Elhíresült „városi legenda”, hogy tetovált embert nem temetnek el a zsidó temetőben. Azonban a válasz jóval árnyaltabb, mint sokan gondolnák.
Sokan félnek feltenni a kérdést, mások biztos válasznak hiszik: ha valakinek tetoválása van, akkor nem temethető el zsidó temetőben. A téma történelmi traumákat és vallásjogi félreértéseket egyaránt érint. Nézzük meg, mit mond erről valójában a Tóra és a zsidó hagyomány.
A Tóra a tetoválást tiltja, nem az ilyen zsidó eltemetését
Kezdjük a legfontosabbal: a Tóra tiltja a tetoválást. A Kedosim hetiszakaszban olvassuk: „Bevágást halott miatt ne csináljatok testeteken és bélyegírást ne csináljatok magatokon; én vagyok az Örökkévaló.” (3Mózes 19:28.)
A klasszikus magyarázók – köztük Rási – szerint ez a tilalom az állandó, kitörölhetetlen, a bőrbe mélyesztett jelekre vonatkozik. A parancsolat eredeti célja az volt, hogy a zsidókat elkülönítse azoktól a bálványimádó népektől, akik rituális vagy extatikus szertartások során jelölték meg testüket.
Fontos azonban hangsúlyozni: a tetoválás tilalma nem jelent temetési tilalmat. A zsidó vallásjog szerint egy tetovált zsidó ugyanúgy eltemethető zsidó temetőben, mint bárki más.
Honnan ered mégis a tilalom mítosza?
A félreértés gyökere a gyakorlatban keresendő. Egyes – jellemzően az ortodox, haszid – Chevra Kádisák, azaz a zsidó temetkezéssel foglalkozó Szentegyletek saját szabályokat állíthatnak fel arra vonatkozóan, hogy kiket temetnek el az általuk gondozott parcellákban.
Előfordul, hogy egy ilyen közösség nem kívánja a saját halottai közé temetni azt, aki önként vállalt, a zsidó törvényeket megszegő tetoválással rendelkezik, mivel ezt a tiltás állandó, látható bizonyítékának tekintik. Ez azonban nem általános, nem kötelező, és nem a háláchá alapelve.
Ez a korlátozott gyakorlat vezetett oda, hogy sokan úgy vélik: a tetoválás automatikusan kizár a zsidó temetésből, holott ez vallásjogilag nem igaz.
A tetoválás tilalma zsidó identásképző
Nem véletlen, hogy a tetoválás tilalma éppen a Kedosim („Szentek legyetek”) hetiszakaszban szerepel. A zsidó gondolkodásban a szentség – kedusá – elkülönítést jelent: térben (Szentély), időben (Szombat), és emberben (Izrael népe).
A test is része ennek az elkülönítésnek. A tetoválás tilalma tehát identitásjelző parancsolat: azt fejezi ki, hogy a zsidó test nem önkényesen alakítható, hanem szent célra rendelt.
De fontos különbséget tenni önkéntes és kényszer hatására készült tetoválások között. Az életmentő orvosi beavatkozásokhoz szükséges jelölések természetesen megengedettek, hiszen a pikuách nefes, az élet védelme szinte minden parancsolatot felülír.
És külön kategóriát képeznek a holokauszt során kényszerrel felvitt számok, amelyek nem bűnök, hanem a zsidó történelem legmélyebb sebei.
A borítókép illusztráció. Fotó: JONATHAN NACKSTRAND / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.