A HÁFTÁRÁ RÖVIDEN
 
Az érdemnek bére

Az Áv hó 9.-i böjt óta hét szombat múlt el vigasztalással, de minden vigasz Háftárában ott a figyelmeztetés is: vétkeink miatt kaptuk a büntetést. A remény alatt ezt sem szabad elfelejteni, mint ahogy a büntetés alatt sem, hogy él az őseinkkel kötött szerződés. Ezt a háftárát mindig Ros Hásáná az új év előtt olvassuk fel (Jesájá 61:10–63:9.). Készülni kell sorsunkat és a világ sorsát eldöntő nagy napokra. Mint menyasszony, úgy készül a zsidóság, ékszerekkel ékesítve magát. Az ékszerek a jócselekedetek, a bűn megbánása, az őszinte ima. A bevezetés ezt az emelkedett ünnepek előtti hangulatot tükrözi. Jesájá próféta jelzi, hogy “Cion miatt nem hallgattam el, Jeruzsálem miatt nem lettem szótlan”, mint ahogy imáinkban mi is könyörgünk Cionért és Jeruzsálemért is. “Ne adjatok nyugtot neki, míg meg nem erősíti Jeruzsálemet.” (uo. 12:7.) Szól a próféta reménykedő szava. Az országban nem lesz pusztaság, és mi nem leszünk elhagyatva; az Örökkévaló örvend majd nekünk, mint vőlegény a menyasszonyának. Minden reménykedő sor mögött ott rejtőzik, hogy nekünk is tenni kell valamit. Tisztítsátok meg az utat a kövektől. Rossztól, a bűntől, az üdvösség akadályaitól tiszta szívvel, megbánással, imával készüljetek. Akkor következik a jutalom, az érdemnek bére. Tudnunk kell, hogy az Örökkévaló szenvedéseinkben is velünk volt, és velünk lesz a világ minden napján.

D. G.

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 51. szám – 2014. augusztus 5.