A Tóra harmadik könyvét, a Vájikrát a Behár és a Bechukotáj szakasz zárja, és ezeket gyakran egyszerre olvassák fel a zsinagógában. Először a smitáról, vagyis a hetedik évről és a jovelről, a hetedik smitá évet követő ötvenedik évről beszél ez a két szakasz, kapcsolódva ezzel a korábbi témánkhoz, az elkülönítetthez, a szentséghez.
Ezekben az években nem szabad megművelni a földet Izraelben, a zsidók csakis az előző évi termésre hagyatkozhatnak, és arra, ami magától megterem abban az évben:
Mert jóvel az, szent legyen nektek; a mezőről, egyétek termését. (3Mózes 25:12)
Ez a végtelenül szerteágazó és az élet minden területére kiható parancsolat hatalmas és tökéletes hitet kíván az Izrael Földjén élő zsidóktól mind a mai napig. Bár a jovel évet csak akkor tartjuk majd meg, ha megépül a Szentély, a smitát, a hetedik évet Izrael Földjén ma is betartjuk. Azt, hogy a smitá és a jovel teljes és tökéletes hitet kíván a zsidóktól, a Tóra is elismeri, amikor a következő bekezdésben így ír:
Tegyétek meg törvényeimet és rendeleteimet őrizzétek meg, hogy megtegyétek azokat és lakjatok biztonságban az országban. Hogy megadja a föld gyümölcsét és ti egyetek jóllakásig, és lakjatok biztonságban rajta. Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk majd a hetedik évben, íme, nem vetünk és nem takarítjuk le termésünket? Én rendelem áldásomat számotokra a hatodik évben és meghozza a termést három évre; vetni fogtok a nyolcadik évben és esztek még a régi termésből; egész a kilencedik évig, míg bejut ennek termése, fogtok enni régit.
Az embernek mindig tudnia kell, hogy minden, amije van, az Örökkévaló Istentől érkezik. Az övé a föld, ő adja a termést a saját népének. Az embernek mindig teljes hittel kell hinnie, hogy Isten megadja azt, amire szüksége van. Emellett be kell tartani a tórai parancsolatokat, mert ez biztosítja számunkra az isteni áldást, elsősorban az esőt, amitől Izrael Földje olyan nagy mértékben függ, valamint a békét, amire az országnak olyan nagy szüksége van. Ezt olvashatjuk kettős hetiszakaszunk második szakaszának felütésében:
Ha a törvényeim szerint jártok és parancsolataimat megőrzitek és megteszitek azokat, akkor megadom esőiteket az ő idejükben és a föld megadja termését, a mező fája megadja gyümölcsét. És eléri nálatok a cséplés a szüretet és a szüret eléri a vetést, enni fogjátok kenyereteket jóllakásig és biztonságban laktok országotokban. (3Mózes 26:3-5)
Ha azonban a zsidó nép nem tartja meg a törvényeket, az Örökkévaló borzalmas csapásokat zúdít rájuk: éhínséget, vadállatokat, háborút, halált. Az összes csapás bevezetője azonban nem más, mint a betegség, a járvány:
De ha nem hallgattok reám és nem teszitek meg mind a parancsolatokat; ha törvényeimet megvetitek, ha rendeleteimet megutálja lelketek, hogy meg ne tegyétek mind a parancsolataimat, hogy megbontsátok szövetségemet. Én is ezt teszem veletek és rendelem reátok rettegésül a sorvadást és a lázat, melyek elepesztik a szemeket és elsorvasztják a lelket… (3Mózes 26:14-16)
A nagy jólét nyomán bekövetkező felhalmozás és a micváktól való eltávolodás, majd az ezt követő csapások a történelem során már nem egyszer bekövetkeztek. Éppen nemrégiben írtunk erről Józseffel kapcsolatban, az ő alkirálysága idejében. A hét bő és a hét szűk esztendő után bekövetkező jólétben az esztelen felhalmozás a túlzott luxus kényelmét, egyben a felejtést és a beolvadásra való hajlandóságot jelentette a zsidók számára. Erre apja, a harmadik ősapa betegsége hívta fel a figyelmet.
A parancsolatok az Istennel kötött szövetségünket jelentik. Erre emlékeztet minket nap mint nap a brit milá (szó szerint „a körülmetélés szövetsége”) és a tflin micvája, szombaton pedig maga az ünnep, a szombat, mert ezek az Örökkévalóval kötött szövetségünk jelei. A szövetség azonban kétoldalú, nem elég elvárni az áldást, meg is kell tennünk a saját részünket, vagyis be kell tartanunk a parancsolatokat.
Feladatunk tehát ma, természetesen az egészségügyi szabályok betartása mellett, hogy odafigyeljünk és betartsuk a Tóra törvényeit. Mivel ez a szövegrész két parancsolat megerősítését követi, azt is gondolhatjuk, hogy ez is üzenetet hordoz a számunkra, és kiemelt szerepe van. A Behár szakaszt ugyanis a bálványimádás tilalma és a szombattartás parancsa zárja, ezután olvashatunk arról, hogy mi lesz a szövetség betartásának, illetve be nem tartásának következménye. Tegyük hát meg már ezen a héten, hogy odafigyelünk e két parancsolat pontos megtartására, tegyünk együtt a világ gyógyulásáért!
Cházák, cházák venitcházek – befejeztük a Tóra harmadik könyvének felolvasását.
zsido.com
A Behár hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez és további magyarázatok megismeréséhez kattintson ide. A kisfilm segítségével nézőink megismerkedhetnek lág báomerrel is. A második, Bechukotáj szakaszról szóló részhez kattintson ide.