3. 📖 XV. –A zsidó államrend, kormányzás és politika

Szekták és rabbinikus zsidóság az ókori Izraelben

Szekták és rabbinikus zsidóság az ókori Izraelben

Talmudi misnák

A bölcsek (farizeusok) és a szadduceusok vitái

 

A Második Szentély idején (i.e. 351-től i.sz. 70-ig) a szadduceusok egy olyan szektát alkottak Júdában, amelyik elvetette a Szóbeli Tant. A szekta alapítójáról, Cádokról kapta a nevét, aki Antigonosz Is Szochó tanítványa volt[1].

A Jádájim traktátus utolsó három misnája több vitapontot örökít meg, amelyek kérdéseiben a szadduceusok és a farizeusok között nézet eltérések voltak.

 

A Szent és a profán könyvek

Misna Jádájim traktátus 4:6.

A szadduceusok azt mondják: Óvást emelünk ellenetek, ó, farizeusok! – A Bölcseket prusim-nak (farizeusok) nevezték, mert aggályosan ügyeltek a tisztaság szabályainak betartására, illetve igyekeztek távolságot tartani az üres emberektől. [Prusim szószerint: elkülönített.]

Mert ti azt állítjátok, hogy a Szent Iratok tisztátalanná teszik a kezet (és ilyen kézzel nem szabad megfogni szent ételt, mint pl. trumát (a papi tizedet) vagy az áldozati húst, anélkül, hogy előtte rituálisan megtisztult volna), míg ellenben Homerász (Homérosz, görög költő) világi könyvei nem teszik tisztátalanná a kezet. A szadduceusok nem tudták elfogadni, hogy a Szent Iratok tisztátalanná teszik a kezet, míg ellenben Homérosz könyvei nem teszik tisztátalanná a kezet.

Rábán Jochánán ben Zákáj így szólt: Hát egyéb ellenvetésünk nincs is a farizeusokkal szemben? Hisz lám, ők azt állítják, hogy Egy döglött szamár csontjai tiszták, – mivel csupán a tetemének a húsa tisztátalan, de csontjai nem[2] –, míg ellenben Jochánán főpap csontjai – azaz egy embernek a csontjai – tisztátalanok[3] – és hogyan magyarázzátok meg ezt a háláchát?

Ők (a szadduceusok) erre azt mondták neki, Rábán Jochánán ben Zákájnak: Az irántuk érzett szeretetünk okán tisztátalanok – mivel az emberi csontok kedvesek és fontosak számunkra, azok tisztátalanná tesznek –, hogy senki se készítsen kanalat atyjának vagy anyjának csontjaiból.

Ő (Rábán Jochánán ben Zákáj) erre azt felelte nekik a szadduceusoknak:

A könyvek tisztátalanságának is az irántuk érzett szeretetünk és a fontosság, amellyel számunkra bírnak az oka, ámde Homérosz könyvei, amelyeket nem szeretünk, nem teszik tisztátalanná a kezet – a Toszeftá szerint ezt mondta: „A könyvek tisztátalanságának is az irántuk érzett szeretetünk az oka, hogy senki se készítsen belőlük állatoknak szánt takarókat”.

Mindazonáltal ezt a választ csak nekik szánta, a valódi ok nem ez. Ahogy azt már egy másik helyen magyaráztuk, akkoriban a trumá ételt a Tóra-tekercsek mellett tárolták, mivel, mint mondták, mindkettő szent. Ennek következményeképpen viszont az étel által odacsalt egerek megrongálták a tekercseket. Ennél fogva rendeletben mondták ki, hogy a Szentírás tisztátalanná – alkalmatlanná teszi a trumá-t[4]. E rendeletet megerősítendő, később azt is hozzátették, hogy a kéz, amely hozzáért a Szentíráshoz, szintén alkalmatlanná teszi a trumá-t.

 

A folyadék sugár tisztasága

Misna Jádájim traktátus 4:7.

A szadduceusok azt mondják: Óvást emelünk ellenetek, ó, farizeusok! Mert ti egy folyadék megtöretlen sugarát, ami tisztából egy tisztátlan edénybe folyik tisztának nyilvánítjátok, a felső edényben maradt folyadék tiszta marad, mivel a folyadéksugár nem összekötő(elem)[5].

A farizeusok erre azt mondják: Óvást emelünk ellenetek, ó, szadduceusok! Mert ti egy temetőből eredő vízfolyást tisztának nyilvánítotok, noha a víz kapcsolódik a temetőhöz, egyetértetek abban, hogy a víz tiszta, mivel ki lett jelentve[6]: „Azonban a forrás és a kút, amelyben víz gyűlik össze, tiszta marad.” Na már most ez olyan, mint a folyadéksugár, amelynek egy része érintkezik a tisztátalansággal.

 

A szolga és az állat felelősége

Misna Jádájim uo.

A szadduceusok azt mondják: Óvást emelünk ellenetek, ó, farizeusok! Mert ti azt mondjátok: Az ökrömért vagy a szamaramért, amelyik kárt okozott, felelős vagyok kártérítést fizetni, amint azt a Tóra megszabja[7], de a kánaánita rabszolgámért vagy a rabszolganőmért, aki kárt okozott, nem vagyok felelős kártérítést fizetni; ennél fogva[8]: „Szerencsétlen dolog összeütközni egy rabszolgával vagy egy rabszolganővel: Aki megsebzi őket, felelőséggel tartozik, ám ha ők sebzenek meg másokat, ők (az uruk) nem vonhatók felelősségre”.

Ez nem logikusan, hiszen:

Ha, amikor az ökröm vagy a szamaram – amellyel szemben nem kötnek parancsolatok – kárt tesz, kártérítéssel tartozom a kárért, amit okozott, vajon ne lennék köteles kártérítést fizetni a rabszolgám vagy a rabszolganőm által okozott kárért, akivel szemben viszont parancsolatokban meghagyott kötelezettségeim – pl. a körülmetélés, illetve az, hogy szombaton hagyom pihenni – vannak?

Ők (a farizeusok) erre azt felelték nekik a szadduceusoknak: Nem – ez nem indok –, mert ha ti az én ökrömre vagy szamaramra vonatkozólag érveltek, amelynek károkozásáért felelős vagyok, és amely nem rendelkezik értelemmel, hogy szándékosan okozzon veszteséget a gazdájának, ugyanígy érvelnétek-e a rabszolgámat vagy a rabszolganőmet illetően is – azaz, hogy felelős vagyok az általuk okozott kárért, akik pedig értelemmel bíró lények és képesek lennének kárt csinálni annak érdekében, hogy nekem veszteségeket okozzanak?

Ugyanis ha feldühítem őket (a rabszolgát vagy a rabszolganőt), még esetleg elmennek és felgyújtják valakinek a asztag gabonáját, és nekem majd fizetnem kell ezért. Ennél fogva a Bölcsek úgy döntöttek, hogy egy rabszolga vagy egy rabszolganő tulajdonosa nem tehető felelőssé az általuk okozott kárért.

 

Az uralkodó, Isten előtt

Misna Jádájim traktátus 4:8.

Egy galileai szadduceus[9] így szólt: Óvást emelek ellenetek, ó, farizeusok! Ugyanis ti együtt szerepeltetitek az uralkodó és Mózes nevét egy válólevélen, amely a dátummal kezdődik, amely tartalmazza az éppen uralkodó király uralkodásának évét[10], és ezekkel a szavakkal fejeződik be: „…Mózes és Izrael Törvénye szerint”, ami méltatlan Mózesre nézve.

A farizeusok erre azt válaszolták: Óvást emelünk ellened, ó, galileai szadduceus! Ugyanis ti egy lapra írjátok az uralkodó nevét és Isten Nevét; s mi több, az uralkodó nevét Isten neve elé írjátok – azaz az előbbi megelőzi az utóbbit.

Imigyen[11]: „És szólott Fáraó: Ki az Örökkévaló, hogy én hallgassak hangjára, hogy elbocsássam Izráelt?” – ily módon a Fáraó az Örökkévaló előtt említtetik. Mindazonáltal amiképpen a Szentírás sem csinál problémát abból, hogy a Fáraó nevét Isten Neve előtt említi, ez lévén a normális és logikus szórend ebben a mondatban, ez sem nem jelent tiszteletlenséget az Örökkévalóval szemben, sem nem jelent indokolatlan tiszteletet a Fáraóval szemben. És hasonlóképpen Mózessel szemben sem a tiszteletlenség megnyilvánulása az, hogy az uralkodó neve az ő neve előtt van feltüntetve egy válólevélben.

[És amikor csapás méretett reá, mit szólt? „Az Örökkévaló igaz”[12]. Ez a klauzula azért kerül ide a végére, hogy a Traktátus pozitív hangnemben fejeződjék be. Mivel elhangzik az az idézet, hogy „ki az Örökkévaló, hogy én hallgassak hangjára”, hozzátétetik még egy záradék, amely így végződik: „Az Örökkévaló igaz.”]

 

A vörös tehén kohénja

Misna Párá traktátus 3:7.

…És mielőtt belefogott a vörös tehénnel való foglalatosságba tisztátalanná tették a Bölcsek azt a kohént, aki a vörös tehenet elégette, akár az is elég volt erre a célra, hogy kezükkel megérintették, vagy más vélemények szerint féreg érintésével vagy bármi mással tették tisztátalanná (ami azt jelenti, hogy alámerülés után a megtisztuló a teljes rituális tisztaságot akkor éri csak el, ha megvárja napnyugtát), mégpedig a szadduceusok miatt, ne hogy az emberek tévesen azt találják mondani: „A napnyugta embere által készül”. Ugyanis a szadduceusok úgy tartották hogy csak az az ember foglalkozhat a vörös tehénnel, aki az alámerülés után megvárta a napnyugtát. A Bölcsek azonban úgy vélekedtek, hogy a vörös tehénhez elég önmagában az alámerülés is. Így a szadduceus félreértéseket elkerülendő, még mielőtt a kohén a vörös tehénnel kezdett foglalkozni betisztátlanították, minek után ő alámerült a rituális fürdőben de nem várta meg a napnyugtát, kizárva a szadduceusok téves véleményét.

 

[1] Lásd Ávot döRábi Nátán, 5. fejezet.

[2] Lásd Misna Táhárot 1:4.

[3] 4Mózes 19:16.

[4] Talmud, Sábát 14a.

[5] Misna Máchsirin 5:9.

[6] 3Mózes 11:36.

[7] 2Mózes 21:35–36.

[8] Misna, Bává Kámá 8:4.

[9] Egy eltérő olvasat itt és lentebb: egy galileai eretnek.

[10] Misna, Gitin 8:5.

[11] 2Mózes 5:2.

[12] Uo. 9:27.

  • Küldés emailben

Fejezetek