A zsidó törvény anyai ági öröklésről szóló kódexe
A zsidó törvénykönyv (háláchá) egyértelműen kimondja, hogy egy zsidó anyától származó gyermek zsidó, függetlenül az apa származásától vagy attól, hogy a DNS-teszt mit mutat. Ezzel szemben egy nem zsidó anyától származó gyermek nem számít zsidónak. Az anyai ági öröklés a Tóra alapelvei között szerepel már a zsidó nép keletkezése óta.
Bizonyos zsidó hagyományok, például a kohénok tisztsége, egyértelműen apai ágon öröklődik. Azonban a zsidóságba való belépés mindig az anyán keresztül történik, vagy betérés révén.
Az anyai ági öröklés
Az anyai ági öröklés szabályára már a Bibliában is találunk példát, például Ezra történetében és a babiloni fogságból visszatérő zsidók esetében. Ezra könyve beszámol a zsidókról, akik Babilóniából tértek vissza, hogy befejezzék a Szentély újjáépítését Jeruzsálemben. Megérkezésükkor azt tapasztalták, hogy sok helyi zsidó nem zsidó feleséget vett el.
Ezrát ez mélyen megindította, ruháját tépve imádkozott és sírt az Örökkévalóhoz. Egy nagy tömeg gyűlt össze, és csatlakozott Ezra imájához és könnyeihez.
Ezután a szöveg így folytatja:
„Shechaniáh, Jehiel fia, az Elam fiai közül, hangosan szólt és így szólt Ezrához: ‘Elárultuk Istenünket, és idegen asszonyokat vettünk a föld népeiből, de még van remény Izrael számára. Most kössünk szövetséget az Örökkévalóval, hogy kiűzzük ezeket a nőket és az őket szülteket, az Örökkévaló parancsa szerint, és a Tóra szent parancsolatait tartsuk meg.’”
Ha az apától öröklődés érvényes lenne a zsidóságba való belépésre, miért javasolta Shechaniáh a gyermekek kiűzését? Miért fogadta el Ezra és a nép ezt a tanácsot?
Nyilvánvalóan ezek a gyermekek nem voltak zsidók. Shechaniáh szavai, miszerint „tartsák meg a Tórát”, azt is jelzik, hogy ez nem új rendelkezés volt, hanem a Tóra hagyományos értelmezésére való figyelmeztetés.
Anyai ági öröklés Mózes idejében
Ezra a héber Biblia egyik legkésőbbi könyve. Felmerülhet a kérdés, miért nem merült fel ez a téma korábban, akár Mózes idejében?
Egy lehetséges magyarázat szerint, csak azokat a részleteket kell leírni, amelyeket könnyen el lehet felejteni. Ami a közösség számára mindennapos és ismerős, azt szájhagyomány útján adják tovább. Ezért nem szokatlan, hogy nincs explicit rész, amely kimondja, melyik szülő tesz valakit zsidóvá.
A legrégebbi utalás az anyai ági öröklésre
A rabbinikus hagyomány szerint legalább a Tóra átadásának idejétől kezdve a zsidóság anyai ágon öröklődik. Ahogy láttuk, Ezra és írnokai ugyanazt a hagyományt követték.
A Talmudban Simon bár Jocháj rabbi egy Deuteronomiumból vett részletre hivatkozva támasztja alá az anyai ági öröklés szabályát, bár ezt gyakran félreértik. A rabbi nem a Tóra szövegéből származtatta a szabályt; ez már régóta, vitathatatlan hagyomány volt. Ő csupán egy írott utalást keresett a hagyomány alátámasztására, és talált is.
Deuteronomium 7:4-ben a Kánaán földjére készülő nemzedék figyelmeztetést kap:
„Ne házasodjatok a föld népével, lányodat ne add fiának, fiadnak ne vedd a lányát. Mert elfordítja fiadat, hogy más isteneket imádjon, és Isten haragja fellobban ellened, és gyorsan elpusztít téged.”
Ha figyelmesen olvassuk, látható, hogy Isten figyelmeztet arra, hogy a gyermek – fiad vagy unokád – elfordulhat Tőle, ha házasság révén a zsidóságtól idegen személyhez kerül.
Két értelmezés lehetséges, de mindkettő ugyanarra a következtetésre jut: a zsidó anyától származó gyermek, akár nem zsidó apától is, zsidónak számít. Nincs ellenkező vélemény. Ez rendkívül figyelemre méltó, mivel a Talmud szinte minden más kérdésben vitákat és eltérő álláspontokat tartalmaz.
Házasság idegenekkel a Bibliában
Sokszor felmerül a kérdés, hogy miért házasodtak jelentős bibliai alakok a zsidó közösségen kívüliekkel? József egy egyiptomi nővel, Mózes egy midianitával, Dávid király egy filiszteus nővel, Salamon pedig több nem zsidó feleséggel. A válasz az, hogy József és Mózes idejében a Tóra még nem létezett, így a tilalom nem állt fenn. Dávid és Salamon idején a tiltás már érvényben volt, de a szövegben nem találunk isteni elmarasztalást.
Az anyai ági öröklés biológiai és elméleti alapja
Menachem M. Schneerson rabbi, az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe szerint az anyai ági öröklés teljesen logikus, sőt, ésszerűtlen volna másként elképzelni.
A biológiai kötődés szempontjából a gyermek kilenc hónapon át az anyaméhben fejlődik, az anya véráramából kap táplálékot, érzelmei, hallott hangjai, élményei mind hatnak rá. A születés után az anyai gondoskodás, nevelés és érzelmi támogatás kritikus a gyermek fejlődésében.
Ezért indokolt, hogy a gyermek identitását elsősorban az anya határozza meg. A Rebbe szerint a patrilineáris szemlélet figyelmen kívül hagyja nemcsak a gyermek, hanem az anya méltóságát is. A zsidó identitás nem egy steril fogalom, hanem valós, biológiai és kulturális valóság és ez anyai ágon öröklődik.
Apai ági öröklés a zsidóságban
Bár a zsidóság anyai ágon öröklődik, bizonyos szerepek apai ágon származnak, például a kohén, lévi és izraelita.
A kohén a Szentélyben végez rituális szolgálatot, a lévi segíti őt, az izraelita pedig munkájával támogatja a közösséget. A gyermek apjától örökli ezt a szerepet, mivel a szerep megtanulása és a feladatok elsajátítása főleg az apától történik.
Ezért a zsidóság alapvető identitása anyai ágon, a másodlagos, feladathoz kapcsolódó identitás apai ágon öröklődik.
A zsidó nép rezilienciája
A zsidóság nem csupán egy könyv; ez egy nép szövetsége Istennel. A szövetség történetét és alapelveit évszázadokon át szájhagyomány útján őrizték, majd írásba foglalták. Ez kulcsfontosságú, mert számos törvény, például „szemet szemért” vagy a szombati pihenés előírásai, csak így érthetők meg helyesen. Voltak karaiták is, akik csupán a szöveget követték, de az általuk követett patrilineáris rendszer nem bizonyult fenntarthatónak.
A fenntartható, élő zsidóság mindig az írott és szóbeli hagyomány szigorú betartásán alapult, amely egyértelműen kimondja: a zsidóság az anyától öröklődik.
Forrás: chabad
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.