6. 📖 XVII.– Zsidóság a XXI. században

A Sulchán áruch kivonata – A kamat szabályai

Ganzfried Slomo ungvári rabbi:

Kicur Sulchán Áruch: A Sulchán áruch kivonata

A kamat szabályai

65. fejezet

A kamat súlyos tilalma

  1. Mivel az ember természeténél fogva szereti a pénzt és vágyakozik utána, kézenfekvő tény, hogy az ember többször botlik a kamat tilalmába, mint vét a vagyonszerzés többi tiltott módja ellen, mert a rablásnál, csalásnál stb. jobban vigyáz magára is, hogy ki ne rabolják és meg ne csalják és az is, aki ki akarja rabolni vagy meg akarja csalni a felebarátját, szégyenből, vagy félelemből sokszor habozik vagy vonakodik. Ami kamatnál nem így van, a hiteltvevő szívesen megadja és örül, hogy talált helyet, ahol ha kamatért is, pénzt kap kölcsönbe, és a hitelező is azt gondolja magában, hiszen nagy jótéteményt gyakorol a kölcsönvevővel, hogy ez a pénzzel a kamatnál sokszorosan többet kereshet. Azért, amitől az embert Isten óvja nagyon könnyen elcsábíthatja rossz ösztöne, hogy a tilalomban megbotoljék, emiatt vette a mi szent tanunk ezt a tilalmat olyan szigorúan, hogy több helyén is újra megtiltotta: Aki hitelezi, hat tilalmat szeg, nem is támad fel a holtak újjáéledésekor, mint ahogy a próféta mondja[1]: „Kamatra adott és többletet vett, éljen-e? Ne éljen!” A kölcsöntvevő három tilalmat szeg meg, az írójuk, a tanuk és a kezes mindegyik egy tilalom ellen vét. Ugyanígy, ki köztük közvetített, vagy aki valamelyiküknek ezügyben segített, például aki a kölcsönvevőnek megmutatta, hogy mely helyen kaphat kölcsönt, vagy a hitelezőnek azt, hogy kinek adhat kölcsönt, szintén egy tilalmat szeg meg.

 

A kamat különböző formái

  1. Aki bűnbe botlott és kamatot vett, kötelezendő arra, hogy azt visszaadja, (kivéve az előre és az utólag adott kamatot. Lásd e fejezet 6. pontjában).
  2. Ha a kölcsönzés idején nem is állapította meg vele a kamatot, hanem bizonyos időre ingyen adta neki, vagy valamily árut adott hitelbe neki bizonyos időre, avagy más okból tartozik a másik neki fizetni, legyen bármily okból, de ha a fizetés ideje eljön és bármily csekély dolgot is ró rá azért, hogy a fizetés idejét kitolja, az is kamat.
  3. Ha az adós a fizetés idején önként ad is többet neki, mert vele abban meg sem állapodott és ha nem is mondja neki, hogy ezt a kamat fejében adja, mégis tilos a többlet.
  4. Ha az adós a kamat adása idején ki is jelenti, hogy azt ajándékba adja, mégis tilos azt tőle elfogadni. Ha a hitelező már elfogadta, de utólag megbánta a bűnét és vissza akarja adni az adósnak, és ez mégis nála hagyja, szabad megtartania.

 

Az előre adott kamat és más haszonhúzások

  1. Tilos akár előzetesen, akár utólagosan kamatot adni. Hogy értendő ez? pl. Reuben pénzt akar kölcsönkérni Simontól, de előbb küld neki ajándékot és kijelenti, azért küldi neki, hogy a Reuben neki a kölcsönt megadja. Vagy hogy oly nagy volt az ajándék, hogy annyi, mintha meg is mondta volna, miért küldi, ez előzetes kamat. Ha pénzt kért kölcsön, és már meg is adta, azután küld a hitelezőnek ajándékot, azért, hogy a pénzét nála hagyta, ez utólagos kamat.
  2. Ha valaki bizonyos időre pénzt ad kölcsön a felebarátjának azért, hogy máskor azután az ugyanolyan időre nagyobb összeget, vagy ugyanolyan összeget hosszabb időre adjon neki kölcsön, ez teljes kamat. De azért kölcsönözni a pénzt, hogy más alkalommal az is kölcsönözzön neki ugyanannyi időre ugyanakkora összeget, némelyek szerint tilos, mások szerint szabad és jobb szigorúbban venni. Ám az esetben, ha nem állapodtak meg ebben előre, hanem önként ad a mostani adós más alkalommal kölcsönt mostani hitelezőjének, habár csak azért teszi, mert amaz is kölcsönzött már neki, már enyhébben vehető.
  3. A hitelezőnek tartózkodni kell attól, hogy az adósától, míg a pénze annak a kezén van, tudta nélkül bármily dolgot élvezzen, még olyan dologtól is, amit meg tett volna, akkor is, ha nem lett volna adósa: „Mert engedélye nélkül is hasznot lát tőle” úgy látszik, bízik abban, hogy a másik majd elnézi, mert pénze van a kezében. De ha annak tudomásával van haszna tőle, szabad azt igénybe vennie oly dologban, melyet akkor is megtett volna neki, ha nem is adott volna kölcsönt néki, de csak akkor, ha nem teszi nyilvánosan.
  4. Ha az adós máskülönben nem szokta a köszöntésben megelőzni hitelezőjét, most tilos előbb köszönnie. Tilos őt a zsinagógában vagy másutt most oly megtiszteltetésben részesítenie, aminőben máskor nem szokta. Még puszta szavakban kifejezett más kamat is tilos, mert azt mondja a Tóra[2]: „…Kamat, bármily dolog, a dávár szó is, amivel kamatot fizetnek” tehát beszéddel is tilos. Ugyanígy kell tartózkodnia a hitelezőnek is a szavakkal való kamatvevéstől, pl. ha azt mondja az adósnak; tudasd velem, ha ez abból a helységből idejő, ha nem is fárasztja, csak a szavait veszi igénybe, de előbb nem szokta kérni ilyesmire sem és most kölcsönére támaszkodva rendelkezik vele, mert lekötelezettje – ez kamat. De ha azt kérdeznéd; hiszen az áll az Írásban[3]: „Szolgája a kölcsönző a kölcsönadó embernek”? ez csak arra az esetre vonatkozik, ha perre jutna a dolog közöttük és a hitelező azt mondja, menjünk a nagyobb törvényszékhez, hogy ott ítéljenek, az adós pedig azt mondja, ítéljenek csak itt, hogy akkor az adós tartozik oda menni, ahova a hitelezője kívánja, a hitelező viszont nem köteles nagyobb törvényszékhez menni más városba, mert azt mondja az Írás: „szolgája a kölcsönző a kölcsönadó embernek.”
  5. Még olyan jogot is tilos a hitelezőnek az adóssal szemben élvezni, mely magában véve nem jelent anyagi értéket, pl. ha a hitelező iparos, az adós pedig nem szokott máskor neki munkát adni, csak most, mert hitelezett neki, akar neki munkát adni, – ez is tilos.

 

Kölcsönadott árú árfolyamváltozása

  1. Tilos valakinek egy szea mennyiségű gabonát kölcsönadni, hogy azután azt egy szea mennyiségű gabonában adja neki vissza, még ha ugyanazt a fajta gabonát is kéri, mert hátha közben drágább lesz a gabona és akkor megeshetnék, hogy ez többet adna vissza, mint amilyen mértéket kölcsönzött, de állapítsák meg az értékét és ha drágább lett közben a gabona, csak a kölcsönkapottnak értékét köteles visszaadni. De ha a kölcsönvevőnek van, ha csak kevés ugyanolyan fajta gabonája is, több kort (egy kor 80 liter) is szabad kölcsön adnia. Ugyanígy kölcsönözhet, ha annak a fajtának megállapított ára van a piacon, ha a kölcsönvevőnek nincs is abból a fajtából semmije. Mindez ugyanarról a fajtáról áll, de különböző neműeket, pl. egy szea búzát, egy szea kölesért (rizsért) mindenképpen tilos kölcsönözni, ha egy is az értékük és van is a kölcsönt vevőnek kölese. Csekély értékű dolognál, mikor nem vetnek súlyt arra, hogy drágább lesz-e vagy olcsóbb, minden esetben szabad. Azért is szabad az egyik asszonynak a másiktól egész cipó kenyeret kölcsönkérni.
  2. Ha valaki házat vagy szántóföldet vagy akár zsinagógai ülését adja zálogba a pénzkölcsönért, úgy hogy a hitelező veszi be a zálog jövedelmét, ez csak a tartozás leírásával történhetik, vagyis a hitelező köteles minden évben egy előre megállapított összeget a kölcsöntartozásból leütni, ez lesz a bérlet, amelyet a hitelező fizet. Ha az évi jövedelem több is volna, mint amennyiben megállapodtak, mégis meg van engedve, de nem szabad, hogy a hitelező az ingatlant magának az adósnak adja bérbe. Az ilyen zálogkölcsönök dolgában sok különböző szabály van, ilyen jogügyletet tehát csak egy szakavatott tóratudós megkérdezése útján szabad csinálni.
  3. Olyan dolgot, melynek megállapított ára van, tilos ennél az árnál drágábban azért eladni, mert várnak a pénzfizetéssel, olyan dolgot azonban, melynek nincsen határozott ára, habár készpénz ellenében olcsóbban adná, de mert várnia kell a pénzére, szabad valamivel drágábban eladni, de csakis, ha nem emeli nagyon az árát (a Chávosz dáász szerint kb. egy hatodával) annyira, amíg mindenki felismerheti, hogy csakis azért számítja drágábban, mert a pénzére várnia kell. Ha nem is emelte fel sokkal az árát, de ha azt mondja a vevőnek: ha készpénzért veszed tízért kapod, ha hitelre, tizenegyet adj, már tilos eladnia. Ugyanígy, hogy a vevő drágábban vegye meg hitelbe az árut és mindjárt eladja veszteségre is, csakhogy a pénzt használhassa egy ideig, szintén tilos.

 

Az adóslevél kitételei

  1. Akinek felebarátjától adóslevele van, szabad azt a lejárati idő előtt is másnak értéken alul eladni, de az eladó írja meg a vevőnek: „Eladom neked ezt az adóslevelet, vedd át tulajdonodba azt és minden szolgalmát.” De kell, hogy a vevő vállaljon magára minden esetleges kárt, felelősséget, kivéve azt, mely az eladó által eredhet, ily esetben a felelősség az eladót terheli, pl. hogy az adóslevél már ki is lett fizetve, stb., s amiként eladhatja értéken alul egy harmadiknak, ugyanúgy eladhatja azt magának az adósnak is.
  2. Ez a módja, hogy egymáson mégis segíthessenek: pl. Reubennek niszan havában pénzre van szüksége, elmegy Simonhoz. Simon ad neki egy adóslevelet, melyben elismeri, hogy ő (Simon) tartozik Reubennek tisri havában 100 aranyat fizetni. (Ennek ellenében Reuben is ad ilyen adóslevelet Simonnak, hogy ő tartozik Simonnak tisri havában 100 aranyat fizetni, hogy Simonnak biztosítéka legyen). Reuben azután megy és eladja a Simon által aláírt adóslevelet most niszan havában Lévinek 90 aranyért. (Annál inkább eladhatja Simon Reubennek Juda későbbi lejáratú adóslevelét a lejáratig, Reuben ad neki erről elismervényt, akkor aztán Reuben eladhatja ezt az adóslevelet annyiért, amennyiért tudja.) De hogy Reuben a maga részére állítson ki adóslevelet, hogy Simonnak eladhassa, még közvetítő útján is tilos.

 

Késleltetett adás-vétel

  1. Tilos gabonát vagy más árut előre-kifizetéssel úgy megvenni, hogy az árut csak később szállítsák, mert tartani lehet attól, hogy közben a gabona megdrágul és így megeshetik, hogy a vevő azzal, hogy az árut előre kifizette, több árut kap, mint pénzéért ma kapna. De ha az eladónak most is meg van már az a gabonamennyisége, amelyet elad, bár csak később szállítja le a vevőnek, akkor szabad. Mert azt ami már birtokában van, eladhatja tetszése szerint akár olcsóbban is, sőt ha a gabona nincs is még kellően készen, még egy-két munkát kellene rajta végezni, olybá számít, mintha készen volna és szabad megvennie. De ha három munka is hiányzik még ahhoz, tilos úgy megvennie.
  2. Ha a gabonának nyilvánosan meghatározott ára van, ezen az áron a pénz előlegezésével megveheti az árut, ha az eladónak nincs is semmi gabonája, mert hiszen, ha később meg is drágul a gabona, a vevő azzal, hogy előre kifizette, semmit sem nyer, mert akkor ezen az áron megvehette volna a gabonát és mivel az üzletet akkor megengedett módon kötötte, ha később a szállítás idejére drágább is lett, amiért az eladó nem is akarja a gabonát a kialkudott áron leszállítani, akkor szabad, hogy a vevő más hasonló értékű áruval, vagy a gabona ma utóbbi árának pénzértékével kielégítse. (L. a Sáar Déá füzetében a Sáár Mispat mű végén 175:2.).
  3. Ha valakinek oly áruja van, mely itten olcsó, másutt pedig drága és azt mondja neki a felebarátja: add nekem ezt az árut, hogy odavigyem és ott adjam el, ahol drágább, hogy azután az érte kapott pénzt eddig meg eddig a magam céljaira használhassam és akkor neked az áru szállítása költségeinek a levonásával azt az árat fizetem érte, amelyet kapott érte ott, akkor ha a szállítás veszélye a vevőé, az ügylet tilos, ha a szállítás veszélye az eladóé, szabad megkötniök, de az eladó köteles a vevőnek a fáradságáért fizetni valamit.
  4. Megengedett ügylet, hogy valaki felebarátjának 100 dinárt adjon kölcsön azzal, hogy ezért az összegért az országos vásáron bizonyos árut vásároljon és amikor onnan hazajönnek a vevő az áruért 120 dinárt adjon neki, de ezt is csak akkor szabad, ha a kölcsönadó átvette az árut, haza is vitte és hazaszállítása az ő veszélyére történt, mert ha ennek felelősségét vállalta, annyi minthogyha az áru nyereségében részes lett volna.
  5. Ha Reuben olyan helyre megy, hol az árut olcsóbban meg lehet venni, mondhatja neki Simon; hozz nekem onnan árut s én neked ezért ennyi meg ennyi hasznot adok, de csakis úgy, hogy az áruért a felelősség, míg az árut Simonnak át nem adta, Reubent terheli.

 

Bérleti díj, munkabér és hozomány időhöz kötött árfolyama

  1. Szabad az ingatlan bérletének díját felemelni, hogyan? pl. ha valaki bérbe adja másnak az udvart és mielőtt az a bérlet birtokába lép, azt mondja neki: ha a bérlet összegét azonnal megadod, megkaphatod évi tíz aranyért, de ha havonta fizeted, minden hónapban egy aranyat kell adnod érte, – ez meg van engedve azért, mert a bérlet díját törvényesen csak utólag kellene fizetni, ha tehát minden hónapban egy aranyat vesz tőle, ami évente – 12 arany, ez nem a pénzre való várakozás ellenértéke, hiszen nem tartozik előre fizetni. Amikor ugyanis azt mondja neki, add mindjárt egy egész évre a pénzt és megkapod tízért, akkor elenged neki két aranyat, azért, hogy a fizetési kötelezettség határideje előtt fizet neki, ez szabad.
  2. De csakis ingatlan bérleténél szabad ilyenképpen a bérlet díját felemelni, mert a másik a bérletnek azonnal a birtokába léphet, de a munkás munkabérét ilyen módon felemelni tilos: Azaz ha valaki, pl. munkást bérel arra, hogy nála később valamely munkát végezzen és már ma, mielőtt munkába lép, kifizeti a munka bérét neki, hogy ezért a rendes napi bérnél olcsóbban végezze a munkát, – ez tilos. Mert ha a munkás nem dolgozik nála azonnal, akkor ez mintegy pénzkölcsön, de ha a munkás azonnal munkába lép, bárcsak több nap múlva végzi el a munkát, szabad előre kiadnia bérét, hogy olcsóbban végezze, mert ha rögtön munkába lép, ez bér lesz és nem kölcsön.
  3. Szabad a vőknek a megállapított hozománynál többet adni, pl. ha veje a leányának kikötött hozományt nála hagyja, ad neki évente ennyi meg ennyi jutalmat érte, ezt szabad, mert ez csak annyi, mintha a hozományához még hozzáadna, mintha azt mondaná neki, hogy ennyi vagy annyi ajándékot adok neked erre vagy arra az időre, és ha nem adom meg neked arra az időre, akkor ennyivel meg ennyivel többet adok neked, – amit szabad. De csakis akkor van megengedve, ha ebben már az eljegyzésnél, a feltételek leírása idején állapodtak meg, mert addig vele szemben semmi kötelezettsége nem volt, tehát mind ez egy kötelezettségnek számít, de ha a feltételek leírása idején általában csak a hozomány összegére kötelezte magát és csak az esküvő napján akarnak egyezkedni abban, hogy adjon a vőnek valamit a fizetési határidő kitolásáért, ezt így tilos és csak a megengedett módon szabad megtenniök.

 

Kamatra kölcsönzés zsidó és nem-zsidó társakkal

  1. Ha zsidó ember vett nemzsidó embertől kamatra kölcsönpénzt, úgy hogy más zsidó ember legyen a kezese, ha ez oly kikötéssel történt, hogy a nemzsidó elsősorban az adósán követelheti és csak akkor, ha az adóson nem tudja behajtani a követelését, akkor hajthatja be a kezesen – akkor szabad, de ha úgy állapodnak meg, hogy a nemzsidó mindjárt a kezesen követelheti, ami szinte olyan, mintha a kezes vett volna kölcsön tőle és az kölcsönözte volna azt kamatra a zsidónak, ez tilos. Ugyanígy ha nemzsidó vett kölcsönt kamatra zsidótól és egy másik zsidó a kezes, ha kikötötték, hogy a hitelező először csak a nemzsidótól követelheti és csak ha a nemzsidó adósnál nem találja követelését, akkor hajthatja be a másik zsidón, – akkor szabad, de ha úgy állapodtak meg, hogy követelheti mindjárt a kezestől is, akkor a kezes mintegy maga a kölcsönvevő, ez tilos. De ha a zsidó csak a tőkére kezes, de a kamatra nem, akkor szabad kölcsönöznie és mindjárt a kezesen behajtani a tőkét. (Abban az esetben, ha zsidó kölcsönöz zsidótól és egy harmadik zsidó a kezes, kinek a kölcsönvevő ezért fizet valamit, a Tóré Zohav és a Szifszé Kohén megengedi, a Chávosz Dáász pedig tiltja a kölcsönt).
  2. Ha nemzsidó mondja a zsidónak: végy a részemre a zálog fedezete ellenében kölcsönpénzt kamatra egy másik zsidótól, vagy ha nem is ad zálogot, csak adóslevelet, a hitelező pedig csak a nemzsidó zálogára vagy adóslevelére támaszkodik, és a közvetítőnek ez ügyben semmi felelőssége nincsen, – meg van engedve a kölcsön. Még ha a zsidó közvetítő viszi is a kamatot a hitelezőnek, szabad elfogadnia, de a hitelezőnek el kell határoznia magában, hogy a zálog és a pénz ide és odaszállításának minden veszélye és felelőssége az övé és a közvetítőt semmiféle felelősség nem terheli.
  3. Ugyanígy ha zsidó ember ad egy másik zsidónak zálogot vagy adóslevelet, hogy annak ellenében vegyen az ő részére kölcsönt kamatra egy nemzsidótól, ha a nemzsidó csak a zálognak vagy adóslevélnek a fedezetére támaszkodik, a közvetítőt pedig semmiféle felelősség nem terheli, – akkor meg van engedve. Ugyanígy ha először egy zsidó kölcsönzött a másiknak zálogra és azután azt mondja az adós a hitelezőnek: Szerezz a zálog ellenében kamatos kölcsönt egy nemzsidótól és én fizetem a tőkét is, meg a kamatot is, ha a nemzsidó csak a zálog fedezete ellenében adja a kölcsönt, szabad felvennie.
  4. Ha egy zsidó nemzsidónak ad zálog fedezete ellenében kölcsönt, hogy havonta ennyi meg ennyi kamatot fizessen utána, a zsidó pedig azután megy és arra kéri zsidó felebarátját, hogy kölcsönözze neki azt a pénzösszeget arra a zálogra és a kamatokat vegye fel a mai naptól kezdve addig, amíg a nemzsidó tartozását kifizeti, akkor szabad, de ha az első zsidó a tőkét és kamatot a kölcsön egész ideje alatt a nemzsidó adósságának tudta be, akkor az egész (a kamatok is) a zsidó tőkéjének tekintendő és tilos erre a zálogra kamatos kölcsönt vennie egy másik zsidótól, mert annyi mintha a maga zsebéből fizetne kamatot (zsidónak).
  5. Ha zsidónak pénze van letétben nemzsidónál, aki ebből ad kölcsönt egy másik zsidónak, ha a nemzsidó vállalta a felelősséget és veszélyt arra, hogy ha a pénz elvész, ő köteles megfizetni a maga pénzéből, – akkor meg van engedve. De ha nem a nemzsidónak veszélyére megy, tilos a kölcsön. Ezért oly helyeken, hol oly pénzintézetek és hasonlók vannak, melyeknek vagyonában (részvényeiben) zsidók is részesek és zsidók is vesznek ott kamatra kölcsönt, bár nemzsidók a vezetőik, nézetem szerint teljes tilalom ott zsidóknak kamatra kölcsönt felvenni. Ugyancsak ezért tilos zsidónak ott a pénzét is elhelyezni, (mert hátha vallástalan zsidó veszi azt kamatra kölcsön) és tilos kölcsönt venni onnan, (hátha vallástalan zsidó helyezte el ott a pénzét).
  6. Üzlettársak, akik kénytelenek nemzsidótól venni kölcsönt kamatra, kérdezzék meg előbb a módját szakavatott tóratudóstól, (miként a közintézeteknél felveendő kamatos kölcsönök dolgában is).
  7. Hitszegőtől is tilos kamatos kölcsönt venni és annak kamatos kölcsönt adni is szigorúan veendő.
66. fejezet

Az „iszka” kereskedelmi szerződés szabályai

A tiltott iszka

  1. Ha valaki pénzt ad felebarátjának, hogy azzal kereskedjék, úgy hogy a nyereséget is megfelezzék és a veszteség is egyformán mindkettőjüké legyen, ez „iszka” jogügylet, amilyet tilos csinálni, mert ennek a pénznek a fele kölcsön annak, aki kapta, mert hiszen felelős érte, ő veszi annak nyereségét és vesztesége is őt terheli, a másik fele pedig zálog nála, és annak a tulajdona, aki a pénzt adta, az veszi föl ennek a félnek a nyereségét és azt terheli ennek a félnek a vesztesége is, hogy az elfogadó a másik felerészével, a záloggal is kereskedik és fárad, mely teljesen azé, aki a pénzt adta, csak azért van, mert a másik felet kölcsönbe kapta, az ügylet kamatos ügylet, tehát tilos. Megengedni csak akkor lehet, ha a pénz adója a pénz elfogadójának némi jutalmat ad azért a fáradságért, hogy az ő pénzével, az ő részével foglalkozott, ezt a díjat előre meg kell állapítani, vagy a pénz átadásánál kell mindjárt megadni. Elég erre bármily csekély díj is.
  2. Kiköthetik, hogy a pénz elfogadójának azt az állítását, hogy a tőkéből vesztett, csak akkor kell elfogadni, ha azt két vallásilag kifogástalan tanúval igazolja, a nyereségre vonatkozó állítását esküjével kell bizonyítania.

A megengedett iszka

  1. Azt is kiköthetik, hogy a pénz elfogadójának szabad választására van bízva, hogy a pénzadójának tetszés szerinti összeget adjon a részére eső nyereségre, a többi nyereség az övé maradjon. Ez a mód helyes, mert általában feltehető, hogy a pénz elfogadója nem kíván esküre menni és a pénz adójának megadja azt, amiben megállapodtak. Ez a „heter iszka”, megengedett üzleti szerződés, mely nálunk szokásos. Még ha a pénzt elfogadó tudja is magában, hogy ha nem nyer, sőt ha veszít is, megadhatja a pénzadójának a tőkét a kikötött nyereséggel, ebben nincs semmi tilos, mert esküre volna köteles, az eskü alól mentesítheti magát a pénzével.
  2. De hogy a pénz elfogadója a pénztadó nyereségrészét bizonyos összegért megvegye, vagyis hogy ezt az összeget azután köteles neki minden esetben megadni, – ez tilos. A pénz elfogadójának a szabad választására kell a díjat bízni.
  3. Ha valakinek ily iszkapénzt adott és az még a fizetési határidő után is magánál tartja a pénzt, köteles a pénzadónak ez idő után is megadni a nyereségrészét, mert természetes, hogy a pénz visszafizetéséig a megállapodás (az első feltétel) érvényben van. Mégis jobb, ha az iszkaszerződésbe mindjárt beleírják, hogy ha a pénz a lejárat után is a pénz elfogadójánál maradna, a pénz visszafizetéséig a feltétel is érvényben marad.

 

Az iszka szerződés

  1. Az iszkaszerződés mintája:

Alulírott … ezennel elismerem, hogy Horovitz Reuben úrtól, Ungvárról, „iszka” ügylet lebonyolítására 100, azaz egyszáz aranyat alul jegyzett naptól számítva félévre felvettem és kötelezem magamat arra, hogy fentjelzett összegen csak olyan jó árut vásárlok, melyet nézetem szerint hamarosan nyereséggel eladhatok. E pénz kötelezettsége sorrendben az én pénzemet megelőzi. És minden nyereségnek, melyet a Mindenható nekem ezen áruk által juttat, a fele az enyém, a másik fele a fent nevezett r. Reubené. Ugyanígy egyforma rész illet mindkettőnket – Isten óvjon – veszteség esetén. Mihelyst az aluljelzett naptól számított félév lejárt, köteles vagyok föntnevezett r. Reubennak a tőkét a nyereségnek őt megillető felével együtt azonnal visszafizetni. Állítólagos veszteségemet tartozom két vallásilag megbízható tanúval, a nyereséget illető állításomat pedig esküvel bizonyítani. De azt is kikötöttük, hogy ha a nyereségnek őt illető részéért én 10 (tíz) aranyat akarok adni, azt elfogadja és nincs semmi követelni valója rajtam és ami azonfelül marad, csak az enyém még akkor is, ha kitűnnék, hogy nagyobb nyereség volt. Az okirat tulajdonosának megbízhatósága (követelése jogosultsága, hogy valót állít) a fizetési határidő lejárta után is fennáll. Mindazideig, hogy a fentjelzett összeget visszafizetem, ez csak az iszka fentebb kifejtett módján lehet kezemben. Fáradozásomért megkaptam jutalmam.

Kelt Ungvárott, 5631. tisri 28.
Eisenstein Simon s. k.

Előttünk, mint tanúk előtt:
Blaustein Lévi s. k.,   Hochberger Juda s. k.

  1. Ha az ügy sürgőssége folytán az idő rövid és nem lehetséges az iszka okiratot kiállítaniuk, mind a fentebb említett feltételekben szóbelileg is megállapodhatnak.
  2. Ha valaki előre fizet pénzt az árura, a következő minta szerint írják meg a megengedett „iszka” okiratot:

Alulírott, ezennel elismerem, hogy Weinstock Reuben úrtól Ungvárról alulírt napon 100 (azaz egyszáz) aranyat kaptam azért, hogy ezzel az összeggel a legközelebbi niszan hó újholdjáig Zahan faluban tulajdonomat képező szeszfőzdémben kereskedjem. E pénzösszeg által elért nyereségből az összes kiadások levonásával a fele engem, a fele a fentemlített r. Reubent illeti, ugyanúgy egyforma rész illet mindkettőnket – amitől Isten óvjon! – veszteség esetén. Köteles vagyok mindjárt a fizetési határidő napján, a legközelebbi niszan hó újholdján fentnevezett r. Reubennak tőkét a nyereségnek reá eső részével együtt visszafizetni. Az állítólagos veszteséget két vallásilag megbízható tanúval, a nyereséget illető állításomat esküvel tartozom igazolni. De azt kikötöttük, hogy ha a jövő niszan hó 1-én fentnevezett r. Reubennak tőkéje és a nyereségnek ráeső része fejében öt hitelesített korsó szeszt adok, akkor semmi követelése rajtam többé nincsen. Ez okirat tulajdonosának megbízhatósága (követelésének jogosultsága) a fizetési határidő után is fennáll. Fáradozásomért megkaptam jutalmam.

Ungvár, 5631. tisri 11-én.
Blumenthal Simon s. k.

Előttünk, mint tanú előtt:
Blaustein Lévi s. k.
Taub Juda, a levita s. k.

 

Állami okirat az iszka mellett

  1. Ha a pénztadó azt akarja, hogy a pénztelfogadó egyszerű és államérvényes adóslevelet adjon neki, hogy az esetben, ha a pénzt elfogadó vonakodnék neki tartozását kifizetni, vagy meghalna, pénzét a világi bíróságok által is könnyen behajthassa, és csak szóbelileg állapodnak meg abban, hogy ez a pénz »iszka« ügyletre szolgál, – nem használ, sőt ha az adóslevél csak a tőkéről szól, mert a pénztadó ezzel az adóslevéllel az egész pénzt behajthatja, tilos akkor is, ha nyilvánvaló a veszteség. Még ha a pénz elfogadója meg is bízik teljesen a pénz adójában, ki vallásos, jámbor ember, akkor sem használ. Még ha a pénzt elfogadó maga is iszka szerződést ad a pénztadónak, melyben azt írja, hogy az a pénz, melyről az adóslevélben szó van, iszkaüzletre adatott, akkor sem használ, mert tartani lehet attól, hogy a pénztadó, vagy örökösei majd eltitkolják (elrejtik) az iszkaokiratot és behajtják a pénzt az adóslevéllel. A dolog csak úgy volna megengedhető, ha az iszkaokiratot egy harmadik embernek adják, vagy az iszkaokiratot a pénztadó írja alá és a pénzt elfogadó tartja őrizetben, vagy ráírják az adóslevélre, hogy csak úgy értelmezhető, ahogy az »iszka«-okirat megmagyarázza, vagy legalább is két tanút állítanak előre arra, hogy az adóslevél az „iszka” ügylet szól. Minden olyan módon jó, még ha az adóslevélbe a tőkét a kamattal egybe is foglalták.

 

Iszka kölcsön, nem befektetési céllal

  1. Az „iszka”-okirat csak akkor használható engedélynek, ha tényleg igazság, hogy csak bizonyos üzlet lebonyolítására veszi fel a pénzt, de ha nem üzlet céljaira veszi fel a pénzt, hanem hogy azzal valamilyen adósságot fizessen, vagy hasonló célra, akkor az iszka okirat nem használ, mert hazugság. De megoldhatják ilyen módon: pl. ha r. Reubennak, kinek a pénz kell, van valamilyen áruja, bár más városban is, akármilyen olcsón eladhatja azt Simonnak és azzal a feltétellel, hogy Reubennak szabad módjában áll az áruért, ha azt bizonyos meghatározott ideig Simonnak kezeibe át nem adja, ennyit meg ennyit adni (hogy Simonnak kellő haszna is legyen rajta). Simon meg átadja Reubennak a pénzt, az árut pedig valamely szövetdarab birtokbavétele által teszik teljessé, azaz, hogy Simon, a vevő valamely ruhadarabját odaadja Reubennak, hogy fogja meg (vegye birtokába), ezzel Simon is birtokába jut Reuben árujának, ha nem is tanúk előtt történt a csere. Az áruért most már Simon felel, aki megvette.
  2. Ugyanígy, ha Reuben pénzzel tartozott Simonnak, de a fizetés megállapított idejében Reubennak nincsen pénze és megegyeznek, hogy Simon vár még a pénzére bizonyos ideig, – szintén nem használ az »iszka« okirat, hanem Reuben adjon el a fenti módon valamilyen áruját Simonnak és Simon adja vissza neki a már előbb birtokában volt adóslevelet, Reuben pedig adjon elismervényt Simonnak a föntebb leírt módon tőle megvett árukról.
  3. Ha egy zsidó azzal a megállapodással ad át felebarátjának egy darab marhát nevelésre, hogy annak nyereségén majd megosztozkodnak, ugyanaz a szabály, mintha valaki iszkaüzletre adna pénzt a másiknak. (L. Jóre Déa 177:1., 23.)
179. fejezet

A kölcsön szabályai

 A hitelezés kötelessége

  1. Parancskötelesség Izrael szegényeinek kölcsönt adni, mint mondva vagyon[4]: Ha pénzt adsz kölcsön népemnek, a szegénynek, ki veled van, stb. Habár az áll אם (ha), bölcseink, – legyen áldássá emlékük! – hagyományképpen azt a magyarázatát kapták őseiktől, hogy ez a „ha” nem önkéntes akarat, hanem kötelesség. Így mondjuk a Möchiltában (2Mózes könyvének halachikus midrás magyarázatában): „ha pénzt adsz kölcsön népemnek”, ez kötelesség, te azt mondod kötelesség, hátha nem az, hanem csak önkéntes egyéni jog (mert az áll: ha), azért mondja[5]: „kölcsönözve kölcsönözz neki”, ez tehát kötelesség és nem önkéntes akarat. Annak pedig, hogy azt írja: „ha”, a magyarázata: Ha pénzt kölcsönzessz, először is népemnek kölcsönözz és nem az idegennek, és a népemből kinek?

Annak, aki veled van. Ebből következtetve mondották (bölcseink): az a szegény, aki rokona, előnyben részesítendő más szegénnyel szemben, városa szegényei más városok szegényeivel szemben. És nagyobb érdem a szegénynek való kölcsönzés parancsának teljesítése, mint a kéregető szegénynek nyújtandó alamizsna parancsának a teljesítése, mert ez már előbb rászorult a kéregetésre, az pedig nem jutott arra a fokra. A tóra pedig haragszik arra, aki vonakodik kölcsönt adni a szegénynek, mint mondva vagyon[6]: és rossz volna a szemed szűkölködő testvéredre stb. Arra meg, aki szorultsága idején kölcsönt ad a szegénynek, azt mondja az Írás[7]: „Akkor hívd és az Örökkévaló meghallgat”.

  1. Ha a gazdag rászorul a kölcsönre, még annak is micvakötelesség kölcsönt adni, neki szóval is használni és neki megfelelő tanáccsal szolgálni.

 

A hitelezés szabályai

  1. Tilos tanúk nélkül kölcsönt adni, még a tóratudósnak is, ha csak zálogra nem veszi a kölcsönt. Aki adóslevélre ad kölcsönt, még dicséretesebb.
  2. Tilos az adóst szorongatni, ha tudja, hogy nem tudja megfizetni. Még elmenni előtte is tilos, mert szégyenkeznék, ha meglátja hitelezőjét, és jövedelméből nem futja, hogy őt kifizesse. Erre mondja a Tóra[8]: „Ne légy vele szemben, mint hitelszorongató.”
  3. És amiként tilos az adóst szorongatni, akképpen tilos az adósnak is visszatartania felebarátja pénzét, ami megvan a kezében és azt mondani néki, amikor megvan a pénze: „menj, gyere máskor”, mert írva vagyon[9]: „ne mondd felebarátodnak: menj és gyere máskor!”

 

A kölcsön elherdálásának tilalma

  1. Tilos az adósnak felvenni a kölcsönt és azt szükségtelenül kiadni, míg egészen elveszhet, hogy a hitelező nem talál semmit, amin behajthatná, bármily nagyon gazdag ember is a hitelezője. Aki így cselekszik, azt joggal gonosztevőnek nevezik, mint írva vagyon[10]: „A gonosztevő kölcsönöz és nem fizet” és meghagyták bölcseink[11]: „Felebarátod pénze ép oly drága legyen előtted, mint a magadé”. Ha a hitelező ismeri az adósnak ezt a rossz tulajdonságát, hogy nem vigyáz másoknak a pénzére, jobb, ha nem hitelez neki, mint ha hitelezne néki és azután szorongatni volna őt kénytelen és mindannyiszor megszegje a „ne légy vele, mint hitelszorongatója” tilalmát.

 

A zálog szabályai

  1. Aki zálogra ad kölcsönt, óvakodjék attól, hogy azt használja, mert az olyan volna, mintha kamatot venne. Ha a szegénynek ásójára, fejszéjére, vagy hasonlóra adott kölcsönt, aminek több a kölcsöndíja és kevesebb a kopáskára, bérbeadhatja az adós engedélye nélkül is és behajthatja a bérlete díját a maga követelésére, mert általában feltehető, hogy ez az adósnak is kellemes. De van, aki azt mondja, hogy csakis másoknak adhatja bérbe, a hitelező maga azonban a bérletdíj betudásával se használja a zálogot, mert meggyanúsíthatnák, hogy ingyen használja a kölcsöne miatt.
  2. Ha a hitelező zálogot akar venni az adóstól, nem a kölcsönzés idején, hanem később, csakis törvényszék (három tóratudós) szavára teheti.
  3. Amennyire csak lehet, tartózkodjék az ember mindig a kezességtől és másnak rábízott vagyontárgya őrzésétől.
  4. Akinek adóslevele van a felebarátjától, de az annyira régi, hogy már elmosódik, menjen el a rabbiszékhez és hitelesíttesse.
  5. Tilos kifizetett adóslevelet a házban tartani, mint írva vagyon[12]: „Ne tartogass hajlékodban jogtalanságot.”
  6. Amint óvatosan kell, hogy őrizze az ember másnak a rábízott jószágát, épp oly gondosan, sőt még jobban kell őriznie a nála letett zálogot, mert olybá számít, mintha fizetett őre volna a zálognak. És miként a megbízott nem adhatja át másnak őrizetre a rábízott letétet, miként azt a 188. fejezetben fogjuk Isten segedelmével kifejteni, akként a hitelezőnek sem szabad másnak a kezére bízni a zálogot, sem elzálogosítani a tulajdonosa beleegyezése nélkül.
  7. Ha valaki zálogra ad kölcsönt a felebarátjának azzal, hogy ha a meghatározott időre meg nem fizeti, a zálogtárgya a hitelező tulajdonába jut, ügyeljen arra, hogy már a kölcsönadás alkalmával jelentse ki neki: „ha a meghatározott időre a zálogot ki nem váltod, az már mostantól kezdve az én tulajdonom.”

 

A kölcsön elengedése és a megbízott

  1. Aki tudja, hogy tartozik a felebarátjának, de ha ez a felebarátja azt mondja neki: „én meg biztosan tudom, hogy nem tartozol nekem”, akkor mentesül kötelezettsége alól, mert felebarátja azt ezzel elengedte neki.
  2. Ha az adós megbízott útján akarja a tartozását megfizetni a hitelezőnek, mihelyst átadta a pénzt a megbízottnak a kezébe, az a pénzt a hitelező részére már birtokába vette; és ha az adós megbánja és vissza akarja venni a pénzt a megbízott kezéből azzal, hogy majd később fizeti meg, tilos visszavennie, mert annyi, mintha a tulajdonos tudta nélkül venné el most már kölcsönbe a pénzét, – és a megbízottnak is tilos, hogy visszaadja az addig adósnak.

[1] Jechezkél 18:13.

[2] 5Mózes 25:20.

[3] Példabeszédek 22:7.

[4] 2Mózes 22:24.

[5] 5Mózes 15:8.

[6] Uo. 15:9.

[7] Jesájá 58:9.

[8] 2Mózes 22:24..

[9] Példabeszédek 3:28.

[10] Zsoltárok 34:21.

[11] Atyák 2:17.

[12] Jób 11:14.

  • Küldés emailben

Fejezetek