóra legismertebb házaspárjáról van szó.
Miért mellőzik zsidó névként használni az Ádámot?
A jelenség nem véletlen. Már a 16. században is foglalkoztatta a Bölcseket. Rabbi Mose ben Joszef di Trani, a cfáti rabbinikus gondolkodás egyik meghatározó alakja úgy vélte, nem illik olyan neveket adni, amelyek Ávrahám ősatyánk előtti időkből származnak.
Indoklása szerint Ávrahámmal kezdődik a zsidó nép története és tudatos Isten-szolgálata, ezért a névadásnak is ehhez a ponthoz kell kapcsolódnia.
Ezt az álláspontot ugyan többen vitatták – hiszen Noách vagy Jefet neve például széles körben elfogadott –, Ádám mégis kimaradt a gyakorlati névhasználatból.
Felmerülhet egy egyszerűbb magyarázat is: az Ádám szó jelentése „ember”. Talán túl általános, túl kevéssé személyes? A zsidó névadásban ugyanis gyakran fontos szempont, hogy a név irányt, identitást, sorsot is kijelöljön.
Ádám jelölné a „tökéletes embert”?
Egy későbbi haszid magyarázat azonban ennél is tovább megy. Jiszráél Friedman, a ruzsini rebbe szerint az Ádám név azért kerülendő, mert jelentése: tökéletes ember. Márpedig ilyen elvárást csak kivételes esetben lehet egy gyermekre „rátenni”. A hagyomány szerint Ádám Báál Sém rabbi volt az első askenázi zsidó, aki ezt a nevet viselte, épp azért, mert valóban tökéletes embernek tartották.
A kérdés a modern korban is felmerült. Mose Sternbuch jeruzsálemi rabbi válaszában megjegyezte: soha nem hallott arról, hogy fiút Ádámnak neveztek volna, miközben a Chává név teljesen elfogadott. Szerinte ennek „biztosan jó oka van”, ugyanakkor hangsúlyozta: aki szeretné, saját magára nézve szigoríthat, de másokat nem lehet ettől eltiltani.
Oberlander rabbi teljes, eredeti írása ide kattintva olvasható.
A borítókép illusztráció.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.