A középkor sötét babonáit és gyűlöletvezérelt hiedelmeit hajlamosak vagyunk a történelem feneketlen kútjába száműzni, abban bízva, hogy a modern idők racionalitása végleg száműzte az olyan rémségeket, mint a vérvád. A tiszaeszlári eset után különösen erősen élt a remény, hogy az efféle alantas rágalmak többé nem kaphatnak lábra a magyar társadalomban. A valóság azonban – mint oly sokszor – kiábrándítóbb volt.
1925-ben egy légből kapott, Budapestről importált vérvád kísérlet borzolta rövid időre a kedélyeket, szerencsére kevés sikerrel. Egy eltűnt kislány esete, amely semmi rendkívülit nem hordozott magában, a német fajvédő sajtóban zsidóellenes koholmánnyá torzult. A valóságban viszont csupán egy gyerek „kalandja” volt, semmi több. A történet mégis jól példázza, hogy az antiszemitizmus miként próbálja újra meg újra feltámasztani saját régi árnyait.
A vérvád koholmányok nem haltak ki a tiszaeszlári per után
Azt gondolhatnánk, hogy a vérvád a középkor sötétségével együtt eloszlott. Hogy az újkorban már nem ütötte fel újból a fejét, de legalábbis azt remélhették, ha már mégis, akkor az 1882-es tiszaeszlári vérváddal végleg eltűnt.
Nos sajnos, az utóbbi is csak csalfa remény volt. Ugyanis amíg létezik antiszemitizmus, addig a gyilkos vádak is időről időre fellobbannak a gyűlölet kohójának tüzében. Alig száz évvel ezelőtt Budapest is egy vérvád meséjébe keveredett. Szerencsére hamar elbukott a próba.
Budapesti import vérvád a német zsidók ellen…
A német horogkeresztes Deutsche Arbeiterpresse 1925. április 18-án Rituális gyilkosság Budapesten címmel indított „próbarepülésre” egy koholmányt, mely egy 11 éves – római katolikus – kislány, Gergely Mária nyomtalan eltűnésével akart indulatokat kelteni.
A pesti olvasók hírküszöbét valószínűleg át sem lépte volna a sajnálatos eset. Hogy mégis eljusson a fővárosiak tudatába, ahhoz a fajvédő németek kellettek, akik „messziről jött ember, azt mond, amit akar” alapon gondolták, hogy a német zsidók ellen hangolnak…
A bécsi osztrák zsidók szövetsége viszont nem hagyta annyiban a dolgot, s a pesti hitközség közbejárását kérték, hogy derítsék fel, hogy mi történt a kis Mariskával.
A kis Mariska valós története
A pesti hitközség készségesen segített és a budapesti rendőr főkapitányságról a következőt tudták meg: Gergely Mária eltűnését még március 24-én jelentette apja, akit két nappal korábban küldte el Erhard János cipészhez (a neve alapján nem zsidó, inkább sváb mesterember) a Hegyalja utca 21. szám alá, hogy Erhardtól pénzt kölcsönözzön.
A kislány el is ment Erhardékhoz, akinek elmondta, hogy apjánál hangos vendégség van, s az éjszakát a cipésznél töltené, amit meg is engedtek neki, majd másnap hazaküldték. A lány viszont nem ment haza. Március 25-én éjfél után találták meg: a Rákóczi úton kóválygott. Mariskát a rendőrség vitte haza apjához.
Érdekes volt a történet? Valójában inkább érdektelen. A korabeli sajtó naponta számolt be ilyen esetekről. Ez a szerencsések közül való. Valójában semmi köze a zsidókhoz, vagy általában a valláshoz. A német antiszemiták viszont potenciális lehetőséget láttak még ebben is, hogy a zsidók ellen hergeljenek. Szerencsére ekkor nem jártak sikerrel.
Hát ilyen egyszerű és ilyen aljas módon „történt” a budapesti vérvád. Ami soha nem is volt…
Forrás: „A »budapesti vérvád« Mi történt a kis Gergely Máriával?”, Egyenlőség, 1925. 44. évf. 26. szám, 3. old.
A kép illusztráció. Előtérben a Tabán, ahonnét Gergely Mária elkószált. Forrás: Fortepan / Ladinek Viktor
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.