Valószínű, hogy ezt az írást most azért olvassa, mert értesült róla: valaki elhunyt, és egy zsidó temetésen kíván jelen lenni. Elsőként engedje meg, hogy kifejezzük részvétünket. Minden haláleset fájdalmas, és bár a lélek örökké él, testből való távozása mélyen megrendítő – személyes, lelki és közösségi szinten egyaránt.
Mikor illik részt venni egy zsidó temetésen?
Akár most először vesz részt zsidó temetésen, akár korábban már volt ilyen szertartáson, az alkalom mindig komoly lelki ráhangolódást igényel. Felmerülhet a kérdés: mit kell tennem? Mit mondjak? A válasz egyszerű: legtöbbször nincs szükség különösebb tennivalóra, és ha mégis, a szükséges eligazítást a helyszínen megkapja. Ha bizonytalan, érdemes figyelni a környezetében lévőkre, és követni példájukat.
Amennyiben még gondolkodik azon, hogy részt vegyen-e, fontos tudnia: a temetésen való jelenlét az egyik legnagyobb jótétemény, melyet az elhunyt iránt gyakorolhat. Kísérni valakit utolsó útjára – még ha fájdalmas is – kiemelkedő micva, nemcsak az elhunyt, hanem a gyászolók számára is.
Hogyan illik öltözködni?
A részvételhez illő, méltóságteljes öltözet ajánlott. Férfiak számára ez lehet öltöny vagy elegáns nadrág és ing. Nők esetében visszafogott, szemérmes ruházat – szoknya és blúz vagy hosszabb ruha az illendő. Férfiaknak fejfedő viselése kötelező; ha nincs kipájuk, a ravatalozó vagy temető bejáratánál általában elhelyeznek egy kosarat, amelyből vehetnek egyet.
Mi történik a temetés előtt?
Fontos, hogy pontosan érkezzen, és a mobiltelefonját némítsa le. Ez nem alkalmas pillanat a könnyed társalgásra, még közeli barátok között sem. Nincs szükség hosszas szavakra – a puszta jelenlétével is vigaszt nyújt a gyászolóknak. Legjobb, ha csendben követi a gyászolók viselkedését. Ha szeretne valamit tenni, a zsoltárok olvasása mindig helyénvaló; a legtöbb ravatalozóban található zsoltároskönyv.
A legközelebbi hozzátartozók – szülők, testvérek, házastárs, gyermekek – a kerijá szertartását végezhetik el: ruhájukat a szívük felett elszakítják, például a gallérnál vagy a zseb felett. A gyászolók az így elszakított ruhadarabot viselik az egyhetes sivá gyászidőszak során.
Mi történik a szertartáson?
Zsidó szokás szerint a koporsót nem nyitják ki. A halott látványa nem illendő és nem egyezik a hagyománnyal.
Amikor mindenki megérkezett, elkezdődik a szertartás, amely legtöbbször heszpéddel, azaz búcsúbeszéddel indul. Barátok, rokonok vagy más hozzátartozók osztják meg emlékeiket és gondolataikat az elhunytról. (Fontos megjegyezni, hogy a Chábád hagyománya szerint nem tartanak búcsúbeszédet, nehogy túlzásba essünk az elhunyt méltatásával. Ilyenkor a szertartás rendkívül rövid.)
Ezt követik az imák, majd megkezdődik a levájá, az elhunyt elkísérése végső nyughelyére. Ez a mozzanat annyira központi jelentőségű, hogy maga a temetés neve is levájá (héberül: „elkísérés”). Fontos, hogy legalább négy ámá – azaz körülbelül két méter – távolságon keresztül kísérje a koporsót.
Mi történik a temetőben?
A temetőbe érkezve megtörténik a tényleges temetés (kevurá), amikor az elhunyt visszatér a földhöz, ahonnan az ember – Ádám – is vétetett. Nagy megtiszteltetés, ha valaki személyesen is részt vesz a temetés ezen mozzanatában, és földet lapátol a koporsóra.
Fontos tudni: a lapátot nem illik kézből kézbe adni. Aki végzett, a földbe állítja azt, és onnan veszi el a következő résztvevő.
A temetés során elhangzik a gyászolók által mondott legismertebb ima a kádis. Ebben az arámi nyelvű szövegben a gyászoló nyilvánosan dicséri az Örökkévalót, s ezáltal lelki megnyugvást hoz az elhunytra. A temetési kádis egyes sorai a Messiás eljövetelét és az elhunytak feltámadását is megidézik.
Hogyan vigasztaljuk a gyászolókat?
Miután az elhunytat tisztelettel eltemettük, figyelmünket a gyászolók felé fordítjuk, és teljesítjük a „nichum ávélim” micváját – a gyászolók vigasztalását. A jelenlévők sorfalat állnak, és ahogy a gyászoló családtagok elhaladnak előttük, mondják nekik:
„Hámákóm jenáchém etchem betóch sáár ávélej Cion veJerusálájim”,
azaz:
„Vigasztalja Önöket a Mindenható a többi Sion és Jeruzsálem gyászolói között.”
Mit illik tenni távozáskor?
Ahogy az emberek elhagyják a temetőt, gyakran hallani a következő mondatot:
„Találkozzunk örömtelibb alkalmakon” – ezzel is kifejezve a reményt, hogy legközelebb nem gyász, hanem ünnep hoz össze bennünket.
Szintén hagyomány, hogy hazatérés előtt kezet mosunk. A temetők kijáratánál általában található csap és edény erre a célra. A vízzel háromszor öntsük le mindkét kezünket, váltakozva: egyszer a jobb kézre, egyszer a balra – három körön át. Az edényt ne adjuk kézből kézbe, hanem fordítsuk fejjel lefelé, és hagyjuk, hogy a víz kicsorogjon. Törölközni nem szokás e kézmosás után.
Mi következik a temetés után?
A következő hét napban a gyászolók sivát ülnek – ez az időszak a vigasztalás és együttérzés ideje. Amennyiben lehetősége van, látogasson el hozzájuk, és vegyen részt az imákon, vagy hallgassa meg őket.
Forrás: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.