A purim és az ajándékozás

Az ünnep egyik micvája, hogy legalább egy embernek élelmiszert kell küldenünk.

Mordecháj leírta mindezen eseményeket… Kötelezővé tette, hogy tartsák meg ádár hó 14. és 15. napját, évről évre… Tegyék ezeket a lakoma és öröm napjaivá, amikor egymásnak ajándékokat és a nélkülözőknek adományokat küldenek. (Eszter 9:20-22)

Ez az Eszter könyvéből származó idézet a misloách mánot, jiddisesen sláchmonesz szokásának eredete: purim egyik micvája, hogy ismerőseinknek élelmiszereket tartalmazó ajándékot küldjünk. Mi a célja ezeknek az ajándékoknak?

Vannak – többek között a péntek este énekelt Lechá dodi című daláról közismert, XVI. században élt Slomó Álkábec rabbi –, akik azt mondják, hogy az egymás megajándékozásának aktusa éppen ellenkezik azzal, amit a gonosz Hámán gondolt a zsidókról. Szerinte ugyanis a zsidók szétszórt, megosztott nép. A zsidók ezért ajándékokat küldenek egymásnak, hogy kifejezzék az egységüket. Erre alapozva vannak olyanok, akik nem csak ételt küldenek, hanem tóramagyarázatokat is, mivel, mint mondják, ha a cél a zsidó nép egyesítése, arra a tóramagyarázatoknál nincs, ami alkalmasabb lenne.

Egy másik indoklás szerint, melynek eredetét a könyvéről Trumát Hádesen néven is ismert Jiszráel Isserlein (1390-1460), Ausztriában élt tóramagyarázó egyik művében találjuk, az ajándékok küldése biztosítja, hogy mindenkinek legyen megfelelő étele, amivel az ünnepi lakoma kötelezettségét teljesíteni tudja. Ez a magyarázat azonban egy újabb kérdést is felvet: egy másik micva, a szegényeknek küldendő adomány purimi parancsolata már biztosítja, hogy legyen miből ételt venniük az ünnepre. Így egyesek szerint a sláchmonesz küldése a szegényeknek adott adományból származik, de – hogy ne hozzák kellemetlen helyzetbe a nélkülözőket – a rabbik elrendelték, hogy tehetős és nélkülöző egyaránt vegyen részt az ajándékok küldésében.

Ennek értelmében minden felnőttnek (vagyis a lányoknak 12, a fiúknak 13 éves kortól) legalább egy embernek kell küldenie olyan ételcsomagot, amiben legalább kétféle, azonnal fogyasztható étel vagy ital található. A parancsolat mindenkire egyaránt vonatkozik, szegényekre, gazdagokra, betegekre, idősekre is, természetesen mindenkinek a saját lehetőségei szerint. Egyetlen csomaggal már teljesítettük a parancsolatot, ám a zsidó törvények legnagyobb összefoglaló műve, a Sulchán Áruch azt írja, hogy aki több ismerősnek küld misloách mánotot, az dicsérendő. Ugyanakkor a Rámbám azt is kijelenti, hogy jobb, ha az ember többet költ a mátánot leevjonim, a szegényeknek adott adomány purimi parancsolatára, mint a lakomára és a sláchmoneszre, hiszen nincs annál nagyobb öröm, mint ha az embernek sikerül felvidítania a nélkülözők és szükséget szenvedők, árvák, özvegyek és betértek szívét. Purim napján pedig különlegesen fontos, hogy boldogok legyünk.

Fontos szerepe van az átadásnak is, vagyis ha a címzett nincs otthon, és az ajtajára akasztjuk a csomagot, és az illető csak purim után érkezik haza, azzal nem teljesítettük a misloách mánot parancsolatát. A micva ugyanis csak purim napjára érvényes, sem a megelőző, sem a következő estén. A rabbik azt tanácsolják, hogy lehetőleg a második, nappali megilaolvasás után küldjük el a misloách mánotot, és a megilára mondott „sehechejánu” áldás közben gondoljunk arra is, hogy a nap többi micvájára – misloách mánot, a szegényeknek adott adomány, valamint a purimi lakoma – is vonatkozik ez az áldás.

Aki elutazik, annak gondoskodnia kell arról, hogy vagy ott küldjön egy csomagot, ahova utazott, vagy pontos utasításokat kell adnia az otthon maradt családtagoknak, hogy a nevében küldjenek csomagot. Szokás, hogy egy kis csomagocskával viszonozzák az ajándékot. Ideális esetben az ajándékokat küldjük valakivel, akár egy gyerekkel is, de az ember maga is átadhatja a saját csomagját, azzal is teljesíti a micvát.

Vannak, akik a közvetlen hozzátartozó halálát követő gyászévben nem fogadnak el misloách mánotot, más szokás szerint csak a szülő halála utáni gyászévre vonatkozik ez, egyéb hozzátartozó (házastárs, testvér, gyerek) halála után csupán az első harminc napra vonatkozik.

És végül feltehetjük a kérdést, hogy mit küldjünk. Gyakorlatilag bármit, ami azonnal fogyasztható, legyen az sütemény, édesség, vagy valódi étel: kenyérféle, leves, húsétel, vagy gyümölcs. Küldhetünk italt is: gyümölcslét, sört, bort. És persze a közkedvelt purimi finomságokat: hámántáskát, vagy mákkal, dióval töltött, bebugyolált csecsemő alakra formált kindlit. Arra azonban figyeljünk oda, hogy bármit is válasszunk, ne romoljon meg a kiszállítás közben, és megfelelő hechser vagyis kósersági igazolás legyen rajta, illetve megfelelő alapanyagokból és edényekben készüljön, hogy aki kapja, élvezni is tudja a csomagját.

Még akkor is, ha adott esetben a sajátját kapja vissza, ahogy nagymamám minden évben elmesélt anekdotájában:

„Aztán elkezdődött a kindli- és tortaküldés, a cselédek vitték el mindenkinek a tálakat. egyszer vissza­kap­tuk a sajátunkat az uno­ka­test­véreméktől. Megérkezett a cse­­léd, és azt mondta: a nagyságos asszonyék küldték. Kinyitottuk, és láttuk, hogy a miénk, de ad­digra már vagy öt házat megjárt, mire visszaért hozzánk.”

Purim száméách – boldog purimot!

zsido.com

 

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

  • Küldés emailben