Valamikor a budavári zsidók voltak a magyarországi zsidóság képviselői, ám mára alig valamit tudunk róluk. Létezésük emlékei évszázadok óta a föld mélyén pihennek.
Vissza a városba! – a zsidó kapun át
A tatárjárás után elnéptelenedett országban szívesen fogadták az idegen telepeseket, s több zsidó család is bevándorolt. A 13. század második felére már minden bizonnyal kialakult az első budai zsidónegyed a mai Dísz tér – Szent György utca nyugati oldalán. A várnegyed déli részén zsinagóga épült, s már a – III. Károlyhoz intézett folyamodványban említett – temető is használatban volt az Ördögárok mellett.
A régi budavári zsinagóga egyetlen korabeli említését annak köszönhetjük, hogy a Budai Krónika feljegyzése szerint az elűzött volt budai rektor fegyvereseivel 1307. június 1-ének éjjelén a zsinagóga melletti ún. Zsidó kapun (a mai Fehérvári kapu elődje) keresztül hatolt be újra a városba, mely nevét a mai Szent György utcában elterülő zsidónegyedéről nyerte.
A legrégebbi ismert budai zsinagóga falmaradványait és a vele kapcsolatos rituális fürdő, a mikve pontos helyét a régészek csak a közelmúltban találták meg. Egy 2005-ben végzett leletmentés során a mai Palota út Dísz tér előtti torkolatában, az úttest alól kerültek felszínre az egykori kéthajós épület maradványai. A zsinagóga közvetlenül a Zsidó kapu déli oldala mellett emelkedett.
Az ásatások nyomán napvilágra kerültek a téglapadlós gótikus zsinagóga maradványai. Ettől délre tárták fel a rituális fürdőt (mikve) és a hozzátartozó épületet. Zsidó lakosságra utaló leletek (egy Dávid csillaggal ellátott fatányér, egy rituális kézmosó cserépedény-töredék, feliratos palatábla-fragmentum stb.) kerültek elő további telkekről is.
Új zsidó negyed a Bécsi kapu oldalán
Valószínűleg Zsigmond király (1387-1437) nagyszabású budavári palotaépítkezése és az ezekhez kötődő városrendezési munkák miatt ezt a régi zsidónegyedet megszüntették. Az új zsidó utca (platea Judeorum, vicus Judaicus, Judengasse) a mai Táncsics Mihály utcának a Bécsi kapu – akkori nevén Szombat kapu (Portha Sabbathi, Samsten-Thor) – közelében lévő részén jön létre. Az utca mindkét oldalán voltak zsidó tulajdonú épületek, amik tömbben helyezkedtek el, de nem mindig voltak szigorúan elválasztva a keresztényekétől. Ez a városrész maradt a zsidók lakóhelye (Mahalle-i jehudan edr dohil-i kael-i Budun, Jahudlier Mahalleszidir, Mahalle Zsidóuccsa) a török uralom idején (1541–1686) is. A külön falakkal kerített zsidó utcában álltak a forrásokban ismételten említett zsinagógák, pontos helyük azonban egészen az 1960-as évek derekáig ismeretlen volt.
Zsigmond király uralmának utolsó évtizedeiben a budaiak alkották az ország legnagyobb zsidó közösségét. Számukat a 8-10,000-es összlakosságon belül mintegy 320-400 főre becsülik. Az askenáz rítus követői voltak, túlnyomó többségükben magyarországi születésűek vagy a szomszédos nyugati területekről vándoroltak be. Vezető szerepük olyannyira megszilárdult, hogy V. László (1444–1457) óta mindig a budaiak voltak „az országban lakó összes zsidók képviselői”.
A „szír” zsinagóga
A Várnegyed lakóházainak az 1960-as évek első felében kezdődő tatarozása előtt a Műemlék-felügyelőség előírásai szerint előzetes régészeti falkutatásokat kellett végezni. E munkálatok során 1964-ben sikerült az írott források által említett két zsinagóga helyét azonosítania Zolnay Lászlónak, a várnegyed jeles kutatójának. A Táncsics Mihály utca 26. szám alatt olyan épületmaradványokat (és két freskótöredéket) találtak, amelyekről Scheiber Sándor, az Országos Rabbiképző nagyhírű professzora megállapította, hogy azok a budai-török kor keleti, „szír” rítusú zsidóságának imaházául szolgáltak. A zsinagóga, mely Izrael (Jiszráél) Mendel országos zsidó-prefektus háza közvetlen szomszédságában emelkedett, az egyik falpilléren feltárt héber felirat olvasata szerint 1461-ben épült.
Mint a régészeti feltárás kiderítette az újkorban kapualjjá alakított csarnok, amelynek nyugati falán a nők elkülönített imahelyiségének betekintő ablaka is kibontakozott, jóval korábbi a feliratoknál, a 14-15. század fordulóján épülhetett. Feltehetőleg egy kisebb imaház állt itt, amely az új zsidónegyed első zsinagógája volt.
Még 1961-ben feltárták a Táncsics Mihály utca 21. és 23. számú ház homlokzata előtt, a járda alatt a két szemközti épületet összekötő utcahíd északi pillérének alapozását. Zolnay véleménye szerint az utcahíd a zárt, őrökkel védett zsidónegyed bejáratául szolgálhatott. A Jagellók idejében (1490-1626) említik a zsidó negyed kapuit, talán erre az időre vezethető vissza a boltív keletkezése.
zsinagógái Budán (Zolnay László nyomán)
A föld alatti nagy zsinagóga Mátyás király idejéből
A „szír” imaház felfedezése után az utca másik oldalán a mai Táncsics Mihály utca 23. szám alatti lakóház, a volt Zichy palota udvari melléképületénél vízmentesítés végett egy úgynevezett angolaknát ástak (1964. szeptember 4.) és ennek során egy díszesen faragott késő-gótikus pillérköteg boltozatindítása került elő. A megindított kutatási ásatás eredményeképp megtalálták a pillér lábazatát, amelybe héber betűk voltak belevésve. Scheiber Sándor ebből megállapította, hogy az előkerült maradvány az eddig ismeretlen helyen lévő nagyzsinagóga része. Szerinte a szöveg arra az időpontra utal, amikor a Török Birodalomból visszatérő zsidók 1541-ben újból használatba vették a 80 éves, tehát 1461-ben épült zsinagógát.
Zolnay és segítői a további ásatás során megtalálták a csarnok középpilléreit és északi falát is. (Az ásatás során a zsinagóga romjai között megtalált áldozatok földi maradványait a Hevra Kadisa a zsidó tradíció előírása szerint a Kozma utcai temetőben temette el.) A kéthajós, középen három kőoszlopos, nyolc csúcsíves gótikus boltozattal lefedett, gazdagon tagozott, nagyméretű késő gótikus csarnok 240 m2 alapterületű, belmagassága 8,5-9 méter. A három monumentális pillér, kiásott tanúja a gótikus flamboyant stílusnak, feltehetőleg Mátyás király budai kőfaragóinak szakmai tudását dicséri. A zsinagóga déli fala mellett a női imaterem volt egy betekintő ablakkal, míg az északi falat maga a városfal alkotta.
1526-ban a győztes I. Szulejmán szultán (1520-1566) a város zsidó lakosságát birodalmába telepítette át. Az elkövetkező 15 évben gyakorlatilag nem éltek zsidók Budán. A város ismételt ostromaiban az épület megsérült, boltozatai beomlottak, és csak 1541 után tudták a visszatérő zsidók ismét használhatóvá tenni. Mivel a török kori Budán nem voltak megfelelő mesteremberek boltozatok készítésére, fagerendás födémmel fedték le a teret. Ez az építészetileg szerényebb zsinagóga 1686-ig, Buda visszafoglalásáig volt az askenáz közösség használatban.
Haraszti György írása
A cikk az Egység magazin 85. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintson http://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.