A fokhagyma gerezd évszázadok óta nemcsak a zsidó konyha alapja, hanem spirituális, folklorisztikus és szokásbeli erőforrás. 9 meglepő hagyomány bizonyítja, mennyire különleges helyet foglal el közösségeink életében.
A zsidó néphagyomány tele van olyan egyszerű, mindennapi tárgyakkal, amelyek mélyebb jelentést és spirituális tartalmat kapnak. A fokhagyma is ezek közé tartozik: egy apró, csípős aromájú növény, amely egyszerre szolgál ételként, talizmánként, sőt, még bölcs tanítások forrásaként is. Yehuda Alterin rabbi cikke alapján bemutatunk 9 különleges, olykor misztikus zsidó szokást és mondást, amelyekben a fokhagyma főszerepet kap.
1. Fokhagyma osztása pidjon hábenkor
A fiú elsőszülött megváltásakor – a pidjon háben ünnepségén – sok helyen szokás cukorkockát és fokhagymagerezdeket osztani a résztvevőknek. Miért éppen ezeket? Mert olcsók, sokáig elállnak, és bármit ízesítenek. Így jelképesen mindenki részesülhet az esemény különleges, a hagyomány szerint 84 böjttel felérő spirituális érdemeiből.
2. Fokhagyma péntek este a termékenységért
A Talmud szerint Ezra, az írástudó rendelte el, hogy a házasok péntek este fogyasszanak fokhagymát, mert növeli a termékenységet. Olyannyira elterjedt volt ez a szokás, hogy egykor magukat a zsidókat is „fokhagymaevőknek” nevezték. A hagyomány idővel kikopott, de a történelmi emléke megmaradt.
3. Hámozva ne maradjon éjszakára
A Talmud óva int attól, hogy a fokhagymát, a hagymát vagy a tojást teljesen meghámozva éjszakára kint hagyjuk, mert „rossz szellem telepedhet rájuk”. A megoldás egyszerű: hagyjunk egy kevés héjat rajta.
4. Védelmez az ártó szem ellen
Sok zsidó közösségben fokhagymát akasztottak az ajtóra, vagy szárított gerezdet hordtak a zsebben, hogy óvja viselőjét az ájin hárától, az ártó szem hatásától. A fokhagyma héber neve – שום (sum) – számértéke megegyezik a רצון (rácon) szóéval, amely Isten szerető akaratát jelenti, ezért tartották különösen védelmezőnek.
5. Szalonikában a gyermekágyas őrzője volt
A szalonikai zsidó közösségben fokhagymát és rutát tűztek a gyermekágyas nő ágya mellé, hogy megvédje az anyát és az újszülöttet az ártó erőktől. A két növény erős talizmánként élt a hagyományban.
6. Fokhagyma a sírokon tisá beávkor
Bizonyos helyeken szokás volt tisá beávkor a temetőbe menni, és fokhagymát helyezni a sírokra. Mivel ezen a gyásznapon korlátozott a tanulás, amely egész évben távol tartja a káros erőket, a fokhagymát a spirituális védelem egyfajta pótlásaként használták.
7. Peszáhkor egyesek kerülik
Egyes zsidó családok nem esznek fokhagymát peszáhkor, bár a szokás eredete tisztázatlan. Mások igen, de természetesen csak akkor, ha a fokhagyma nem érintkezett chámeccal.
8. Terhes nők egykor óvakodtak tőle
Ősi időkben a várandós nők kerülték a fokhagymát, attól tartva, hogy árthat a magzatnak. A manna is minden ízt képes volt felvenni, kivéve a fokhagyma és bizonyos zöldségek ízét. Ma már nem él ez a szokás, talán mert a testi természetünk változott az idők során.
9. Bölcs mondások fokhagymáról, 3 nyelven
A fokhagyma számos zsidó nyelvben szólásokba épült:
- Misna kori héber: „Ha ettél fokhagymát és büdös a leheleted, kellene még enned, hogy még rosszabb legyen?!” – Vagyis: két rossz nem tesz jót.
- Ladino: „Al ajo ke sze la vaiga.” Azaz: „Menjen a fokhagymára.” Így hárították el a túlzott dicséretből eredő ártó szemet.
- Jiddis: „Az men eszt nisht kájn knobl, stinkt men niht” – „Ha valaki nem eszik fokhagymát, nem lesz büdös.” Azaz: aki tisztességesen él, nincs mit rejtegetnie.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.