A Mátra kapujában, vagyis Gyöngyösön már a 15. század közepén is éltek zsidók, azonban az ő életükről szinte semmilyen adalék nem maradt ránk. Nem úgy az újkori jelenlétükről, mely az Orczy család jóvoltából a 18. század elején kezdődött és melyet ma is gazdag építészeti emlékek jeleznek.

Magyarországon nincsen másik olyan város, ahol négy zsinagóga állna egymás mellett, ám a gyöngyösi példának is van szépséghibája. A négyből ma már csupán az egyikben hangzik fel a Halljad Jiszráél… kezdetű ima – és ott is ritkán. Ezt olyan szomorú tényként kell kezelnünk, mint ahogy más vidéki települések esetében is, hogy a vidéki deportálásokban az ott élő zsidók több, mint 70%-át elpusztították, a kevés túlélő pedig hiába próbálta meg újrakezdeni életét egykori szülővárosában, a légkör és a politikai hangulat távozásra kényszerítette őket. A legtöbb zsinagóga elnéptelenedett.

A régi zsinagóga, mint városi televízió székház

Gyöngyösön az első zsinagógát Rábl Károly tervei alapján építették fel 1816-ban, a korban divatos klasszicista stílusban, melyet a létszámbeli gyarapodás miatt már 1826-ban bővíteni kellett. Később, 1918 után „Hősök Templomának” nevezték el az első világháborúban harcolt izraelita gyöngyösiek tiszteletére; a hitközségek kötelékéből 430 férfiú vonult be.

Az egykori pótimaházban ma okmányiroda van

Ettől jobbra, a szomszédos telken 1873-ban a status quo ante hitközség egy új, reprezentatívabb, két hagymakupolás toronnyal szegélyezett zsinagógát épített magának. Ennek sajnos nyomát sem látjuk, ugyanis az 1917-es nagy gyöngyösi tűzvész szinte teljesen felemésztette. A frigyszekrényében tartott Tórákat az akkori rabbi, Feigl Lajos Hermann (1872–1944), a hitközségi jegyző és hat huszár az életét kockáztatva mentette ki a lángok közül. A katasztrófa után az épületet kénytelenek voltak lebontani.

A gyöngyösi nagyzsinagóga naplementében

Ezt követően, 1921-ben, a régi zsinagógától balra építettek egy pótimaházat, mely egyszerűbb, timpanonos homlokzata harmonizált agg szomszédjával. Ennek a felépítése tehát szükségből történt, nem fejezte ki sem a gyöngyösi zsidók igényeit, sem a társadalmi helyzetüket. Miután anyagilag újból stabilizálódtak, nagy volumenű terveket szőttek, amelynek megvalósításával a híres Baumhorn Lipótot (1860–1932) bízták meg, aki idős korára való tekintettel ekkoriban már vejével Somogyi Györggyel (1893–1980) dolgozott. A hatalmas, kupolás épületet 1930-ban avatták fel – ekkor 2136 izraelita vallású ember élt a városban.

Egy Baumhorn-féle eredeti ajtó

Ezektől kissé messzebb a Kossuth Lajos utca elején állt még egy zsinagóga. Az 1880-ban önállósodott orthodox hitközség miután több évtizeden keresztül magánházakban imádkozott, 1913-ban felépítette saját tornácos zsinagógáját, melyet azonban az ötvenes években lebontottak.

 A nagyzsinagóga északi falának egy részlete

Ha végig sétálunk az Eszperantó utca egy szakaszán még ma is négy (egykori) zsinagógára lehetünk figyelmesek. A hajdani pótimaházba, mely sokáig moziként működött, ma különböző plasztikkártyákért járnak a városiak, ugyanis itt rendezték be az okmányirodát. Ha besétálunk a Dr. Puky Árpád utcába, akkor rátalálunk egy „Világ Igaza” szülőházára, itt látta meg a napvilágot Ferencfalvi Kálmán (1921–2005), aki a tábla tanúsága szerint mintegy 2000 embert mentett meg a vészkorszakban. Az okmányiroda mellett, a régi zsinagóga kívülről nagyjából őrzi eredeti formáját, de a falak között a városi televízió működik.

Az alkalmanként használt imaház

A szomszédos, meglehetősen gondozatlan telken emelkedik Baumhorn utolsó zsinagóga remeke. Az épület csak igen rövid ideig látott el szakrális funkciót, ugyan a holokauszt után még használták, sőt rabbi is működött Weisz Dávid (1906–1981) személyében, 1959-ben a Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK) a túlélők feje fölül eladta a zsinagógát. Ezt követően úgy mondták, Gyöngyösön volt az ország legszebb bútorboltja, ugyanis a kupola alá bútoráruház költözött…

Az első világháborús hősi emlékmű

Az utóbbi években üresen áll, egy-két ajtó őrzi eredeti, igényesen kidolgozott formáját, viszont több ablak bezúzva, az északi fal egy része teljesen beázott, a vakolat a téglákig lepergett. Bejutni sajnos nem tudtam, de az ablakokon keresztül látszott, hogy a funkcióváltáskor az egykor tágas tereket több helyen felszabdalták. A kijor, mely utánozza az épület ornamentikáját jó állapotban megmaradt. Fotók alapján a fő imatér részben rekonstruált, megmaradt díszei fehérre meszeltek.

A temetői Holokauszt-emlékmű

2014 végén, szinte a semmiből újjáalakult a gyöngyösi hitközség és az egyik fő célkitűzésüknek a nagyzsinagóga helyreállítását tűzték ki. Itt az „Együttélés házát” kívánják kialakítani, ahol az évezredes zsidó-keresztény párbeszédre alapozva kívánnak kulturális programokat szervezni.

A murvaköves út részlete

A gyöngyösi zsidók maradékának 1964-ben a nagyzsinagóga mögött egy imaházat építettek fel, mely egyszerű épület funkciójáról csupán a falba épített mózesi kőtáblapár árulkodik, illetve a bejárat felöli héber zsoltáridézet, ám utóbbi a kisebb növésűek elől láthatatlan marad, ugyanis az udvari oldalt magas téglafal zárja. Az újjáalakult hitközség, ha tart Isten-tiszteletet, akkor itt gyűlik össze.

 

A temető jóval a lakott területen kívül, szőlőföldek ölelésében fekszik a város határában. A sírkertet 2017-ben a „Hősök és Mártírok” kegyeleti emlékparkjává nyilvánították, amikor a területet kettészelő utat fehér murvakővel szórták fel és a növényzetet rendezték. Azóta eltelt három év, és a temetőt helyenként méteres bogáncsbokrok borítják, az első világháborús hősi emlékmű lépcsőinek réseit felverte a gaz, hasonló képet mutat a monumentális Holokauszt-emlékmű, amely mintegy kétezer mártírra emlékeztet égbe törő kőtábláival. Az orthodox részen a csengeri csodarabbi unokája, Jungreisz Antal (Áser Ánsel háLévi, 1875–1942) rabbi felújított macévája előtt orgonabokor hajtásai törekszenek felfelé.

Az árnyasabb status quo részen, az út mellett található a régi, patak menti felszámolt temető hamvainak közös márványsíremléke, melyet a Hevra Kadisa állított. Mellette néhány prominens megerősített sírja, mint Spiegler Dávid (?–1898) rabbié, aki az orthodox hitközség első rabbija volt, de úgy látszik halála idején még nem különítették el a temetőt irányzat szerint. Kicsit hátrébb Fürst Elázár (1822–1893) rabbi piszkei vörösmárvány sírjára kúszik fel a borostyán. A temető ezen végében található több családi kripta, melyeket a vandálok kincseket keresve feltörtek – nem tudták, hogy a módosabb zsidókat is csak egyszerű fehér halotti ruhában temetik…

Fürst rabbi síremléke
A Spitzer család kriptája

Cseh Viktor

 

A fotók a szerző saját képei.

 

 

 

 

 

 

 

 

Megszakítás