Az alábbi interjú a My Encounter blogon jelent meg. A ma Bnéj Brákban élő Efrájim Karaszikkal készült 2020 nyarán arról, hogyan ajándékozott neki a Rebbe tfilint. E történet kiindulópontja éppen hanuka volt, erre az időpontra esik ugyanis a történet elbeszélőjének születésnapja és ez alkalomból áldotta meg őt, családját és bajtársait a Rebbe.
Kfár Chábádban nevelkedtem, elkötelezett lubavicsi haszid családban. Jesiva tanulmányaim befejezése után ejtőernyősként szolgáltam az izraeli hadseregben. 1989-et írtunk, ekkor Libanonban állomásoztam a csapatommal, körülöttünk rajzottak a terroristák.
Legnagyobb meglepetésemre, amikor egy igen veszélyesnek ígérkező hadművelet előtt felhívtam a családomat, apám azt mondta, hogy a Rebbe New York-i hivatalából telefonáltak. A Rebbe meg akart bizonyosodni arról, hogy illendően megünneplem-e a születésnapomat, ami éppen hanukára esik, és tudni akarta, hogy megtartom-e a születésnapi szokásokat.
Tudtam, hogy a Rebbe két évvel korábban, Chájá Muská rebecen halála után indította útjára a születésnap-kampányt, melyben arra szólított fel mindenkit, hogy a saját, személyes újéveként értelmezett születésnapját a befelé fordulásra használja, valamint arra, hogy pozitív fogadalmakat vállaljon magára és tartson fárbrengent, haszid összejövetelt a barátaival.
Vajon honnan tudta a Rebbe, hogy közeledik a születésnapom? Majdnem két hónapja voltam Libanonban, ez idő alatt nem látogattam haza és nem írtam a Rebbének. Másnap újból hazatelefonáltam, hogy megbeszéljem, mit csináljak a születésnapommal kapcsolatban. Ekkor apám még meglepőbb hírekkel szolgált:
ismét hívtak a Rebbe irodájából, azzal az üzenettel, hogy a Rebbe szeretne nekem egy pár tfilint adni ajándékba.
Teljesen megdöbbentem, két nap alatt két hívás a Rebbe irodájából? Ajándék a Rebbétől? De miért tfilin? Apám már vásárolt nekem tfilint a bár micvámra.
Sikerült hanuka előtt nem sokkal kimenőt kapnom és a családommal ünnepelhettem a születésnapomat. Megtudtam, hogy a Rebbe irodájából valaki már kapcsolatba is lépett a jeruzsálemi Avraham Krisevszki rabbival, és megkérte, hogy készítse el a tfilin bőrdobozait. Emellett egy szófert, tóramásolót is szerzett, aki megírja a tfilinbe való pergameneket, amelyeket aztán majd Krisevszki rabbi a dobozokba helyezhet. Amikor elkészült a tfilin, Krisevszki rabbi New Yorkba akarta vinni magával, ugyanis éppen oda tartott a Rebbe hivatalba lépésének negyvenéves évfordulójának ünneplésére. Úgy gondolta, hogy a Rebbe szeretné látni az ajándékot és a saját kezéből akarja továbbküldeni nekem.
Amikor apám ezt megtudta, nagyszerű bársonytokot készíttetett, melyre a következő szavakat hímeztette: „Ajándék a Rebbétől Efrájim Karaszik számára, tévét, 5750”. A tokot Krisevszki rabbinak adta azzal, hogy tegye bele a tfilint.
1990-ben, svát hónap 9-én, amikor a Rebbe dollárokat osztogatott, Krisevszki rabbi átadta neki a tfilint. Miután a Rebbe megbizonyosodott arról, hogy a rabbi megkapta a neki járó fizetést a munkáért, a Rebbe visszaadta neki a tfilint, hogy elküldhessék nekem Izraelbe. Nem sokkal azután meg is érkezett hozzám, és azóta is ezt a tfilint teszem fel naponta.
Nagyjából egy évvel később történt, hogy egy autóbalesetben megsérült a bal karom. Megoperáltak és úgy tűnt, hogy minden rendben van, ám néhány hónappal később kiderült, hogy a csont nem jól forrt össze és még egy operációra lesz szükség. Természetesen írtam a Rebbének és az áldását kértem. A Rebbe azt felelte, hogy nézessem meg a tfilinemet. Amikor ez megtörtént, kiderült, hogy a bal kezemre való tfilinnel valami probléma van: a jádechá – „a kezed” szó cháf betűjében egy repedés van. Ez a szó az „és kösd azokat jelül kezedre” mondatban szerepel. Természetesen azonnal kijavíttattam.
Amikor elérkezett a következő műtét napja, a kórházi osztály vezetője vizsgált meg. A műtét előtt át akarta nézni a papírjaimat, és úgy döntött, elküld még egy röntgenre. Az eredmények láttán azt mondta, hogy nincs szükség műtétre, minden rendben van és mehetek!
Reggelente, amikor felteszem a Rebbe tfilinjét és ránézek az apám által a tokra hímeztetett szavakra, megkérdezem magamtól: mi tett engem olyan különlegessé? Miért kaptam ilyen különleges ajándékot a Rebbétől? És nem tudom a választ. Akárhogyan is kerestem, senki mást nem találtam, akinek a Rebbe tfilint küldött volna. Megkérdeztem az apámat, hátha ő írt valamit akkor, hanuka és a születésnapom előtt a Rebbének, de azt mondta, hogy semmi szokatlant nem írt, csak annyit kért, hogy áldja meg az egész családot és megemlítette, hogy Libanonban szolgálok. A Rebbe tisztában volt azzal, hogy milyen veszélyes helyzetben vagyunk és minden egyes izraeli katonát arra ösztönzött, hogy kösse fel naponta a tfilint életmentésként. Elképzelhető, hogy a Rebbe spirituálisan akart megerősíteni és további védelmet akart nekem adni.
Néhány évvel ezelőtt valami furcsát fedeztem fel. Amikor találkoztam azokkal a bajtársaimmal, akikkel harminc évvel korábban szolgáltam, többször szóba került, hogy amíg Libanonban voltunk, annak ellenére, amin keresztülmentünk, egyikünk sem sérült meg, sőt, mindannyian ép testtel és ép lélekkel tértünk vissza. Nem tudom ezt megmagyarázni, de hiszem, hogy van kapcsolat a Rebbe messziről, New Yorkból küldött áldása és e jelenség között. A Rebbe a távolból is törődött velünk, imádkozott értünk és biztosította, hogy sértetlenül hagyhassuk el a háborús övezetet.
Nyitókép: tfilint rakó katona (forrás: Wikipédia)