Mit jelent, ha valaki megtudja, hogy az egyik nagyszülője zsidó volt, akkor ő is zsidó? A válasz attól függ, hogy melyik nagyszülő.
A túlzott asszimiláció következményeként már a 19. században is előfordult, hogy egyes zsidók elvetették őseik hitét és más vallásra tértek. Idővel, amikor ez lehetségessé vált sok hitehagyott zsidó kötött vegyesházasságot is. Manapság is előfordul, hogy valaki egy fiók mélyén talál egy megsárgult anyakönyvi kivonatot, melyből kiderül, hogy a nagyszülő zsidó volt. De vajon ez azt jelenti, hogy az unoka is zsidó?
Nem mindegy melyik nagyszülőről derül ki a zsidósága
Azt a legtöbben tudják, hogy a zsidóság anyai ágon öröklődik. De mi a helyzet, ha valaki úgy nő fel, hogy más vallásban nevelik vagy éppenséggel semmilyen vallást nem követnek, majd egyszer csak kiderül, hogy valamelyik nagyszülő zsidó.
Nos, amennyiben az édesanya édesanyja, vagyis az anyai nagymamáról derül ki, hogy zsidó, akkor bizony az unoka is zsidónak számít.
Viszont ha bármelyik másik nagyszülőről derülne ki hogy zsidó, akkor az unoka nem fog zsidónak számítani. Ha az apai nagymamáról derül ki izraelita vallása, akkor csak az édesapja számít zsidónak.
A zsidó törvények szerint a vallás anyai ágon öröklődik
A zsidó törvények szerint a gyermek zsidósága mindig az anyától öröklődik, azaz független az apa vallásától vagy a DNS-tesztek eredményétől. Ez az elv, az úgynevezett matrilineáris leszármazás, a Tóra egyik alapvető szabálya, amely már a bibliai időkben is érvényes volt.
Vegyük csak példának az Ezra könyvében a Babilóniai száműzetésből visszatérő zsidók közül sokan nem-zsidó feleséget vettek, és a gyermekeket emiatt ki kellett különíteni, mert a hagyomány szerint ezek a gyerekek nem számítottak zsidónak. Ahogy áll:
„Ekkor megszólalt, Sechánjá, Jechiél fia, Élám fiai közül s mondta Ezrának: Mi hűtlenkedtünk Istenünk ellen, s idegen nőket vettünk magunknak az ország népeiből, de most van remény Izrael számára ez iránt. S most kössünk szövetséget a mi Istenünkkel, hogy el fogjuk távolítani mind az asszonyokat s a tőlük szülötteket, határozata szerint az Úrnak s azoknak, akik remegnek Istenünk parancsolatára; s a tan szerint tétessék.” (Ezra 10:2–3.)
A Talmud és a rabbinikus irodalom is megerősíti ezt a szabályt, és Simon bár Jocháj rabbi a Mózes öt könyvéből is talál utalást a anyai ágú leszármazásra (5Mózes 7:4.), ami minden kétséget kizáróan az anya szerepét hangsúlyozza.
A Lubavicsi Rebbe szerint ezért is fontos az anyai leszármazás
A Lubavicsi Rebbe is kiemelte, hogy a biológiai és pszichológiai kapcsolat miatt is az anyától származó identitás logikus. A magzat kilenc hónapig az anyaméhben fejlődik, táplálkozik az anyai vérből, érzelmileg és környezeti hatások révén formálódik, majd az anya gondoskodik róla a legkritikusabb éveiben.
Ezért a matrilineáris elv nemcsak vallási parancs, hanem a gyermek jól megalapozott identitásának, az anya szerepének és méltóságának elismerése is. A Rebbe szerint minden kísérlet az apai leszármazás elfogadására nemcsak a törvény megsértése, hanem a gyermek és az anya alapvető jogainak elvétele.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.