Svát hónap 5-én, a polgári naptár szerint idén január 7-én, erev sábeszkor van a halhatatlan emlékű Szefát Emet, vagyis a harmadik (/második) gerer rebbe halálozási évfordulója. Emlékét élete mellett az e heti tóraszakasz magyarázatával idézzük fel.

https://hebrewbooks.org/14526

A harmadik gerer rebbe, Reb Jehuda Léb Alter, 1847-ben látta meg a napvilágot a diaszpóra zsidó világának egyik fellegvárában, Varsóban. Nagyapja, a Chidusé háRim szerzője, Jicchák Méir Rotenberg-Alter (1799–1866) volt, a híres kocki rebbe,

Menáchem Mendel Morgenstern (1787–1859) egyik kiemelkedő tanítványa, aki Góra Kalwaria városában egy újabb haszid dinasztiát alapított, de miután a város neve lengyelül „Kálvária-hegyet” jelent, hogy azt ne kössék össze a keresztre feszítéssel, elnevezték „Ger”-nek, innét a közösség – jiddisül – „gerer”, héberesen pedig „gúr”-i elnevezése.

Amikor Reb Jicchák Méir elhunyt, akkor már az egyetlen fia, Reb Ávrahám Mordecháj Alter (1815–1855) sajnos több mint tíz éve nem élt, unokája, Reb Jehuda Léb pedig még túl fiatal volt. Ő egyébként is még tanulni szeretett volna mielőtt tovább viszi nagyapja hatalmas örökségét, így aztán a kocki rebbe egy másik prominens követője, Chánok Hejnech háKohén Levin (1798–1870) vette át a gerer haszidok vezetését. Rá sokan mint „interregnum” rebbére tekintenek, miután a dinasztia vezetése azóta is az Alter-rabbicsaládon belül öröklődik. Ezért lehetséges az, hogy egyes forrásokban Reb Jehuda Lébet második, máshol harmadik rebbének írják. Reb Levin halála után viszont a 23 éves Reb Jehuda Léb nem háríthatta tovább az ezrek vezetését megkívánó feladatot és őt kiáltották ki a gerer haszidok újabb rebbéjének.

Reb Jehuda Léb fiatal kora ellenére minden erénnyel rendelkezett ahhoz, hogy biztonsággal és a legnagyobb tisztelettel övezve nemcsak a fiatalság, de a gúri Tóra-tudós aggastyánok élére is álljon. Miután már nyolc éves korában teljes árvaságra jutott, utána a szentéletű nagyapja házában nevelkedett, aki mesteréhez a kocki rebbéhez is magával vitte, s így az első sorból tanulhatta el a rebbeség mibenlétét.

Reb Jehuda Léb Kaminer leányát, Jocheved Rivkát vette feleségül, de még a hüpe előtt, a hagyománynak megfelelően megváltoztatta a nevét, hogy az ne legyen az apósáéval azonos, ekkor vette fel az Árje nevet. Működése csakhamar fogalommá tette a „gerer” szót az egész zsidó világban. Követőinek száma több tízezerre nőtt. 

Az 1904–05 között tartó orosz-japán háborúba sok tanítványát besorozták, akiket nagyon féltett, s aggodalma sajnos az egészségének visszafordíthatatlan károsodásához vezetett. Az 1905-ös polgári év elején, 5665. svát hó 5-én adta vissza lelkét az Örökkévalónak. Örökébe a legidősebb fiát, az apjáról elnevezett Reb Ávrahám Mordecháj Altert (1865–1948) nevezték ki.

Fontos feladat a rebbék életének történetét felidézni, azonban az emlékezésnek egy még szebb módja, ha az elhunyt mesterre, Tóra-tanításain keresztül gondolunk vissza. 

Reb Jehuda Árje Léb Tóra-magyarázatai jellemzően nagyon mélyek, s megértésük időnként még a tanultabbaknak is fejtörést okoz, azonban ez csak még nagyobb jutalmat szerez a Tórában búvárkodóknak. Szefát Emet magyarázatait a Columbia Egyetem professzora, dr. Nosson Chayim Leff írta át a 21. század nyelvére, ezzel megkönnyítve a mai tanulók dolgát a Tóra-tanulásban. Reb Leff könyve 2008-ban jelent meg Emes Ve’emunah a Sfas Emes Companion címen.

A Bo hetiszakasz kapcsán Reb Jehuda Árje Léb, mint ahogy áldott emlékű nagyapja, a Chidusé háRim is az alapkérdést teszi fel: amikor az Örökkévaló kivezette a zsidó népet Egyiptomból, akkor mi szüksége volt a tíz csapásra? Miért kellett, hogy a tíz csapás része legyen őseink megváltásának?

A Tóra, rögtön a szakasz elején megválaszolja ezt, ráadásul az Örökkévaló szavaival:

„És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Menj be Fáraóhoz, mert én konokká tettem az ő szívét és a szolgái szívét, hogy megtegyem ezeket a jeleimet közepette; és hogy elbeszéljed fiadnak és fiad fiának füle hallatára, amit műveltem Egyiptommal és jeleimet, melyeket tettem közöttük hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló.” (2Mózes 10:1–2.)

Természetesen a gerer rebbe nem elégedett meg ezzel az egyértelmű válasszal. A „meváksé háemet”, az igazság keresői közé tartozott, akik a Tóra mélyebb tartalmát igyekeztek megtalálni, s erőfeszítéseiket az Örökkévaló megjutalmazta és feltárta előttük az egyszerű emberek számára rejtett jelentéseket is.

A Chidusé háRim és a Szefát Emet magyarázatát a Misnával (Pirké Ávot 5:1) kezdi, hogy az Örökkévaló tíz mondással („ászárá maamárot”) teremtette a világot. Teremthette volna egyetlen kijelentéssel is, de Ő tízzel teremtette, hogy hangsúlyozza a világ fontosságát. Majd elmagyarázza, hogy az Örökkévaló tíz csapással büntette az egyiptomiakat, hogy a tíz mondást a tízparancsolattá („ászeret hádibrot”) – mely az egész Tóra rövidítése – változtassa. De mit jelent ez? Egyszerű szójáték lenne a tízes számmal? Közel sem! Tudjuk, hogy a tízparancsolatot az Örökkévaló adta. A tíz csapás pedig jelentősen megnövelte az Isten jelenlétével kapcsolatos tudatosságunkat. A csapások lehetővé tették számunkra, hogy felismerjük a természet törvényeit. Ez a tapasztalás segített megértenünk és megtanulnunk, hogy amint az Örökkévaló törvényeket hozott létre a természet irányítására („ászárá maamárot”), ugyanúgy törvényeket hozott az életünk irányítására („ászeret hádibrot”) is. 

Figyeljük meg a lényeges különbséget a természet és a Tóra törvényei között. Az atomnak nincs választása, az csak a fizika törvényeinek megfelelően tud viselkedni, ellentétben az emberrel, akinek a Tóra törvényeit kell(ene) betartani. Mose Rábénutól kezdve az összes későbbi prófétáig bezárólag az Isten többször is felszólította őseinket, hogy tartsák be a Tóra törvényeit. Sőt, az Örökkévaló nem csak felszólított erre, de javasolta is a Tóra betartását, mert az hasznukra válhat, ahogy egy későbbi részben áll „Egyiptom országának cselekedete szerint, amelyben laktatok, ne cselekedjetek és Kanaán országának cselekedete szerint, ahová én viszlek benneteket, ne cselekedjetek, törvényeik szerint ne járjatok; rendeleteimet tegyétek meg és törvényeimet őrizzétek meg, hogy járjatok szerintük; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. Őrizzétek meg törvényeimet és rendeleteimet, melyeket megtesz az ember, hogy éljen általuk; én vagyok az Örökkévaló. (3Mózes 18:3–5.)

Ha betartjuk a Tórát, akkor „váchaj báhém” vagyis lelkesedéssel, életerővel telve élhetjük életünket. Másfelől viszont megkaptuk Istentől a szabad akaratot is, amely lehetővé teszi számunkra a választást, hogy akár az Örökkévaló javaslata ellenére, ne az ő törvényei szerint éljük életünket.

Milyen következményekkel jár, ha valaki nem tartja be háSém törvényeit?

Tegyük fel, hogy egy mérnökcsapat azt a feladatot kapja, hogy tervezzen új repülőgépet. Azonban a mérnökök úgy határoznak, hogy figyelmen kívül hagyják a repülés törvényeit és saját felfogásuk szerint alkotják meg a gépet. Mi fog történni? A repülő lezuhan, ha ugyan fel tud emelkedni. Hasonlóképp történik, ha egy ember úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyta azokat a törvényeket, amelyeket az Örökkévaló adott számunkra. Az emberi életek összeomlanak, megtört testű, összetört szívű emberekkel telik meg a társadalom. 

James Tissot: 4. csapás – sáskajárás, Zsidó Múzeum, New York (forrás: Wikipédia)

A Szefát Emet az őseink megváltásának olyan jellemzőjére hívja fel a figyelmet, amelyről gyakorta megfeledkezünk.

Az Egyiptomból való kivonulásnak volt egy kimondatlan dimenziója, mégpedig a gondolkodásbeli irányváltás. Az emberek megtapasztalták a tíz csapást, s végre mindenki felismerhette, hogy a természeti törvények mögött az Örökkévaló áll, s azoknak engedelmeskedni kell. 

Természetesen a tíz csapással járó világnézeti változás időbe tellett. A Szefát Emet elmagyarázza, hogy a változás lépésről lépésre haladt. Az első csapás elég volt ahhoz, hogy az ember félretegye a valósággal kapcsolatos hamis felfogását. A következő csapás egy lépéssel közelebb vitte az embereket az igazság felismeréséhez, mígnem az utolsó csapás után teljesen újjáalakulhatott az emberek világnézete. És erre figyelmeztet minket a gerer rebbe, hogy ne felejtsük el ezt a gondolkodásbeli átrendeződést.

A „jeciát Micrájim”, vagyis az Egyiptomból való kivonulás, illetve az ahhoz vezető tíz csapás arra emlékeztet minket, hogy őseink hogyan szabadultak meg a szekuláris világnézettől, attól az állapottól, amikor még nem látták az Örökkévalót az egyes történések mögött.

Most, a 21. század rohanó világában az emberek újból könnyedén elfeledkezhetnek a világ valódi mozgatójáról, Istenről. Remélhetőleg Reb Jehuda Árje Léb tanítása figyelmeztet mindenkit a veszélyre és segít visszatérni a Tóra útjára, hogy az Örökkévaló hosszú és jó élettel jutalmazzon bennünket!

Reb Jehuda Árje Léb Alter rabbi emlékéből fakadjon áldás!

Források: a szövegben megjelölteken kívül – Biale, David et al. (ed.), Hasidism – A new history. Princeton and Oxford: Princeton University Press, 2018. 

 

Címlapkép: The Seventh Plague: John Martin (1823)/Wikipédia