Magyar szakértőt hívtak a New York-i Yeshiva University konferenciájára
Az Egyesült Államokbeli Yeshiva University zsidó tudományok tanszéke, a Bernard Revel School of Jewish Studies idén ünnepli fennállásának 80. évét. Ebből az alkalomból előadássorozatot indítottak, melynek egyik állomásaként a 20. századi talmudhamisításról tudhattak meg többet a hallgatók.
Az előadás megtartására Oberlander Báruch rabbit kérték fel: „Szívesen adtam elő, ezt a témát éveken át kutattam és a doktorimat is ebből írtam.” A meghívás azért is különleges, mert a modern ortodox irányzathoz tartozó egyetemen nem gyakran tartanak lubavicsi rabbik előadást. „Szerintem ez egy jó találkozási pont volt a modern ortodoxia és a Chábád között.” – mondta Oberlander rabbi. Az előadás központi témája egy modernkori hamisítás volt, melynek Oberlander rabbi – a tanszék egyik legmeghatározóbb professzorának, Shnayer Leimannak a szavai szerint – „vitathatlanul a legnagyobb szakértője a világon.”
1907-ben egy Slomó Jehuda Algázi-Friedländer (ál)nevű, magát törökországi zsidónak mondó férfi azt állította: megtalálta a Jeruzsálemi Talmud hosszú ideje elveszettnek hitt traktátusait. Rabbinikus körökben hatalmas port kavart a felfedezés, ám hamarosan többen is megkérdőjelezték az anyag eredetiségét.
Oberlander rabbi felsorakoztatta mindazokat a bizonyítékokat, melyek alapján 1913-ra bebizonyosodott, hogy Friedländer hamisítványt hozott nyilvánosságra.
A bizonyítékok között Talmudi elemzések mellett olyan tudományos tények is szerepeltek, mint az, hogy a dokumentum papírját mesterségesen öregítették. Időközben az is kiderült: Friedländer Fehéroroszországból
származott és hamisításához ügyesen kihasználta a közép-kelet európai zsidóság megosztottságát, valamint azt a hanyagságot, amivel a korszakban adták-vették az értékes zsidó iratokat.
Arról, hogy miért kezdett hamisításba Friedländer, megoszlanak a vélemények, de Oberlander rabbi szerint leginkább egyfajta művészi vágy hajtotta: „Ahogy egy festőnek muszáj festenie, úgy a hamisítónak muszáj hamisítania – Friedländer így tudta legjobban kifejezni magát…”
