Mintegy 2300 évvel ezelőtt, a görög-egyiptomi császár I. Ptolemaiosz Szótér (i.e. 367–282)
Wikipédia
két különböző alkalommal is megparancsolta az akkori zsidó bölcseknek, hogy fordítsák le a Tórát görög nyelvre. Az első alkalommal öt tudóst bízatott meg, hogy fordítsák le Mózes öt könyvét, másodszorra pedig 72 tudóst gyűjtöttek össze, hogy külön-külön, más helyiségben végezzék el a fordítást. Tévét 8-án pedig mind a 72 fordító azonos változatot tett le az asztalra, ugyanazzal a 13 változtatással, ahol úgy ítélték meg, hogy a szó szerinti átültetés jelentős szövegtorzuláshoz vezetne.
Ezekről a fordításokról Yossi Ives, a pomanai Ahavas Yisrael közösség rabbija írt egy érdekes cikket a Chabad.org oldalán, melyet az alábbiakban olvashatnak.
Egy ősi rabbinikus forrás, a Mászeket Szoferim (1:7.) a következőképpen számol be az első fordításról: „Történt egyszer, hogy öt bölcs görögre írta át a Tórát Ptolemaiosz királynak. Ez a nap ugyanolyan szörnyű volt Izrael népe számára, mint az aranyborjú elkészítésének napja, mert a Tórát nem tudták megfelelően lefordítani.”
Az idézetet olvasva úgy tűnik, hogy a rabbik rendkívül ellenségesen fogadták a Tóra lefordítását, vagy legalábbis a görög nyelvre történő átültetését. Úgy látszik, hogy
attól tartottak, hogy a fordítás nem lesz alkalmas a szent szöveg eredeti szándékának, ezért aztán a fordítást egyenesen a történelem egyik legnagyobb vallási utálatához hasonlították. Valójában ez a tragikus esemény tévét 10-edike.
De ez azért mégis megdöbbentő, hiszen a Tóra más nyelvekre való lefordítása nem volt újdonság. RáSI magyarázatában (5Mózes 1:5.) áll, hogy mielőtt a zsidók beléptek Izrael földjére, Mózes tanítónk 70 nyelven magyarázta el nekik a Tórát.
Mózes miután átkelt a Jordán folyón az Ígéret Földjére, hasonlóképpen utasította a zsidókat, hogy véssék kőbe a Tóra minden szavát azt jól megmagyarázva (5Mózes 27:4.) – a rabbik pedig ezt itt a Tóra 70 nyelvre történő lefordítására vonatkozó utasításként értelmezik (Szotá 32a).
Akkor mégis miért váltott ki ekkora megdöbbenést, hogy mintegy ezer évvel később lefordították a Tórát görögre is? És miért aggódtak a Bölcsek, hogy a Tórát nem tudták megfelelőképpen lefordítani, amikor akkorra ez már régen sikeresen megtörtént Különösen zavarba ejtő a problematika, hiszen a Talmud Bölcsei a görögöt ki is emelték, hogy alkalmas a Tóra lefordítására (Megilá 8b). Mi lehet hát ez az extra negatív érzet a ptolemaioszi fordítással? A legnehezebb pedig annak a megértése, hogy a rabbik miért hasonlították össze ezt az eseményt, egy látszólag nem megfelelő fordítást a hírhedt tórai eseményhez, az aranyborjú elkészítéséhez. Nem túlzás ez egy kicsit?
A Lubavicsi Rebbe, a maga kifinomult, részletekbe menő stílusával egy zseniális magyarázatot kínál. Ha figyelmesen olvassuk a szöveget, a görög fordítás napját valójában nem az aranyborjúhoz, hanem annak az elkészítésének a napjához hasonlítják. Mi lehet hát ennek az oka? Az aranyborjúról szóló részt olvasva rögtön rájövünk arra, hogy a bálványt egy nappal korábban hozták létre, mint ahogy imádták:
„Ő [Áron – szerk.] elvette kezükből és alakította azt a vésővel és csinált belőle öntött borjút; és ők mondták: Ez a te Istened Izrael, aki felhozott téged Egyiptom országából. Midőn Áron látta, oltárt épített előtte; és ki-kiáltotta Áron, mondván: Ünnep lesz az Örökkévalónak holnap. És korán felkeltek másnap és hoztak égőáldozatokat és odavittek békeáldozatokat; és leült a nép enni és inni, azután fölkerekedtek mulatozni.” (2Mózes 32:4–6.)
Ezután felmerül a kérdés, hogy a rabbik miért az aranyborjú elkészítésének napjához, és miért nem ahhoz a naphoz hasonlították a fordítást, amikor az aranyborjút imádni kezdték?
A Rebbe erre azt a választ adta, hogy a
Bölcseink valójában nem tartották annyira problematikusnak a görög fordítást ahhoz, hogy azt a bálványimádás felháborító cselekedetéhez hasonlítsák. Ehelyett, az aranyborjú elkészítésének napjához hasonlították, vagyis a bűn lehetőségének megteremtéséhez, mivel a fordítás nem volt minden kockázattól mentes.
Az aranyborjú létrehozásának napján nem történt ugyan még bálványimádás, de azon a napon alapozták meg az egyik főbűnt. Erre a jelenségre irányul tehát a hasonlat is: nem a fordítás a probléma, hiszen Mózes is így tett és másokat is erre utasított. Azonban a rabbik megértették, hogy ez lehetőséget teremtett a jövőbeli problémákra.
A fentebb idézet Mászechet Szofrim felsorolja azokat a változtatásokat, amelyeket a rabbik végeztek a görög fordítás elkészítésekor, mert ők úgy érezték, hogy azok a korrekciók szükségesek ahhoz, hogy elkerüljék Ptolemaiosz és udvartartásának durva félreértéseit a Tóra szövegével kapcsolatban. Az eredeti szöveg módosítása viszont azt a buktatót is magában hordozza a leendő zsidó olvasói számára (is), hogy esetleg összezavarodnak a Tóra valódi szándékát illetően – ez pedig igazán sajnálatos lenne.
Csakúgy, ahogy az aranyborjú létrejöttének napja egy jövőbeli bukást jövendölt meg, ugyanúgy a Tóra görög nyelvre való fordítása is a jövőbeli félreértéseket alapozta meg. Ezt a kételyt fogalmazták meg tehát a Talmud Bölcsei.
Az akkori fordítók mondhatták volna, hogy „De mit tehettem még volna? A legjobb képességeim szerint fordítottam és a legnagyobb jószándék vezérelt.” Azonban sajnos, a jószándék és az erőfeszítések nem mindig elegendők.
Ki a bölcs? „Aki [előre] látja a következményeket.” Megfelelően óvatosnak is kell lennünk tehát, hogy jószándékú cselekedeteink ne vezethessenek negatív eredményekhez. Felelősséget kell vállalnunk tetteink következményeiért még akkor is, ha jóhiszeműen cselekszünk. Legyünk hát bölcsek!
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.