A napokban került sor Oberlander Báruch rabbi a magyarországi Chábád-Lubavics irányzat alapítójának 2022-ben (5782) megjelent, A nagy talmudhamisítás című könyvének bemutatójára a ZSILIP Központban. Az eseményen Köves Slomó az EMIH vezető rabbija beszélgetett a szerzővel.

 

„Néhány héttel tizenharmadik születésnapom, a bár micvóm után, 1978. december elején a városnegyedünkben, Brooklynban megjelenő havilap, az Olát háchodes kiadta Dov Beer Schwartz írását „Sálom Jerusálájim – A Jeruzsálemi talmud Kodásim rendjéről” címmel. (…) Itt szereztem először tudomást a titokzatos emberről, „a szefárd bölcsről”,Slomó Jehudá Álgáziról, a SZáT-ról, akit Friedländernek neveznek”, és aki akkor valamivel több, mint hetven évvel korábban élt Szatmár (Szatmárnémeti)  városában Erdélyben. A történet szerint kezébe jutott a Jeruzsálemi Talmud elveszett Kodásim rendje, amiből 1907-ben kinyomtattatta a Chulin és a Böchorot, 1909-ben pedig a Zváchim és Éráchin traktátust. Nem sokkal az első kötet megjelenése után óriási vita tört ki e talmudrészletek hitelessége körül. Magyarország, Galícia és Lengyelország legnagyobb rabbijai éppúgy megszólaltak, mint a tudományos élet szereplői: kutatók, tudósok, kritikusok. Néhány éven keresztül folyt a vita; egyfelől nagyon sok cikk és tanulmány jelent meg különböző nyelveken, különböző folyóiratokban annak bizonyítására, hogy ez a Jeruzsálemi (Talmud) hamisítvány. Velük szemben viszont megjelentek Friedländernek és támogatóinak cikkei, melyek igyekeztek válaszolni a felvetett kérdésekre. A téma az első pillanattól kezdve megfogott, hisz kilenc éves korom óta a chéderben tanult anyag fontos része volt – napi két-három órában – a Talmud (a Babilóniai).”

 

Ezekkel a gondolatokkal kezdődik Oberlander Báruch rabbi, a Chábád-Lubavics irányzat magyarországi megalapítójának 2022-ben (5782), A nagy talmudhamisítás című könyvének előszava. A kötet Oberlander rabbi doktori disszertációját tartalmazza, amelyet a Debreceni Egyetemen védett meg.

A monográfia megjelenése alkalmából Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija beszélgetett a Zsilip Zsidó Kulturális Központban a szerzővel. 

Az elmúlt évszázadokban a Talmud szövegének meghamisítása korántsem ment ritkaságszámba, azonban ezek sorában az, amit a feltehetően 1864-ben született és 1924-ben meghalt Slomó Jehudá Álgázi követett el, minden bizonnyal az eddig legnagyobb visszhangot kiváltó cselekedet volt.

Számunkra azért is érdekes ennek a szélhámosnak a működése, mert a magát Friedländernek kiadó férfiú – azt állítván magáról, hogy Törökországban született -, előbb Franciaországban tűnt fel, majd Erdélyben kötött ki, de felbukkant Vácott is, végül Szatmárnémetiben lelt otthonra. Jiddisül nem tudott, mert szefárd zsidónak állította be magát, de kiválóan értette a héber nyelvet, így a helyi rabbiközösséggel szót tudott érteni. (Arról nincs tudomásunk, hogy magyarul megtanult volna.) 

 

Friedländer szinte berobbant a szatmárnémeti zsidóság életébe akkor, amikor 1906-ban közzétett egy Kiáltvány című, mindössze egy oldalas írást, amelyben nem kevesebbet állított, minthogy hozzájutott a Jeruzsálemi Talmud ötödik rendjéhez. Ez az állítás azért keltett hatalmas feltűnést, mert a Talmudnak ez az ötödik rendje hiányzik, és a megelőző évszázadokban minden olyan próbálkozás kudarcot vallott, amely igyekezett a szöveget fellelni. A hiányzó traktátusok a Kodásim rendjét tartalmazza az áldozatokról, valamint a Szentéllyel kapcsolatos törvényeket tárgyalja. Forrásként az Izmirben élő testvérére hivatkozott, akinek ez az ötödik rész a birtokában van. Friedländer – az állítása szerint – erről készített másolatot.

 

 

Már a Jeruzsálemi Talmud is elérhető online

A Sefaria weboldalán már a Talmud kevésbé ismert, a Szentföldön született változata is tanulmányozható, ráadásul ingyenesen.

 

A közlés óriási érdeklődést váltott ki. A hitéleti (rabbinikus) és a tudományos (judaisztika) körökben egyaránt. Gyűjtést rendeztek az addig hiányzó traktátusok kinyomtatására, amely annak rendje és módja szerint meg is jelent. A „felfedezés” azonban erősen megosztotta az érdeklődőket. Számosan kételkedtek abban, hogy a „szefárd bölcs” valóban az-e, akinek mondja magát és valóban egy váratlanul előbukkanó talmudrész közvetítője. Megkérdőjeleződött az állítólag 1212-ből származó szöveg hitelessége, mert számos hibát tartalmazott, de Friedländer ennek okát megmagyarázta: kevés ideje volt a másolásra. 

A gyanakvást növelte, hogy az eredetit a hamisító természetesen soha nem tudta bemutatni. Ahogy a szélhámos bátyjának személye fiktív volt, éppúgy nem nyert bizonyítást, hogy a magyarországi Rosenberg Ábrahám rabbi tanítványa lett volna. Végül minden ügyeskedés dacára bebizonyosodott, hogy csaló tévesztette meg a közvéleményt.

De mint Oberlander rabbi is felhívta érdeklődésünkre a figyelmet: a szélhámos korántsem volt a Talmud világában járatlan.

 

Az ötödik rend elrendezésében, nyelvezetében hűen követi a valódi Talmudot. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a rabbik egy része szinte pillanatok alatt ráébredt arra, hogy hamisítványt fog a kezében, míg másoknál hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felismerje a szemfényvesztést. A végső konklúzió egyértelműen az lett, hogy Friedländer nem volt sem rabbi, sem szefárd származású.

 

A 20. század nagy talmudhamisítása Magyarországon

Magyar szakértőt hívtak a New York-i Yeshiva University konferenciájára Az Egyesült Államokbeli Ye­shi­va University zsidó tudományok tanszéke, a Bernard Revel School of Jewish Studies idén ünnepli fennállásának 80. évét. Ebből az alkalomból előadásso­ro­zatot indítottak, melynek egyik állomásaként a 20. századi talmudhamisításról tudhattak meg többet a hallgatók. Az előadás megtartására Oberlander Báruch rabbit kérték fel: „Szívesen … Olvass tovább

 

A hamisító életébe más, az embereket tudatosan megtévesztő cselekedetek is belefértek. Ennek kapcsán a Zsilipben megrendezett eszmecserén felvetődött: vajon valakinek a tudományos hitelességét mennyiben befolyásolja, ha nem élt példaszerű életet. A szakértők szerint ez a „hiányosság” megbocsátható, ha egyébként tevékenysége a tudomány szabályainak megfelel. A történészek egyértelműen a több oldalról megerősített forrásokra alapozzák következtetéseiket. A Talmud bölcs rabbijainak nézetei között azonban gyakoriak az egymásnak ellentmondó gondolatok. A vitatkozó felek gyakran nem is éltek azonos korban. A Talmud tanai hosszú-hosszú évszázadok során csak élő szóban terjedtek, s csak később rögzítették ezeket írásban is.

Ha a nézetek nem egyeznek – mondta Oberlander rabbi azok rögzítése sem felesleges, mert hozzájárulnak a gondolkodás fejlődéséhez. De figyelmeztetett arra, hogy „imádkozni kell azért, hogy az embereknek mindig legyen a helyén a kritikai érzékük.”