Szombaton, ünnepnapokon és bizonyos böjtnapokon a tórai szakasz felolvasása után felolvassák az adott napra rendelt prófétai szakaszt, a háftárát. Most induló sorozatunkban ebbe nyerhetnek betekintést olvasóink hétről hétre.
Hogy miért is alakult ki ez a szokás, arra az a legelterjedtebb magyarázat, hogy a hanukai történetből is ismert IV. Antiochus Epiphanes, szeleukida uralkodó regnálása idején, a polgári időszámítás kezdetét megelőző második évszázad első felében megtiltották a zsidóknak többek között a Tóra felolvasását. A tilalom azonban csak a Tórára, vagyis Mózes öt könyvére vonatkozott, s nem érintette a Tánách, vagyis a zsidó Biblia egyéb könyveit. Bölcseink ekkor vezették be azt a szokást, hogy a tórai hetiszakasz helyett egy-egy olyan részletet olvasnak fel a prófétai könyvekből, mely többnyire (de nem minden esetben) az adott tórai hetiszakaszhoz kapcsolódik, vagy arra reflektál valami módon. A szokás a tilalom feloldása után is megmaradt.
Egy másik magyarázat szerint Ezra, az írnok vezette be i. e. 350 körül, és vannak, akik azt mondják, hogy a zsidók eredetileg minden nap tanulmányozták a reggeli ima után a Tánách könyveit, ám a munkájuk miatt ezt sokan nem engedhették meg maguknak. Szombaton azonban továbbra is lehetőség nyílt a hosszasabb tanulásra, így maradt meg a prófétai szakasz felolvasásának szokása. Végül létezik egy olyan magyarázat is, mely szerint azon vallási szekták elleni küzdelem részeként vezették be bölcseink e szokást, melyek Mózes öt könyvén kívül más könyvet nem fogadtak el szentnek. Annyi bizonyos, hogy a misnai időkben, a polgári időszámítás szerinti első században már létezett a háftárá felolvasásának gyakorlata, mivel a Talmud értekezik arról, hogy a korai misnai bölcsek miként olvasták a háftárát.
Amellett, hogy bölcseink minden szakaszhoz rendeltek egy-egy háftárát, vannak olyan szombatok, amikor nem az adott szakasz háftáráját olvassák. Ilyen eset az, amikor ros chodes, az újhold vagy a ros chodest megelőző nap (erev ros chodes) szombatra esik. Így esett ez ezen a héten is, amikor újrakezdtük a Tóra olvasását a Berésit hetiszakasszal. Mivel vasárnap és hétfő chesván hónap újholdja, ezért szombaton az erre az alkalomra előírt szakaszt olvasták fel a Berésit megszokott háftárája helyett. Ez a rész Smuél (Sámuel) próféta első könyvének 20. fejezetéből származik (20:18-42), mely ezzel a mondattal kezdődik (a teljes szöveget ide kattintva találhatják meg):
Erre mondta neki Jonatán: Holnap újhold van; hiányozni fogsz, mert üres lesz az ülőhelyed.
A szakasz elmeséli Jonatán és Dávid búcsúját, valamint Dávid menekülését Saul, a király bosszúja elől. Saul úgy vélte, hogy Dávid lázad ellene, féltette tőle a hatalmát, és meg akarta ölni őt. Saul fia, Jonatán azonban szerette Dávidot. Titkos jelet beszéltek meg, mellyel tudtára adja, hogy biztonságban van-e, vagy menekülnie kell.
Ezen események ros chodes előtt, illetve az azt követő napokban történtek. Ebből a magyarázók azt a következtetést vonják le, hogy Dávid királysága és az újhold között kapcsolat van. Az újholdra minden hónapban áldást mondunk (kidus leváná), és ebben a szövegben szerepel az a mondat, hogy „Dávid, Izrael király él és virul”. Erre mondják bölcseink, hogy Dávid királysága, vagyis Dávid házának uralma követi a hold járását. Ávráhám ősapánk korában kezdett Izrael népe előtűnni, ahogyan a Hold is láthatóvá válik ciklusa elején, és teljességét Slomó (Salamon) király, Dávid király fia idejében érte el, ahogyan a Hold is a hónap 15. napjára teljesedik ki. Ettől a ponttól kezdve indult meg a lassú hanyatlás, míg végül a királyság holdja szinte teljesen eltűnt Cidkijáhu király, sorban a 15. uralkodó korában. A midrás azt mondja, hogy amikor Dávid uralma teljesen eltűnik, akkor érkezik el az idő arra, hogy az ő házából származó Messiás lassanként megjelenjen.
Az újonnan megjelenő Holdra mondott áldás végén arra kérjük Istent, hogy a Hold többé ne fogyatkozzon meg, hanem legyen olyan nagy és fényes, mint a Nap, olyan, amilyen a teremtéskor volt. Majd arra kérjük Istent, hogy teljesedjen be az a jóslat, mely szerint a zsidók „Örök Istenük és királyuk, Dávid után járnak”. A midrás azt mondja, hogy a Nap és a Hold eredetileg egyforma nagy és fényes volt. Ám a Hold panaszkodott, és azt mondta Istennek, hogy nem jó, hogy mindkét égitest egyforma méretű, így Isten lekicsinyítette a Holdat. Ám a messiási időkben újra egyforma nagyok lesznek. Ebben az imában a Hold fényességét Dávid király uralkodásához hasonlítjuk, és arra kérjük Istent, hogy ahogyan majd a Hold ismét eredeti fényében ragyog, úgy tündököljön Dávid házának uralma is.
Visszatérve a háftárá szövegéhez: Jonatán tudta, hogy, bár apja után neki kellene örökölnie a trónt, Dávid sokkal inkább alkalmas erre a feladatra, és hajlandó is volt félreállni, hogy Dávid trónra léphessen. Arról is meg volt győződve, hogy előbb-utóbb valóban Dávid lesz az uralkodó, hiába tűnik éppen az adott pillanatban úgy hogy a hold eltűnik, rejtőzködnie kell. Ezért erősítette meg azt a szerződésüket, hogy kettejük családja mindig egymáshoz tartozik majd. Ugyanígy mi is tudjuk, hogy ahogyan a Hold eltűnik, de mindig újra láthatóvá válik, úgy bukkan elő majd újra és lép örök uralomra Dávid házának leszármazottja, és állítja vissza Dávid királyságát eredeti pompájában, vágyaink szerint nagyon gyorsan, még a mi napjainkban.
zsido.com
Forrás: torah.org, chabad.org
